Pénteken eltemették Cserdiben a település elhunyt polgármesterét, Bogdán Lászlót. Munkatársunk, aki közeli barátja is volt a cigány vezetőnek búcsúzik tőle. Kollégánk ott volt a temetésen, de tartotta magát a család kéréséhez és nem készített fényképeket. 

Negyed óra elég volt, hogy a bűvkörébe kerüljek

Jómagam Bogdán Lászlót személyesen nem ismertem, tavaly szeptember 29.-én találkoztunk először. Az első pillanatokban már megnyerő volt, hiszen munkásruhában fogadott bennünket, látszott egész nap a délutáni ünnepélyes díjátadót készítették elő a falubeliekkel. A díjátadásra már elegánsan érkezett.

Sok mindenről beszélgettünk, negyed óra múlva megértettem, hogy mitől is hiteles magyar ember Bogdán László. Nem azt mondta ugyanis amit ilyen alkalmakkor szokás, a tiszteletkörök helyett egyenesen, hittel beszélt a megtett útról. Szuggesztív, mélyen vallásos, hívő ember, aki tudja, a cigányok útja csak a tudás segítségével vezethet egy jobb, emberibb élethez. Jó volt hallani a szájából, hogy mindannyian magyarok és emberek vagyunk. Közös a hazánk, közös a sorsunk, egy az utunk. Szerethetem én úgy a hazámat, ahogyan a hazám még nem szeret engem-mondta.

Sokszor beszélt a megtett út nehézségeiről, a társadalomban meglévő előítéletekről

Meggyőződése, csak együtt lehetünk ezen képesek változtatni. Szomorú volt a szájából hallani, hogy kialakult egy sztereotíp kép a cigányságról, amire sajnos sokan rá is szolgáltak. Ez ellen próbált a maga eszközeivel tenni, az adományok szállításával, vagy éppen a szlogenekkel: „Az tud adni, akinek van”; vagy „Önöknek termeltük, nem Önöktől loptuk”.

Mesélt a saját gyermekkoráról is, ami sok százezer cigányéhoz hasonló volt. Szegénységben, nyomorban éltek, bizony 16 éves korában még lemászott az egyik ismerősével a dögkútba, hogy húst tudjon a család enni. Tudja -e a kiközösítésre erős hajlammal rendelkező magyar társadalom, hogy bizony sok-sok településen bizony ma is lemásznak magyar emberek a dögkútba, és amit ott találnak, azt fogyasztja a család.

Több Cserdiben élő emberrel is beszélgettem

Jómagam meghallgattam a másik oldalt is. Több Cserdiben élő emberrel is beszélgettem viszonylag hosszasan, úgy hogy a polgármesterük még csak látó közelben sem volt.

Nem kiválasztottak voltak, az ünnepségen sokan ott voltak a településről, velük elegyedtem szóba. Elmondták, hogy bizony a kezdetekkor maguk sem hittek abban, hogy az út amin a polgármesterük vezetésével elindultak sikereres lesz. Megküzdöttek egymással -mondták, de megérte. „Tessék csak megnézni a házakat a faluban, láthatja, hogy többségük szépen felújított, rendezett” -mondta egy idősebb asszony. Laci -mert mindenki így nevezte-, hite átragadt az emberekre is, és jöttek az első sikerek. Ma Cserdiben nem közmunkából élnek az emberek, nem állnak sorban segélyért a hivatal előtt. Nem kell lehajtott fejjel járniuk, hiszen megdolgoztak azért, hogy megbecsült tagjai legyenek a hazának.

Az elmúlt hónapokban megadatott, hogy sokat beszélgettünk Bogdán Lászlóval. Mindez csak erősítette bennem, olyan ember volt, aki óriási hittel, energiával dolgozott nap mint nap azért, hogy faluja épüljön, az ott élők életkörülményei javuljanak. Ugyanakkor hallatta hangját mindazokban az ügyekben amelyek fájdalmasak népe számára, megnehezítik a cigány emberek beilleszkedését a magyar társadalomba. Meggyőződésem, hogy szándékai tiszták, őszinték voltak, szókimondása legendás. Csak a célt látta maga előtt!

A jóság és a szeretet jegyében élte az életét

Talán profánul hangzik, Bogdán László egy „egyszerű” cigány ember volt, aki képes volt maga körül a világot is felforgatni, szuggesztív, hatni tudott az emberekre. Mindezt egy jó ügy érdekében tette.Sokszor egyedül, de mindig ment előre. Egy új világot akart építeni a cigányoknak. A jóság és a szeretet jegyében élte az életét. Szeretett adni, erről sokan tudnának mesélni. Sajnos úgy érezhette, magára maradt, és nem látott más kiutat.A tárolóház, a C1 átadásán már nem lehet ott.

