előválasztás
Orbán azt játssza régóta, ha ő maga az ellenzék is egyben, akkor senki se fogja legyőzni. Ott az MSZP, amit Puchal kezdett dróton rángatni és ez tart ma is. Az előválasztás maximálisan megmutatta, hogy az MZP-t támogató MSZP egy gyenge báb.
Bibó Istvánt idézve: mindenütt meg kell teremteni a szabadság kis köreit, ahol nem a félelem uralkodik. A civil társadalom aktív közreműködése nélkül ez persze nem megy. És hiteles, a NER lebontásában érdekelt, a személyes ambícióikon felülemelkedni valóban képes politikusok nélkül sem. Különben marad a kétharmados kudarc, utána meg a marakodás.
Vásárhelyi Mária: Most már nyugodtan leírhatom, mert a jelenben nincs semmiféle tétje, de a jövőre vonatkozóan hordozhat tanulságot. Én – amint ezt akkor jeleztem is – mind a mai napig meg vagyok győződve arról, hogy a fidesz meghekkelte az előválasztás második fordulóját és jelentős szerepet játszott abban, hogy Márki-Zay Péter lett az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje.
MZP szembe találkozott a valósággal. Az jól pofán vágta. Nem meglepetés. Nekem. Legfeljebb neki. Miután Orbán kiválasztotta az ellenzéki győzelem gyilkosának szerepére, elhitte magáról, hogy ő a magyar Messiás. A volt SZDSZ Gyurcsány fóbiás része pedig meglátta benne a megmentőt, azonnal tolni kezdték. Meg is lett az eredménye az előválasztás második fordulójában. A Fidesz szavazókkal együtt megnyerették vele.
Vajon az győz, aki többet költ? A jelenlét alighanem sokat számít. A jelenlét a tömegtájékoztatásban, közösségi médiában, az utcákon és a közszolgálati orgánumokban nagyon is fontos annak, aki győzni akar a választásokon. És ki nem akar? (A látszólag létező és működő, de esélytelen szervezetek, valamint a nem létező és nem működő szélhámos kamupártok tucatjai, amelyek csak az állami választási pénzre pályáznak.)
Márki-Zay Péter győzelmével az ellenzéki előválasztás során új helyzet állt elő, de ha a polgárok benne látják Orbán Viktor esélyes kihívóját, ezt az összefogásban részes hat pártnak is tudomásul kell vennie. Vagyis nem kellene acsarkodni, egymás stílusát bírálni, hanem egyetlen feladat van: a különféle nézeteket harmonizálni, és meg kell találni a közös minimumot.
Amennyiben jó a sejtésem, durván száz nap múlva megtudjuk, mit csinálunk önmagunkkal egy újabb időszakaszban. Mondjuk, egy újabb négy évben. Ez az én “jóslófájásom”.