Heti lapzsemle. Egy rezsim akkor mutatja meg igazán, mit gondol az elesettekről, amikor baj van.  Támogatás a „gazdaságvédelmi alapból”? Ingyenes internet? Akinek igazán kellene, annak nem jár.

Megnehezedett logisztika, megnőtt kockázat

A tavaszi karanténidőszakban határozottan érezték az emberek odafordulását a tartalék nélkül élő családok, települések, egész régiók felé — nyilatkozta a Klubrádiónak L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány igazgatója. (Szegény lesz a karácsony, főleg a szegényeknek. November 13-i rádióadás) A helyzet azóta sokat romlott. Az államtól továbbra sem remélhetnek semmit, sőt, mint nemrég hírt adtunk, célzottan azokra sújt le, akiknek leginkább szükségük lenne az életben tartó segítségre (Lásd a Városi Kuríron: A rendszer fantáziája kimeríthetetlen). A civilek viszont, és azok a cégek, amelyek eddig hajlandók voltak segíteni, egyre szegényednek. Akik pedig eddig is a futballakadémiába nyomták a milliókat, annak ezután sem lesznek még ezresei sem az Igazgyöngy számára — jegyezte meg L. Ritók Nóra.

Az adományozó kedv bizony elszállt

Az Igazgyöngy Alapítvány hátrányos helyzetű gyerekekkel és családjaikkal foglalkozik, eredményeik, elkötelezettségük ismertté és népszerűvé tette őket. Tevékenységük adományokra épül. Csakhogy most ez került veszélybe… Az emberek nemcsak a vírustól félnek, hanem az anyagi bizonytalanságtól is. Rendkívül nehéz időket élnek.

Az eddigi adományozók tartalékai is fogytán. Azok a cégek, amelyek hosszú ideje az alapítvány mellett állnak, rendszeres támogatók, egymás után jelzik, hogy most vagy nem tudnak adni, vagy csak jóval kevesebbet, mint korábban.

Ami korábban egyszerű volt, most szinte lehetetlen

A járvány körülményei között már nem lehet megszervezni egy-egy cégnél, vagy iskolákban, óvodákban a szülők között, hogy játékokat, tartós élelmiszereket vigyenek be egy gyűjtőhelyre, ahonnan aztán azt el lehet szállítani az alapítványhoz.

Karanténban az adomány

Idén a szokásosnál sokkal előbb kell gondolni az év végi ünnepekre, mert az adományozott tárgyakat két hétig karanténban kell tárolni, hogy biztonságosan átadhatók legyenek és ne terjesszék a kórokozót.

Ami pedig az adományozás lelki oldalát illeti, az még talán az anyagiaknál is fontosabb.

Sok civil vagy a cégek képviselői szeretnék személyesen, meghitt ünnepségeken átadni az ajándékokat. Ilyeneket azonban mostanában nem lehet rendezni.

Mi a helyzet a pénzküldeményekkel?

L. Ritók Nóra elmondta, hogy az alapítvány most is kap ezer-kétezer-háromezer forintos tételeket – mint eddig is –, szokás szerint ezeket feltehetően olyan emberek utalják, akik maguk sem dúskálnak az anyagi javakban. Nagyobb összegek nemigen érkeznek a számlájukra. (A nyilatkozatot itt hallgathatja meg.)

Megint azok nem kapnak segítséget, akik a legnehezebb helyzetben vannak

Néhány napja nagy dérrel-dúrral jelentette be a jóságos Orbán-kormány, hogy ingyenes lesz az internethasználat a digitális oktatásban részt vevők számára 30 napra. Orbán Viktor személyesen adta át a jó hírt népének, de a rossz hírt elfelejtette hozzátenni. (Ingyen internet — megkötésekkel) Az már a rendeletből derült ki, hogy a döntés csak a középfokú oktatásban részt vevőkre vonatkozik és csak akkor, ha már van előfizetésük — ráadásul kizárólag a vezetékes internet-szerződéseket érinti. A hátrányos helyzetű családokkal foglalkozó Igazgyöngy

Alapítványnál tudják, hogy ez csak az általuk pártfogoltak töredékének segíthet.

