Munkatársunk, akinek ezúton is örömmel gratulálunk, a friss Wallenberg-díjas Kaczvinszky Barbara, az alábbi beszédet mondta a díjátadás után Wallenberg emléktáblájánál, az Újlipótvárosban.

Az én személyes történetem Raul Wallenberggel

Ma arra az Emberre emlékezünk, akit önmagunkban kellene felfedeznünk minden nap, amikor embertelenséggel, kirekesztéssel, gyűlölettel szembesülünk. Raul Wallenberg nem csupán a múlt embermentő hőse, hanem örök példakép az emberiség számára, hogy szégyenteljes korokban akár egyetlen ember is milyen hihetetlen sokat tehet embertársaiért és az életért.

Engedjék meg nekem, hogy megosszam Önökkel az én személyes történetem Raul Wallenberg kapcsán. 4 évesen tanultam meg írni és olvasni egy holokauszt túlélő nénitől. Ő volt az én pótanyukám. Sem rokoni, sem vallási szálak nem fűztek hozzá, csak egy kimondhatatlanul erős szeretetkötelék. Csupa felnőtt könyvet olvastunk, mert nem voltak mesekönyvei. De nem csak mesekönyvei nem voltak, hanem senkije sem volt neki, csak én, a kisgyerek. Nekem mesélt. Az egyszer volt családjáról, zsidóságról, bujkálásról, életről, halálról, és egy emberről, aki megmentette az életét.  Kisiskolásként hát azt játszottam, hogy családokat mentek, és különböző rejtekhelyeket találtam ki, ahol elbújtathatom Irénke néni szüleit, testvéreit, barátait, és mindenki megmenekül. Vissza akartam fordítani az időt.

Tíz éves voltam, amikor Irénke néni meghalt

Azt hiszem, onnantól akartam tudni, kinek köszönhettem, hogy ő élt, és az életem része volt.

Legyen áldott minden ember, aki egyetlen életet megment. Wallenberg tízezreket mentett. Dacolt az állandó veszéllyel, a félelemmel, a közönnyel, a gyűlölettel. Nem talált kifogásokat, tetteivel önmagát adta sokakért. Kicsikért, nagyokért, ismerősökért, ismeretlenekért. Mindazokért, akiket egy őrült kor őrült eszméi megbélyegeztek és halálra ítéltek.

Kimondhatjuk, Wallenberg azon kevesek egyike, aki a történelem egyik legsötétebb korszakában győzelmet tudott aratni az embertelenség felett.

Nekünk, akik ebben a korban élünk, tanulnunk kell a példájából, hisz megtapasztaljuk, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet napról-napra terjed, mint valamiféle láthatatlan pestis. Miközben csak ember és ember van, ám mégis ki-ki le akarja győzni a másikát.

(Video: Kökényesi Gábor)

Magyarországon ma az irgalomból, a könyörületből, az empátiából, a párbeszédből és a szolidaritásból is egyre inkább hiány mutatkozik. Nem állnak ki a tömegek a szegényekért, a fogyatékkal élőkért, a hajléktalanokért.

Fel kell fedeznünk végre önmagunkban Wallenberget

Ma következmények nélkül lehet zsidózni, cigányozni, szegregálni

Ma a mi gyönyörű hazánkban oly sokan úgy akarnak magyarabbak lenni a magyaroknál, hogy bőrszín, származás, vallás, nemi identitás alapján saját honfitársainkat kirekesztik.

Ma büntetlenül lehet emberi méltóságukban megalázni nőket, időseket, melegeket.

Ma szabadon lehet történelmet hamisítani, áldozatokat zárójelbe tenni, tényeket kiradírozni.

Fel kell fedeznünk végre önmagunkban Wallenberget! Azt az embert, aki nem másoktól várja a változást, hanem tesz is érte.

Fel kell fedeznünk önmagunkban újra a lelkiismeretünket. Nem latolgathatjuk, hogy megszólalunk-e, ha bárkinek a jogai sérülnek. Nem bújhatunk el a közöny álarca mögé, hogy nem a mi dolgunk!

Ma a lelkeket kell megmenteni a gyűlölettől.

Átadták az idei Raoul Wallenberg díjakat

Az 1912. augusztus 4-én született Raoul Wallenberg 1944-ben a budapesti Svéd Nagykövetség titkáraként több ezer, egyes források szerint húszezer ember életét mentette meg azzal, hogy svéd úti okmányokkal látta el, vagy védett házakba menekítette őket.

