Évente egyszer világszerte különleges fény vetül a nőkre, az értük dolgozó mozgalmakra, és ez a nőnap, amely már kezdetben is a nők társadalmi elismerésének szimbóluma volt.

Egy ünnep és emléknap születése

A Nemzetközi Nőnapot először 1909-ben tartották meg az Egyesült Államokban, az Amerikai Szocialista Párt kezdeményezésére. Az esemény célja akkoriban a női munkások támogatása és a szavazati jogért folytatott küzdelem volt. 1910-ben Clara Zetkin javaslatára vált nemzetközi ünneppé, amikor is a második Internacionálé Női Konferenciáján minden résztvevő ország elfogadta az ötletet. Azóta március 8-a jelenti a nők társadalmi és gazdasági küzdelmeinek elismerését világszerte.

Bár március 8-ánfontos emlékeztetni arra is, hogy még mindig sok a tennivaló a nemi egyenlőség terén. A Nőnap lehetőséget nyújt arra, hogy felhívjuk a figyelmet a nemi alapú diszkriminációra és erőszakra, valamint arra, hogy összefogjunk és támogassuk egymást ezeknek az akadályoknak a leküzdésében.

A Feminizmus rövid története

A feminizmus mozgalom a nők jogaiért és egyenlőségéért harcol már évszázadok óta. Kezdetei az ipari forradalomhoz és a nők munkaerőpiacra való belépéséhez köthetőek, de igazán a 19. század végén kezdett elterjedni, amikor a nők szavazati jogért kezdtek harcolni. A mozgalom több hullámban bontakozott ki, melyek különböző célokat és problémákat helyeztek előtérbe, de a közös cél mindig a nemek közötti egyenlőség elérése volt.

A modern feminizmus

A mai feminizmus már sokkal több területet ölel fel, mint korábban. Nem csupán a munkahelyi egyenlőségére koncentrál, hanem olyan széles körű kérdéseket is érint, mint a reproduktív jogok, az erőszak elleni küzdelem, az oktatáshoz való hozzáférés és a nemek közötti bérszakadék megszüntetése. Emellett a mozgalom egyre inkább figyelembe veszi az intersekcionális megközelítést is, amely az egyéb társadalmi kategóriák – mint például etnicitás, osztály vagy szexuális orientáció – és azoknak a nemi egyenlőségre gyakorolt hatásait vizsgálja.

Feminizmus és a társadalmi változás

A feminizmus nem csak a nőkért folytatott harc, de egy  igazságosabb társadalomért is küzd. A mozgalom hozzájárulhat ahhoz, hogy átalakítsa a társadalmi normákat, előítélteket és intézményesített struktúrákat, amelyek korlátozzák az emberek lehetőségeit. A feminista aktivisták fontos szerepet játszanak abban, hogy felhívják a figyelmet ezekre a kérdésekre és változást sürgetnek.

Március 8.

Ez a nap több mint egy egyszerű ünnep; emlékeztet bennünket arra, hogy bár sokat haladtunk előre, még mindig van hová fejlődnünk. A feminizmus továbbra is kulcsfontosságú eszköze annak, hogy felismerjük és kezeljük azokat a kihívásokat, amelyekkel a nők nap mint nap szembesülnek. Ezért március 8-án ünnepeljük meg az elért eredményeket, de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy folytatnunk kell a harcot mindenki egyenlőségéért.

Na igen!

1969. március 17-én, Golda Meir néven Izrael első és máig egyetlen női miniszterelnökeként léphetett hivatalba. A világ női kormányfői között ő volt a harmadik Sirimavo Bandaranajke sri lankai és Indira Gandhi indiai miniszterelnökök után. A történelmi esemény közvetlen előzménye a korábbi miniszterelnök, Lévi Eskol váratlan halála volt. Goldát pártja, a Munkapárt – amelynek korábban főtitkára volt – három férfi jelölttel szemben juttatta a posztra, akik közül a legismertebb Mose Daján, a hatnapos háború egyik hőse.