Súlyos örökséget hagyott maga után.Ma, mikor búcsút veszünk Tőle, fogadjuk meg, jobb emberek leszünk, megpróbálunk az ő útján járni. Bogdán Lászlónak volt egy álma:

„Olyan országban szeretnék élni, ahol nem bűn, ha valaki Bogdán, Kalányos, Kolompár, vagy Orsós. Itt lenne az ideje annak, hogy könyörtelenül szembe nézzünk azzal, hova vezetett az elmúlt 30 év. ”

Vajon hányszor harminc éve kell még arra várni e gyűlölettel mételyezett országban, hogy ne legyen billog, az ha valaki cigány. Ébresztő Magyarország. Egy nagy EMBER hagyott maga után óriási űrt, de egyben a lehetőségét is annak, hogy egy jobb országban éljünk.

Hiányzol Laci.

Nyugodj békében Barátom.

Bogdán László utolsó interjúja —  Felhívás: aki tisztelte őt, feketítse be a profilképét!

Bogdán László ÉLT - a család nekrológja....

Munkatársunka az a riportalany és megszólaltatóján túli kapcsolaton túl is barátság kötötte Bogdán Lászlóhoz, ez indokolja a talán kicsit szokatlanul is szubjektív, és szaggatott hangvételű búcsúját. 

Nehezen írom le, könnyek között. Bogdán Laci barátom itt hagyott bennünket. Még élek hiányozni fog. Laci, drága barátom, nyugodj békében. Szerettelek, tiszteltelek, és nagyon fáj. Részvétem a családnak, nem értem, nem értem. Vérzik a szívem, nem tudom felfogni. Laci, sok dolgunk lett még volna.

Emlékszem tavaly szeptemberi találkozásunkra, mikor átvetted, az Év Civil Polgármestere díjat. Tele voltál ötletekkel, elképzelésekkel, tenni akarással. Munkád eredményeképpen Cserdi egy kis csoda lett a világunknak. Pedig nem csoda volt, hanem rengeteg munka.

Számodra nem volt cigány, menekült és így tovább. EMBER volt mindenki, aki megérdemli a tiszteletet, a reményt egy jobb és boldogabb életre. Láttam, hogy szerettek a Cserdi emberek, láttam, hogy Zoé, a pici unokahúgod, hogyan rajong a nagybátyjáért.

Mióta ismertelek, egyre közelebb kerültünk emberileg. Ez nem volt nehéz, mert nyitott, őszinte, tiszta szívű ember voltál.

Voltak, akik szó-kimondásod miatt nem szerettek. Pedig Neked volt igazad, mert a munka és a tudás az amely segíthet abban, hogy a magyarországi cigányok élete jobb legyen. Büszke voltál -joggal- arra, hogy a falu gyermekei tanulnak, jobb életük lesz majd mint a szüleiknek.

Tudtam, hogy az egészséged nincs teljesen rendben, de Beer Miklós püspökkel biztosak voltunk abban, hogy jó kezekben vagy.

Legutoljára közel egy órát beszéltünk a Cserdiben épülő tárolóház körüli bonyodalmakról, bíztál abban, hogy minden rendeződik, és a falu előtt újm még szebb lehetőségek nyílnak meg.

Beer Miklós püspök úrral kötődtünk Hozzád

Mi Bogdán Lászlót szerettük, mint embert, tiszteltünk mint olyan cigány embert, aki a népét előbbre akarta vinni, aki élete minden percét a cigányságra fordította. Tudjuk, sokszor megkaptad, hogy „büdös cigány”. De Te mentél tovább azon az úton, amelyben hittél, amely végén a cigányság felemelkedése volt. Hosszú út állt még előtted. Erről beszéltünk legutoljára is, „évtizedek” mondtad. És most valami megszakadt, valami megmagyarázhatatlan történt. Felfoghatatlan, hogy félbehagytad a megkezdett munkát, megtört életed. Fiatal emberként hiszem szép jövő állt előtted. Sajnos mi, barátaid valamiben nem tudtunk segíteni, bocsáss meg érte.

Nem jönnek a mondatok, nagy fáj. Nagyon fáj. Barátom, nyugodj békében!