A botcsinálta milliárdos és az előtte-mögötte állók bevásárolták magukat az egykori „magyar tenger” partjára, építtetik a hiper-szuper vitorláskikötőket a hozzájuk tartozó szintén kerítésen belül luxusnak számító apartmanházakkal, de mi történik, ha orvosra van szükség? Akkor szembesül a rászoruló – pénztárca-vastagságtól függetlenül – a hatvanas évek Magyarországával.

Bumsi, elesett a „szemünkfénye”, orvos kéne…..

Nem akarok általánosságban írni a balatoni orvosi ellátásról, egy konkrét, péntek este történt eset kapcsán kongatom a vészharangot. Egy fiatal pár a Balaton északi partján nyaral két gyerekkel és egy nagyival, az utóbbi még komoly szerephez jut a történetben. A kicsik kisiskolás korúak, amiből következik, hogy nem a nyugágyban barnulva fekszenek, hanem rohangálnak, hintáznak, bogarásznak, szóval élik a normális gyerekkort.

Történt egy elővigyázatlan pillanatban,

hogy a „kicsi princessz”  összeütközött a mérleghintával és elesett úgy, hogy az egyik maradandó foga kimozdult előírt helyéről. Nosza, több sem kellett, a szülök a nagyira hagyva a másik gyereket autóba ültek, azt gondolták, hogy a XXI. században nem lehet gond fogorvost találni az újraértelmezett tópart környékén.

Nagy mázli, hogy a kishölgy nem hisztérika, meglehetett vele beszélni, hogy semmi baj nincs, keresnek egy dokit, Ő azért van, hogy segítsen.

Megjárták az északi part nagyobb városait, benéztek az összes magát hirdető magánfogászatra, de sehol nem fogadták őket. Volt, ahol szabadság miatt nem volt orvos, volt, ahol a röntgengép nem volt része a rendelőnek (világszínvonal?). A felnőttek egyre idegesebben vették az irányt Veszprémbe, de ott is hasonló helyzetet tapasztaltak gyerekfogász-ügyben.

Megyünk Pestre!

Szinte „percek alatt” felértek a fővárosba, ahol végre egy 24 órán keresztül nyitva tartó rendelőben ellátták a kisbeteget, megnyugtatták a szülőket, szóval úgy tettek, mintha létezne európai szintű betegellátás Magyarországon.

Tanulság

Semmi új. Talán csak annyi, hogy a regnáló megállt annál a nem kis eredménynél, hogy bezsebelte a Balatont, de csak közvetlenül partközelben. Úgy tűnik, nincs olyan csókos, aki nemzetiesítené az orvosi ügyeleti ellátást a tóparton. Persze, ami késik ugye, az azért még NER-esedik, csak addig kell kibírni egészségesen. No meg gyűjtögetni a pénzecskét, mert persze a leendő ellátás nem jár majd „SZTK”-alapon, de legalább lesz!

Nálunk még a balatoni nád is Orbán-fun? A Balaland élménypark mellett magától kipusztult a nádas....

Hogyan csinált Mészárosék Lőrince az ingyenes játszótérből fizetőset? - Balaton parti (nem)mese!

Orbán fogorvosa is szerepel az OLAF egyik jelentésében

A DK minden budapesti kerületre ki fogja terjeszteni a tisztességes orvosi ellátást, mert annak hiányosságai a fideszes polgármestereket évek óta nem zavarják – jelentette ki a Gy. Németh Erzsébet, a DK fővárosi képviselője vasárnap Budapesten.

Orvosi ügyelet – orvos és autó nélkül

Az ellenzéki párt sajtótájékoztatóján Gy. Németh Erzsébet kifejtette, hogy az orvosi ügyeletet 17 kerületben az önkormányzatok helyett egy megbízott cég szervezi, ám nekik a képviselő tudomása szerint sem orvosuk, sem autójuk nincs minden kerületre.

A XVII. kerület ellenzéki polgármesterjelöltjeként Gy. Németh Erzsébet azt mondta, Rákosmentén hiányzik a gyermekorvosi ügyelet, szükség esetén ezért 15-18 kilométert kell utazni az ellátásért.

A DK az önkormányzati választást követően ellenzéki összefogással megszervezi a tisztességes ügyeletet a fővárosban, és minden kerületben legalább egy orvossal biztosítani fogja az egész napos ellátást – jelentette ki a képviselő.

Gy. Németh Erzsébet: ember vagyok, büszke nő!

Szinte lincshangulat alakult ki a közösségi oldalakon, amikor megjelent a sürgősségi ellátás orvoslását célzó legújabb központi javaslat. Az illetékesek a lakosságot vették célba. Azt tervezik, hogy megtanítják a leendő betegeket, mi lehet a reális elvárásuk, ha úgy döntenek, balesetet szenvednek, vagy rosszul lesznek.