Döbbenet

A vallásos pártokat, amelyek már azokban az években is jelentős arányban voltak jelen a Kneszetben, meglepetésként érte a döntés. Az ortodox Agudat Israel párt tagjai hivatalosan is tiltakoztak a kinevezés ellen: frakcióvezetőjük, Jichák Meir Levin aggodalmát fejezte ki, hogy egy női miniszterelnök gyengítheti Izrael elrettentő erejét az ellenséges országok szemében. Ez volt azonban a Kneszeten belüli egyetlen komoly ellenvetés. Ami a vallási vezetőket illeti: Iszár Jehuda Untermann országos askenáz főrabbi nem volt hajlandó nyilatkozni az ügyről, mondván, hogy ha hivatalos körökből fordulnak majd hozzá, akkor elmondja a véleményét. A szefárd országos főrabbi, Jichák Niszim nem talált kivetnivalót a kinevezésben, míg Ovadja Joszef, aki abban az időben Tel-Aviv főrabbija volt, nem sietett véleményt nyilvánítani, mert úgy vélte, hogy előbb alaposan tanulmányozni kell az esetet. A Chabad vallási bíróságának elnöke, az Izrael díjas Slomo Joszef Zevin rabbi viszont Maimonidész: A királyok törvényei című könyvére hivatkozva helytelenítette a kinevezést.

Golda és a feminizmus

Golda fia, Menachem Meir (1924-2014), aki neves csellóművészként volt ismert, egy évvel halála előtt interjút adott egy izraeli napilapnak. Anyja politikai döntéseinek megítélésén túl arról is megkérdezték, mit szól ahhoz, hogy Goldát nem tartják feministának. Menachem válaszul egy történetet idézett fel: 1949 végén Tel-Avivban egy nő éjszakai gyilkosság áldozata lett, ami abban az időben rendkívüli eseménynek számított. A kormány ülésén Fischmann rabbi, a vallásügyi miniszter azt javasolta, rendeljenek el sötétedés utáni kijárási tilalmat a nők számára, hogy megelőzzék a hasonló eseteket. Golda habozás nélkül felelt: ellenkezőleg, a férfiak számára kell elrendelni kijárási tilalmat! Máskor is kiállt saját neme jogaiért; neki köszönhető például munkaügyi miniszterként annak a jogszabálynak az elfogadása, amely csak különösen indokolt esetekben teszi lehetővé nők éjszakai műszakban való foglalkoztatását.

A jom kipuri háború után

Az 1973-as vagy ismertebb nevén a jom kipuri háború súlyos nemzeti traumát okozott Izraelben. Annak ellenére, hogy a mulasztásokat vizsgáló Agranát bizottság nem találta közvetlenül hibásnak, Golda Meir lemondott a miniszterelnöki posztról. Izraelben máig nagy szeretettel emlékeznek rá, de amellett bírálják is a háború kitörésének előzményei, a gondtalan kormányzás miatt. A világban inkább csak a nyíltszívű, szimpatikus vezetőt látják benne. Halála után New Yorkban teret neveztek el róla, egykori lakóhelyén, Milwaukee-ban iskola viseli a nevét, életéről Hollywoodban filmet forgattak.

Golda  tovább él hollywoodban

Úgy tűnik, az utóbbi években népszerűsége ismét emelkedik. Helen Mirren főszereplésével az Egyesült Államokban élő Oscar-díjas izraeli rendező, Guy Nattiv filmet készít róla, amely a jom kipuri háború körüli bonyodalmakról szól. Izrael dicsőséges győzelemsorozatát beárnyékolják a 49 évvel ezelőtti nyomasztó emlékek, amelyek a mai napig élnek a nemzeti emlékezetben. De hát annak idején maga Golda is megmondta: „Nem szabad, hogy az ember megpróbálja eltörölni a múltját pusztán azért, mert az nem illik bele a jelenbe.”

Somos Péter teljes cikke itt olvasható, a Respublika szemléje szerint.

Frissítés!

Cikkünk megjelenése után érkezett a hír: Golda Meir egykori denveri otthona most a tóratanulás és a jó cselekedetek központja – számol be a chabad.org. Izrael első és mindeddig egyetlen női miniszterelnöke a mai napig hatással van a zsidó világra. A denveri Golda Meir Ház és Múzeum, Golda Meir tinédzserkori otthona mostantól zsidó oktatási központként működik tovább.

Kapcsolódó

Golda a zsidó szuperasszony - filmsorozat készül az izraeli "Nőstény Oroszlán" életéről