A településeken, ahol ők dolgoznak, egyáltalán nincs vezetékes internetszolgáltatás, a gyerekek nem tudnak kapcsolódni a digitális oktatáshoz. L. Ritók Nóra üdvözölte a kormány segítő szándékát,

„de ha ebben nem érvényesülnek esélyegyenlőségi szempontok, az tovább növeli a szakadékokat”

— mondta keserűen.

„Szeretjük a gyerekeket és szeretünk tanítani”

A járvány második hullámának érkezése idején, iskolakezdés előtt sokkoló volt a jelentős pénzelvonás híre az Igazgyöngy Alapítvány, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és a borsodi Dr. Ámbédkar Alapítvány iskoláitól… (Lásd a Városi Kuríron: A rendszer fantáziája kimeríthetetlen). A cinikus állam helyére mindhárom esetben civilek léptek, gyűjtés kezdődött, adományok érkeztek. Az Igazgyöngy esetében napok alatt látványos sikerrel gyűltek össze az „elvont” milliók, Iványi Gábor munkatársai is több-kevesebb sikerről számoltak be.

A legdöcögősebben a borsodi cigány diákok szeretetteljes oktatásával, nevelésével foglalkozó Dr. Ámbédkar Iskola gondjainak enyhítése halad.

Erről a buddhista hátterű iskoláról nagyon sokat megtudhatnak az érdeklődők Derdák Tibor és Orsós János egy órás nyilatkozatából, amit Szunyogh Szabolcs klubrádiós műsorában adtak. (Itt hallgatható meg.)
Nézzen körül Facebook-oldalukon, az adományok gyűléséről, a megérkezett összegek felhasználásáról pedig itt talál információkat.

Egyszerű felelet

Még egy apróság: a hajdani Népszabadságban sok évvel ezelőtt interjú jelent meg Derdák Tiborral, és az újságíró az akkortájt országszerte rendszeres botrányokkal kapcsolatban is kérdezte a véleményét: hogyan lehetséges hogy az (akkor még sajókazai) iskolájukból nem jönnek olyan hírek, mint máshonnan, tanárok, diákok és dühösen berohanó szülők közötti erőszakról. Derdák válasza ez volt:

„Egyszerű. Mi szeretjük ezeket a gyerekeket.”

Orbán Viktor aláírta! Jön az ingyenes internet a digitális oktatás mellé

Orsós János roma jogvédővel, a sajókazai Ámbédkár gimnázium alapítójával a 168 óra ünnepi száma készített interjút. A beszélgetés minden sora vádirat a mai hatalom ellen, keserű látlelete annak, hogy látja, bélyegzi meg, a többségi társadalom a magyar romákat. 

Borsod a szakadékban

A térség  rettentő gazdasági, társadalmi és demográfiai válságban van. Orsós szerint az emberek nem fogják föl, mit jelent az, hogy annyian költöznek el innen, mint amennyi Eger lélekszáma:

„A rendszerváltás óta nem tettük fel a kérdést: kik hagyták el a térséget, és kik maradtak? Így csak azt látjuk, hogy errefelé gettózárványok jönnek létre. Vannak a térségben nagy cigányközösségek, amelyeket külön akar kezelni a nem cigány önkormányzat, amely egyre kisebb ugyan, de fehér. Borzalom belegondolni, miként élnek emberek egy-egy olyan településen ahol az önkormányzat összetétele csak fehér, a lakosság döntő többsége cigány. Ilyen kasztosodás már Indiában sincs.”

A felzárkózásra az országba öntött uniós pénzek „elvesztek valahol” mint szürke szamár a ködben:

„Sok helyen fejlesztették a közművet, de a roma telepnél megálltak. A csatornarendszer pontosan megmutatja, meddig tart a polgárság. Vagy azért állnak meg a telep szélénél, mert addig módosítgatják a településhatárt, hogy az már ne tartozzon a faluhoz, vagy azt mondják, minek a csatorna, ha nincs vezetékes víz. Mi folyna oda be? És ez teljesen logikus kérdés. Más kérdésekkel viszont nem gyötrik magukat. Például azzal, ha nekik joguk van vízhez jutni a fürdőszobájukban, akkor az öt sorral odébb lakóknak miért nem jár.” 