Talán nem véletlen, hogy az első számú kormány-bömbiben a Magyar Időkben jelent meg a hír:

a szakma és a szakmapolitika számára is javaslatokat fog tenni a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság annak érdekében, hogy javuljon a sürgősségi osztályok, illetve az ott dolgozók megítélése.

Bognár Zsolt, a szervezet elnöke ugyan nem tagadja, hogy a sürgősségi osztályokon is van teendő. Ám mielőtt meghatódnánk, gyorsan le is hűti a reménykedéstől felhevült kedélyeket és mindenki ámulatára közli: az egyik legfontosabb feladat, a kommunikáció javítása.

Ne legyünk igazságtalanok! A lapnak nyilatkozó doktor, még ha szolidan is, de elismeri:

az elmúlt időben több negatív kritika is érte a sürgősségi ellátást, nemcsak a hibásnak vélt orvosi döntések, de a rendkívül hosszú várakozási idők, illetve a nem megfelelő hangnem miatt is.

Minden nagyon szép, minden nagyon jó… ja, nem!

Bognár Zsolt, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság (MSOTKE) elnöke ezekkel kapcsolatban úgy fogalmazott: a sürgősségi osztályokon dolgozók mindennapi erőfeszítései és a kormányzat aktív támogatása mellett indított fejlesztések ellenére is van még mit javítani a szakma megítélésén. Ezért úgy döntöttek, kezdeményezőleg fognak fellépni a saját szakmájuk és a tárca felé is, hogy minél hamarabb elinduljon egy pozitív változás.

Az MSOTKE elnöke szerint a lakosság informálása például nagyon fontos lépés ahhoz, hogy csökkenjen a sürgősségi osztályok zsúfoltsága és ezzel párhuzamosan javuljon a betegek elégedettsége, növekedjen a betegbiztonság.

Ki a hibás, na ki? – nem fogja elhinni, amit a következő oldalon olvas. Katt ide!

Azt hinné az ember, ha rendszeresen fizeti a TB-t, nem érheti meglepetés. Pedig igen! Ugyanis messze nem tett meg mindent azzal, hogy havonta perkál, az ellátásnak nem csak ez a feltétele.

Hinné? Pedig igaz!

Az, hogy jogkövető módon, a meghatározott társadalombiztosítási járulékot befizeti a polgár, még nem jogosítja fel arra, hogy betérjen a háziorvosához. De mit kell még tegyen? Állandó lakcímmel is kell rendelkeznie, ami manapság, amikor rengetegen választják a lakásbérlést, nem evidencia. Ha a főbérlő nem adja áldását ahhoz, hogy bejelentkezhessen a bérlő, akkor bukja a TB-t.

Az Alapvető jogok Biztosának jelentése szerint:

Az ombudsman a beadványt kivizsgálva arról értesült, hogy a panaszos helyzete nem egyedi, hanem jelentős számú, kiszolgáltatott helyzetben lévő személyt érint. A biztos a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőhöz (NEA) fordult, az onnan kapott válaszból egyértelművé vált, hogy a probléma sem az Alapkezelő, sem az illetékes szaktárcák előtt nem ismeretlen, és nemcsak az állandó lakcímmel nem rendelkező nyugdíjasokat, hanem ennél egy jóval szélesebb kört, több tízezer állampolgárt érint.

A vizsgálat után levont ombudsmani következtetés:

A lakóhellyel rendelkező, de azt rajtuk kívül álló körülmények miatt valamilyen okból bejelenteni nem tudó (tipikusan lakást bérlő) állampolgárok a törvényi rendelkezések megszorító értelmezése esetén valójában csak térítés ellenében vehetnék igénybe az egészségügyi szolgáltatást. A bizonytalan, eltérő fogalomhasználat önmagában alkalmas arra, hogy a jogbiztonság követelményével összefüggő visszásságot okozzon.

Varga Mihály Nemzetgazdasági Minisztériuma szerint aki rendelkezi lakóhellyel, azt köteles bejelenteni az erre kitalált hivatalnál, így aki ennek nem tesz eleget, az

„nem jogkövető”

polgára a hazának. És mi jár annak, aki ezt ön- vagy más hibájából nem tudja megtenni? Hát az, hogy a pénzét ugyan besöpri az állam, de szolgáltatni nem akar érte.

Ebben az esetben – nem feltételezve, hogy nemzeti államunk ilyet tenne, de mégis.. – az állam jogkövetően jár el akkor, amikor a megvásárolt szolgáltatást letiltja?

Orvosi váró, a horror háza