A Vörös Hadsereg 1945 januárjában letartóztatta,

a szovjet hatóságok állítása szerint 1947-ben börtönben halt meg, de egyes források tudni vélik, hogy még évekkel később is fogolyként élt. Utoljára 1945. január 17-én látták élve Budapesten.

Raoul Wallenberg 1945. január 17-én indult Debrecenbe, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánnyal és a szovjet főparancsnoksággal tárgyaljon, de soha nem érkezett meg oda. Szovjetunióbeli fogságának pontos története máig ismeretlen.

Raoul Wallenberg Egyesület és a Raoul Wallenberg Alapítvány, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI)

részvételével az életmentő emlékére 2010-ben díjat alapított. Az alapítók a díj adományozásával etikai mércét és példát kívántak állítani a magyar társadalmi és politikai közélet elé.

Minden évben szeretnék elismerni azon személyek, szervezetek áldozatos munkáját, emberi, közösségi magatartását, akik tevékenységükkel, életútjukkal példát mutatnak embertársaiknak a hátrányos helyzetben élők, a diszkriminációt elszenvedők érdekében. A díj alapítói szeretnének hozzájárulni az előítéletes magatartás, a rasszizmus, antiszemitizmus, a cigány-ellenesség leküzdéséhez.

Az elmúlt évek díjazottai a magyar társadalom széles köréből kerültek ki,

kiemelkedő munkásságuk révén, méltók Wallenberg szellemiségéhez. A teljesség igénye nélkül, a kitüntetettek között volt

• Bódis Ildikó író, független dokumentumfilmes, pszichológus;
• Dr. Beer Miklós, római katolikus püspök;
• Dr. Szita Szabolcs történész;
• Vadász Magda a Bét Jehuda világi vezetője;
• Déri Ildikó, a Gandhi Gimnázium korábbi igazgatója;
• Incze Zsuzsa, a Csellengők című tévéműsor szerkesztője;
• Tódor János újságíró;
• Csonkáné Lakatos Klára, a Hosszúpályi Egységes Óvoda, Bölcsőde Cigány Nemzetiségi Tagintézmény vezetője.
• Elismerték továbbá a nyíregyházi zsidó hitközség lapjának, a Sófárnak és a Jákim Stúdió Színházi Társaságnak a munkáját is.

Az idei Wallenberg kitüntetéseket január 16.-án adták át a Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége székházának Goldmark termében

Beszédet mondott Sebes József, a Raoul Wallenberg Alapítvány elnöke, Horváth József, a MAZSIHISZ alelnöke és, Kovács István helyette államtitkár az EMMI képviselője.

Fotó: facebook

A Raoul Wallenberg – díj 2020. évi kitüntetettjei:

• Majsai Tamás református lelkész, történész,
• Kaczvinszky Barbara újságíró, dokumentumfilm-rendező,
• Setét Jenő polgárjogi aktivista,
• Bogdán László, a Baranya megyei Cserdi független polgármestere,
• Iványi Gábor lelkész, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség elnöke
• Szigeti Jenő, a Hetednapi Adventista Egyház lelkésze, egyháztörténész.

A Városi Kurír szerkesztősége valamennyi díjazottnak gratulál. Nagy örömünkre szolgál, hogy a díjazottak között van szerkesztőségünk külső munkatársa Kaczvinszky Barbara is. Példamutató életútjuk minta lehet a magyar társadalom számára hiszen hazánkban továbbra is élnek azok az ellentétek, amelyek megkülönböztetik az egyik embert a másiktól, annak függvényében, hogy milyen társadalmi csoportba tartozik. Egy ország nem élhet gyűlölködésben, nem lehet idegengyűlölő, nem lehet közömbös a szenvedők, a társadalom peremén élőkkel szemben. Mindannyian magyarok vagyunk, a bőrünk színétől függetlenül. Itt születtünk, közös az anyaföldünk, itt szeretnénk boldogulni. De ezt csak békésségben, felebaráti szeretetben, a másik ember tiszteletével érhetjük el.

Raoul Wallenberg Egyesület: Takaró Mihály eddigi nyilatkozatai a megosztást és elkülönítést erősítették