Másfél hete pénteken nyoma veszett egy 29 éves férfinak a Dusnok és Kalocsa környékén. Bódog Dániel buszon utazott, amikor rosszul lett, ezért előbb leszállt a járatról.

Édesanyja minden követ megmozgatott….

Édesanyja Mányoki Zsuzsanna arról számolt be, hogy azonnal érte indultak autóval, de nem találták meg, és közben a kapcsolat is megszakadt vele.

fotó: police.hu

A férfit a rendőrség eltűnt személyként vette nyilvántartásba és keresni kezdték. Kedd este az édesanyja a Facebookon tette közzé, hogy a fiuk meghalt, valószínűleg baleset érte.

Összeesküvés-elméletek, a szélsőjobbnak is a legszélével keveredő stupid szekták, megállíthatatlanul nyomuló butaság. Ez köti össze a Heti lapzsemle ezen a héten választott témáit.

Alkoholista szabadkőműves? Mit művelnek Adyval?

Portálunkon folyamatosan olvashatnak a fideszes NAT különös bugyrairól, például a magyar irodalom legnagyobbjainak sajátos újraértelmezéséről, de mindig van lejjebb.
„…a legutóbbi időkben felütötte fejét és kezd teret nyerni egy Ady-kritika, amely száz év elmúltával visszatérni látszik a XX. század elejének buta nacionalizmusához, az ostoba ellenvetésekhez és primitív előhozakodásokhoz. Alkoholista szabadkőműves” — emlékeztet a Népszava Szép Szó mellékletében Kenyeres Zoltán. (Ady és Nagy László — Koczkás Sándor munkásságáról) — ”Tudjuk, egyik totalitásra törekvő államhatalom sem elégszik meg a politikai és gazdasági hatalommal, minden totalitásra törekvő államhatalom uralni akarja a szellemi élet szféráit is. Az 1948-at követő fordulat is ezt tette. De ők legalább a legjobb írók közül válogattak, azt mondták, Petőfi, azt mondták, Ady, azt mondták József Attila, azt mondták Móricz Zsigmond. Közben, igaz, nagy írókat szorítottak háttérbe, nagy írókat vontak ki az irodalmi életből, de azért nem a másod- és harmadosztályra próbáltak ideológiát építeni. Most elsőrangú hatalmi pozíciókból másodrangú írókat kanonizálnak harmadrangú irodalmárok, akiknek nem kell Ady Endre.”
Kenyeres Zoltán emlékeztet esszéjében, hogy a horvát irodalom nagy alakja, Miroslav Krleža így fogalmazott: „Ady Endre mindannak fájdalmas szintézise, ami magyarnak tekinthető ezen a glóbuszon, Mindazt, amit a magyarok 1848-tól 1918-ig átéltek egy birodalmi csalásban, nem jelenti a magyarságot, a magyarságot Ady Endre jelenti.”

„Labancnak is rosszak”

Koczkás Sándor friss tanulmánygyűjteményében újraközöl egy rövid Nagy László-esszét Adyról. Kenyeres Zoltán a Szép Szó mellékletben idéz egy lendületesrészletet:
„Akik Ady Endrét az öröklétben sértegetik, a tőrdobálóknak ne legyen irgalom. Nem fönséges, nem szent merénylők, csak a tűrhetetlen nagyság ellen fenekedők. Labancnak is rosszak. Nem kapván mesteri áldást beállnak a gyötörtetőkhöz. Iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger.”
Ez bizony nem a Wasst, Nyirőt méltató új NAT szellemisége.

Békés falvak, ahol minden felfordul

Érpatak, Ásotthalom, Bőny után Dusnok nevét is meg kellett ismernünk. Újabb hely, ahol a csendes lakosság hajdan normális helybeliek átváltozását, és ezzel együtt nyomasztó fordulatot kénytelen végigélni. Döbbenetes sötét eszmék képviselői bukkannak fel és térítenek a korábban csöndes településeken, aztán villámgyorsan a szélsőjobb ismert figurái is felbukkannak…
Az RTL KLub Híradójának rövid tudósítása után a csatorna kitűnő közéleti magazinja, a Házon kívül részletes riportot közölt egy látszólag egyszerű gyámügyi konfliktusról. („Se név, se oltás – A baba, aki hivatalosan nem is létezett„)
A háttér azonban megdöbbentő.
„Ősz elején megszületett egy kisbaba, aki aztán nem úgy töltötte a következő hónapokat, ahogy a csecsemők szokták. Nem került be a rendszerbe, nem kapott nevet, a kötelező oltásokat sem adták be neki” — derült ki Serdült Szilvia riportjából.  — ”Egészen addig élt így a szüleivel, amíg meg nem jelent a gyámhivatal, és el nem vitte a gyereket. És miután ez megtörtént, kiderült, hogy a szülők nagyon furcsa elvek szerint élik az életüket, egy olyan közösségbe tartoznak, akik alternatív módon értelmezik a valóságot. Szerintük az anyakönyvezéssel a gyerek az állam tulajdonába kerül, és Magyarország egy New Yorkban bejegyzett részvénytársaság…”

Mitől ilyen ragadós a butaság?

Részletes magyarázattal szolgál az aggasztó jelenségre Marosán György „Elárvult túlélőgépek” című elemzése.  A huszadik század közepe óta egyre inkább „társas magányban” élünk, és ez sebezhetővé tesz…
„S mégis, a jólét, a biztonság és a sokezer ismerős like-jai ellenére az emberek „társas magányban” élik életüket. Szinte ki vannak éhezve a szoros kapcsolatokra. Erre utal a mentális problémák terjedése a fiatal generációknál. Ennek jele, hogy az egyén – menekülési utat keresve – hajlandó csatlakozni bármely, őt befogadni kész közösséghez. Sőt, kész arra, hogy szoros kötődést vállaljon olyan szélsőséges csoportokban, amelyek „beszippantják”, majd ön-, illetve közveszélyes helyzetekbe sodorják. A világhálón a kapcsolatok sokasága a valóságban felületességet takar és – hasonlóan a birtokolt dolgok bőségéhez – nem kínál megoldást problémáira. A szoros kapcsolatok kiépítését – idő-igényessége miatt – elhanyagolja, de igyekezete, hogy azokat gyorsan gyűjthető like-okkal helyettesítse, kudarcba fullad (Takano, M. 2018. Two types of social grooming methods depending on the trade-off between the number and strength of social relationships). Időt rablónak érezve a családi hétvégét, a rokoni látogatásokat, inkább egy más országban élő ismerősével tárgyalja meg — Twitteren vagy Facebookon — az élet apró dolgait. Közben azonban megritkulnak valódi baráti kapcsolatai.”