Manapság szinte keressük a másikban a „lenéznivalót”. Nálunk már jóval több mint száz éves múltja van a szinte mindent átszövő nép-urbánus ellentétnek. Sok városi a mai napig is lenézi a falusiakat, megvető pillantásukkal sújtják azt, aki a földet műveli. Pedig nem véletlenül különült el nyelvünkben a földműves a paraszttól, ez utóbbi élhet akár városban is, származhat polgári családból ha egyszer elítélhetően „közlekedik” a világban a Ketkes cikkében azonban nem róluk esik szó.

Nagyanyámnak volt egy mondása:

“Ha a falusi nem dolgozna, a városi nem enne.”

A mai napig is van benne valami. Mára már amit lehetett gépesítettünk, csak kevés dologhoz kell “emberi munka”. De érdekes, hogy mégis egyre többen látogatnak ki a piacokra és keresik a bio termékeket.

A legtöbb „városi”

házi tojást, tejet szeretne vásárolni, na meg olyan gyümölcsöt és zöldséget, amit nem permeteztek. Na de kérem ehhez a falusi ember munkája kell, aki kapál, gazol, vet és arat, öntöz ha szárazság van. Valahogy mégsem becsüljük őket.

A piacokon mindenki alkudozik, de abba senki nem gondol bele, hogy annak a falusi néninek, bácsinak mennyit kellett kapálni, öntözni ahhoz, hogy mi friss bio burgonyát, zöldséget, gyümölcsöt vehessünk. Hányszor kellett lehajolni, hogy kihozhassa a piacra a friss újhagymát, meg paradicsomot, amit mi szívesen eszünk a reggelihez.

A piacokon sokan megvető pillantásokkal köszönik meg a sok szorgos munkát és ha nem sikerül alkudni, még be is szólnak. Azt azonban elfelejtik, ha a falusi nem dolgozna, a mai gépesített világban nem nagyon lenne honnan biot vásároljon a városi.

A folytatásban. mi lenne ha egy városit ki tennénk falun?

Sikereket elérhetnek ugyan: meglehet, elhallgattathatnak, netán elüldözhetnek szinte mindenkit; elérhetik, hogy mindenhonnan az ő hangjuk legyen hallható – hiszen már most is… De győzni, autonóm minőségi kultúra híján, sosem fognak. Elpusztíthatnak mindent, de teremteni nincs képességük.

A telefonnál… Nem írom le a nevét – pedig Bolgár György interjúja ezúttal legalábbis hasznos.

A kultúra legyen a politikailag hűségeseké?

Végül is izgalomra semmi ok: igaz, Esterházy és Jancsó helyett új mércére van szükségük, de valahol a margón azért az említettek is létezhetnek. „Virágozzék minden virág” – de ami van, azért döntő többségében legyen „saját”: népi, plebejus, konzervatív, nemzeti, abrakadabra…

A „politikailag hűségesek” lakjanak be minden teret: színházat, könyvkiadókat, galériákat, az egyetemeket és az Akadémiát is! Hát olyan nagyon sokat már nem kell tenniük… És ne feledjék: a politikai hűség jó, hasznos, de nem elégséges: a remekművekhez tehetség is kell… Legalábbis a Terror Házából így látja ez az ember a világot.

A művészet magától távozik

És mégis: vereségre vannak ítélve – sehol annyira, mint éppen a kultúrában, legalábbis a minőségiben. Mert ahol ők lesznek az urak, onnan a kultúra, a művészet magától távozik: a giccs borít el mindent. Gondoljunk csak köztéri emlékműveikre, szobraikra.

Nem Esterházy, és nem Jancsó… Hát hiszen olyan ismerős ez: nem Ady, nem Bartók, Kodály sem(!); és persze nem József Attila meg Radnóti és Weöres stb.

Minden olyan ismerős:

Jöjjenek a tilinkós álparasztok, 
Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,
Jöjjenek a finom kultúrlegények.

