Nem egyszerű dolog a címben feltett kérdés első felének megválaszolása, mert választék az van bőven. Mindjárt itt vannak az egészségügyben dolgozó orvosok, ápolók, nővérek, szorosan mögöttük a tanárok, a köztisztviselők, a tűzoltók és a rendvédelmi szervek munkatársai és még sorolhatnánk az érintett szakmákat. A második részre már könnyebb a felelt: ki más, mint a Magyarországon regnáló kormány.

Egy a rend őrei közül…..

A Zsaruellátó facebook oldalon jelent meg egy elkeseredett rendőr írása arról, hogy miként látja saját- és kollégái jövőjét. Többször beszámoltunk arról, hogy milyen áldatlan állapot uralkodik a rendvédelmi szerv „talpasai” szerint. Úgy tűnik Orbán Viktor homlokegyenest más rendőr-mozit néz, mint azok, akik hivatásuknak választották, hogy “őriznek és védenek”. Míg a miniszterelnök ütőképes, megbecsült testületről beszél, meg, hogy a nemzeti magyar család a haza szolgálatára neveli a gyermekeit, addig az állomány “talpasai”, akik nap, mint nap helytállnak arról írnak, hogy az utolsó ne felejtse el lekapcsolni a villanyt.

Addig nincs baj, amíg nincs baj… - Rendőreinknél már nem az a kérdés, hogy leszerelnek-e, csak az, hogy mikor!

„Amikor felszerel valaki hivatásosnak, akkor kap egy ajánlatot, amit vagy elfogad, vagy nem.

Oké, tekintsünk el a csillámpónis maszlagtól, alapvetően azért meg tudod nézni, hogy mire is számíts. Na de ezeket folyamatosan egyoldalúan módosítani, ráadásul visszamenőleg, na ez már nem biztos, hogy tisztességes. Ezt hívják átb***ásnak”

– kezdődik a felháborodott bejegyzés.

„Tisztességtelenül járnak tehát el olyan emberekkel szemben, akik az életüket a haza és leginkább az EMBEREK szolgálatának szentelik, politikai nézettől függetlenül. Én is végig éltem már több rendszert, ez nem ettől függött soha, hanem a szakma, a HIVATÁS szeretetétől, az emberek segítéséről. Ahogy teszi ezt egy tűzoltó, katona, bv-s, eüs is.

Aztán ahogy telnek az évek, csak azt látom, hogy lemaradok a gyerekeim életéről, a családi eseményekről, az ünnepekről, éjjel-nappal megyek, majd ezért cserébe állandóan visszaírnak a betervezett szabadságomról, mert hát annyira baromi sokan vagyunk, kamuznak nonstop. Nem csak minket, de az embereket is hülyének nézik, akik pontosan látják, hogy alig van rendőr az utcán.”

Addig nincs baj, amíg nincs baj… – Rendőreinknél már nem az a kérdés, hogy leszerelnek-e, csak az, hogy mikor! 2. epizód

„Mielőtt elkezditek a „te vállaltad” stb szövegeket, gondoljatok arra, hogy én ezt nem vállalatam.

Egy teljesen más rendszerbe szereltem fel, ahol úgy kellett megharcolni a jó helyekért, kihalásos alapon ment minden. El tudtam jönni szabadságra, tudtam, hogy x évente előléptetnek, ha síkhülye vagyok, akkor is, és tudtam, hogy nem kell örökké a 0-24 stressz, halál, szolgálattal járó tragédiák látványában élnem, mert ott lesz a korkedvezmény. Napról napra érzem, hogy ezt nem fogom bírni hatvanx éves koromig. Mert vagy az egészségem, vagy a pszichés állapotom, vagy mindkettő rámegy.

Amit azzal honorálnak majd, hogy lapátra tesznek és pont lesz@rják, hogy mit tettem le az elmúlt x évben az asztalra, és ami a legfontosabb: hogy mennyit áldoztam mindezért az életemből.

A valamit valamiértből már csak a mi részünk maradt meg, de cserébe nem várhatunk semmit

Se fizuemelés, se életpálya, még csak tervben sincs, nemhogy valamilyen fázisban. Egy járőr már kevesebbet keres bárkinél az országban. A mézesmadzagos hathavi is csak a tábornokoknak lesz jó, annyit kap majd egy parkettás a fent leírt mutatványokért cserébe, mint 12 járőr összesen, akik beledöglenek lassan a szolgálatba.

Pintér úr, ki véd meg, ha nyúlcipőt húz a rendőrség és a belügy háromnegyede?

Mert nem érdekli őket. Mert minden meg van oldva, a statisztika csillog-villog, a többi meg nem számít

Egy hét és lemegy az első leszerelési hullám, rengeteg kolléga búcsúzik hamarosan, és nézi civilként a 6 milliárdos tűzijátékot, amit valahogy sikerült a költségvetésből kigazdálkodni, nem úgy, mint a béremelést.
Sajnálom az embereket, a családomat, az összes hivatásost.

Sajnálom, hogy én sem innen megyek majd nyugdíjba, mert erre nincs reális esély, hogy kibírjam. Már a 3 évet sem írnám alá. Pedig nem ezt érdemli sem a hivatás, sem pedig az állampolgárok.”

Olvastuk elkeseredve, hogy milyen kétségbeesetten ír egy nagyon foltos szakma képviselője

Közlöny van róla! Június 15-től akkor mond fel a rendőr és az egészségügyis, amikor jónak látja!

Minden adott volt, miért ne? – gondolhatta a felettébb érdeklődő és kísérletezőkedvű nővérke Pécsett, aki azzal magyarázta tettét, hogy testközelből akarta látni a pirulák hatását.

Szerencsére mindenki túlélte!

A Pécsi Járási és Nyomozó Ügyészség könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vádat az ellen az ápolónő ellen, aki közel egy éven keresztül nyugtató-, altatószerekkel mérgezte kollégáit.

A vádlott 2015. novemberétől ápolónőként dolgozott Pécsen, az Idegsebészeti Klinikán, ahol 2016. tavaszától kezdődően pszichiátriai gyógyszereket tett kollégái kávéjába, illetve ivóvizébe, azért, hogy kipróbálja és megtudja, hogy annak milyen hatása lesz.

A nővér mindezt heti rendszerességgel, hetente akár több alkalommal is megtette, és ezzel kollégáinak egészségsértést okozott. Az általa adagolt szerek hatására ugyanis feszültség, fáradékonyság, álmosság, izomgörcsök, valamint pánikszerű rosszullétek alakultak ki, mely negatív hatások órákon, illetve pár napon belül szűntek csak meg.

Szánja-bánja….

Az ápolónő beismerte a bűncselekmény elkövetését, tettére azonban nem tudott érdemi magyarázatot adni. Mivel a gyógyszerek okozta rosszullétek 8 napon belül elmúltak, így a vádlott cselekménye könnyű testi sértésnek minősül, amiért akár két év szabadságvesztés is kiszabható.

(forrás: ugyeszseg.hu)