A Varró Dániel és kutatócsoportja által kifejlesztett keretrendszerben a korábbi módszereknél nagyságrendekkel nagyobb modellek készíthetők az autóipari tervezőeszközök tesztelésére. Eredményeiket májusban mutatják be a szoftvertechnológia legrangosabb konferenciáján, az ICSE-n.

A modern autók gyártását igen alapos tervezési folyamat előzi meg. A tervezés során a mérnökök (szoftveralapú) tervezőeszközöket használnak, amelyekkel az autónak különböző modelljeit készítik el. A modellek használatának az a célja, hogy az autó tényleges legyártása nélkül is meg lehessen vizsgálni bizonyos funkciókat, így például ellenőrizzék a vezérlőszoftver helyességét.

Persze a tervezőeszközök is csak szoftverek – azaz elvileg ugyanúgy lehetnek bennük szoftverhibák, mint egy egyszerű mobilalkalmazásban –, tehát magát a tervezőeszközt is nagyon alaposan le kell tesztelni. Ez a szisztematikus tesztelés igen bonyolult és költséges folyamat, de feltétlenül szükség van rá ahhoz, hogy az autógyártó cég megbízhasson a modellek használhatóságában.

Az MTA-BME Lendület Kiberfizikai Rendszerek Kutatócsoport munkatársai, Semeráth Oszkár, Nagy András Szabolcs és a kutatócsoport vezetője, Varró Dániel olyan szoftverprototípust fejlesztett ki a nyílt forráskódú VIATRA keretrendszerre építve, amely jelentősen megkönnyíti ezt a szisztematikus tesztelést. A szoftver képes olyan kapcsolati modellek (gráfmodellek) automatikus előállítására, melyek lefedik a valódi, éles rendszerekben megvalósítható összes lehetséges kapcsolati hálózatot.

Módszerük a korábbiaknál sokkal nagyobb hálózatok modellezésére is alkalmas, hiszen a korábbi 100-150-hez képest az új gráfmodellek akár 5-7 ezer csomóponttal is rendelkezhetnek. A kutatócsoport további kapcsolódó vizsgálatai pedig azt is kimutatták, hogy az így kapott modellek valósághűbbek is, mint a korábbi módszerek által előállított gráfmodellek. Eredményeiket tavasszal mutatják be a szakma legrangosabb konferenciáján, az ICSE-n.

(Forrás: mta.hu)