A szakember súlyos hibának tartja, hogy az állam leválasztotta a „fehérek oktatását”. A pedagógusokat magára hagyta, és ezt még súlyosbítja a tankerületi rendszer:

„Az elcigányosodott iskolákban nem tudnak kiteljesedni, nincsenek szakmai sikereik, és nincs elég társadalmi megbecsültségük. Az a pedagógus, aki cigány gyerekeket tanít, a többiek szemében maga is cigánnyá válik.”

A cigány gyereknek coki a nyolc osztályos gimnázium

A kompetencia felmérések azt mutatják, hogy a nyolcosztályos gimnáziumokban a legjobbak a tanulói teljesítmények:

„De hány cigány gyerek jár nyolcosztályos gimnáziumba? Szinte egy sem. A nyolcosztályos gimnáziumok a fehér Magyarország iskolái. Oda cigányok nem mehetnek be.”  

A szakképzés csak konzerválja az állapotokat,a tanulók teljesítménye alacsonyabb mint a négy évvel fiatalabb, az általános iskola hatodik osztályába járók átlageredménye:

” Egy egész középiskolai képzési formának a tanulói, a populáció 22 százaléka nem képes elérni a hatodik évfolyam átlagos matematikai és szövegértési szintjét sem.” /…../  ” A felnőttképzésben ez zsákutca, mert ott nem ennek van az ideje. Errefelé egy 35-40 éves embernek nem az a fő motivációja, hogy megtanulja a j és az ly közötti különbséget vagy megértse a területszámítás rejtelmeit, hanem már készül meghalni.” 

Szomorúan állapítja meg, hogy a többségi társadalom számára  közömbös a romák helyzete, nem fáj nekik , hogy ilyen megosztó az iskolarendszer:

„ha tényleg fájna, hogy gyerekek tízezreit vakvágányra vezetjük, akkor kimennének tüntetni, és nem engednénk meg, hogy csak azért mert sötétebb a színük, ne tanítsák meg őket írni-olvasni. De nem teszünk semmit. Méghozzá azért, mert nem fáj nekünk. A legborzalmasabb az, hogy ha hallgatunk, lemondunk magunkról is. Mert hagyjuk ugyan a cigány gyerekeket odaveszni, de ha a miénknek nem sikerül elitoktatást biztosítani, akkor odavész ő is. Ha pedig sikerül, akkor külföldre fog költözni, mert nem lesz jó itt lenni. Ez, ami történik, merénylet a tömegek ellen. A hallgatásunk pedig bűn.” 

A magyar emberek nem sajnálják a közmunkán sínylődőket

„Az persze igaz, hogy ha az sem lenne, emberek tömegei halnának éhen. Én azt szeretném, ha közmunkás csak felnőttből válhatna, mert a fiatalok, ha ebben szocializálódnak, nem lesznek képesek piacképes tudást szerezni.”  /……../   ” Már olyan álláshirdetést is láttam, hogy „eladót keresünk, elvárás minimum nyolc osztály és hiánytalan fogsor”. Mi, magyarok nem sajnáljuk a közmunkásra az 52 ezer forintot, mert megkönnyebbülünk attól, hogy nem csak úgy felveszi a segélyt, még ha imitálnia kell is a sepregetést.” 

Orsós János az integráció ügyét eléggé reménytelennek látja, mert nem akarjuk, hogy cigányok keveredjenek közénk:

„Én nem lehetek senkinek a barátja, nem lehetek simán Jani, mert látszik rajtam a cigányságom. Rajtam, számon lehet kérni Farkas Flórián összes bűnét, de én nem kérdezhetem meg Erzsi nénit az utcán, hogy miért nem tetszik felszólalni a Soros feliratú disznó ellen. Ha ezt tenném, a fehérek arrogánsnak és nacionalistának tartanának. Magyarországon nagyjából nyolcszázezer cigány él. Ha politikai játékszernek tekintjük őket, abból nagy baj lesz.”

Stafan Ludvig: A mérges Buddha

https://youtu.be/SGz8N9jF4F4

Kapcsolódó cikkünk:

Egy magyarmentő cigány élete és halála