Népi, plebejus meg nemzeti művészet kell – de nem hiszem, hogy Orbán Ottóé:

A MAGYAR NÉPDALHOZ

Most, mikor sok senki mellén
ki vagy tűzve, mint a jelvény,
nekem maradj, aki voltál,
nem babona, nem is oltár,

de maga a láthatatlan,
ahogy látlak száz alakban,
véletlennel habart végzet,
több s kevesebb, mint művészet,

dallamív, mely melizmáit
hajlítgatva szinte világít –
mintha öreg paraszt lenne,
maga az idő sóhajt benne:

katonának vitt legények,
ingben elföldelt szegények
nézik a csillagos eget,
sírtak alatta eleget.

Sírnék én is, de dühömben,
hogy ott rohadunk a régi körben,
s föltámadnak a holt rögeszmék –
láthatom újra a közös ügy vesztét,

Szellemem ép, testem romban.
Téged hívlak nagy bajomban,
dudorászlak, hogy segíts meg,
a rontástól szabadíts meg:

gyűlöljek csak aljas elvet,
ne a földet, ne a nyelvet,
nézhessek rád, mint a napra,
melyen nem üt ki a lepra.

Kit Kőműves Kelemenné
vére bűvölt elevenné,
elevenné és szilárddá,
mítoszi, kerek világgá,

benned minden, amilyen volt,
fény sikálta kád a mennybolt,
teli sötét szenvedéssel,
melynek csöppje sem enyész el,

s nincs múlt, jelen, sem jövendő
csak egy vastag gyapjúkendő,
annak bolyhos melegében
ringok a világ ölében.

Nem: nem hiszem, hogy ilyenre vágynak…

Nem kötelező persze Wass Albertet szeretni, maga az interjút adó terrorista is szívesebben olvassa Kassákot – már ha nem hazudik ebben is. És még Gramscit is tiszteli..!

Nagyon művelt ember, na. Persze, például Lánczi Andrásra hivatkozik, ami azért legalábbis gyanús.

„Beléptek a 21. századba”; „új századot, új országot építenek”, „népit, plebejusit”…

Ők.

Gengszterek százada lesz a 21.? Hiszen „Orbán Viktor bizonyosan korszakot ír”…

Ma úgy látszik, igaz: gengszterek uralják az országot. Van közöttük kenetes hangú, nyitott ember is, mint ez a „terrorista”…

Csakhogy

Csakhogy az a baj, a művészet felülről nem irányítható; ahol a politikai hűség egyáltalán szempont, ott a művészet elhallgat. Bárhogy nézem, amit „propagál” ez az ember, az a giccskultúra.

Annyiszor lejátszottuk már ezt..! A legjobb példa Ady Endréé és Ignotusé, aki megvívta érte a maga harcát. Aki a „jobboldal” (???) politikai győzelméből kulturális, művészeti követelményeket vezet le, azzal nincs miről vitatkozni: egyszerűen azt gondolja, most „ők jönnek”.

Például a 888.hu. Meg a „Magyar Idők”, a prostisrácok, az elzabrált Origo meg Figyelő stb. Mindegyik olyan hihetetlen színvonalat képvisel…

„A jobboldali, populista, nemzeti(!!!), konzervatív közeg dekolonizálja saját gondolkodását” – szabaduljon meg  Esterházytól, a posztkommunista liberális kultúrától stb. – mert az ásatag múltat le kell győznie a „forradalmároknak”, akik szexik és kurrensek…

Sírjunk vagy nevessünk?

Urbánusokról és népiekről beszél – miközben ez a szembenállás lényegében a múlté. „Népiesek” gyakorlatilag nincsenek is…

Ám ez az ember nyitott szellem! – szeretne vitatkozni…

De miről? A művészet pártirányításáról? Vagy a 888.hu nívójáról? Lánczi Andrásról vagy az „Orbán-korszakról”..? Schmidt Máriáról..? Mi az istenről vitatkozna ez az alak, az ördögbe is?! És kikkel..?

Azt javaslom, vitatkozzék vele, akinek legalább két anyja van.

Annyira nevetséges ez az egész, hogy sírni kell rajta.

A szerzőtől

A Magyar Cserkészszövetség a Betyársereg ifjúsági szervezete..?