A “9” című ferencvárosi ingyenes önkormányzati lap szerkesztőinek, újságíróinak sorsáról június 22-én döntenek véglegesen. A dolgok jelenlegi állása szerint Vágvölgyi B. András főszerkesztőnek hülye indokokra hivatkozva hirtelen felmondott a kerületi médiacég főnöke, a lapnál összegyűlt minőségi újságírócsapat pedig egyértelművé tette: ha a kerületet vezető egyesült ellenzék képviselőinek nem jön meg az esze, ők is testületileg távoznak.

Egy kiváló magazin

Szerkesztőségünk, a Városi Kurír csapata nem is olyan régen lelkesen üdvözölte a “9” első számának megjelenését, részletesen szemléztük a lapot. (Bíztató! Ez lesz ott, ahol a fidesznyák akarnokság szűk egyharmadot sem kap. Azóta is igyekeztünk figyelni, olvasni. “Magyar Narancs”-élményt okoz a lapozgatása, talán nem véletlenül Sokkolva értesültünk ezek után a IX. kerületi fejleményekről Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester május 30-án ezt írta:

“Olyan újság nincsen, ami mindig mindenkinek teljesen megfelel. A 9 Magazin sem ilyen. Nekem is akadnak időnként kifogásaim, lennének ötleteim. De távol tartom magam attól, hogy a sajtó munkájába beleavatkozzak. A képviselők egy része azonban ezt másképp gondolja. A fideszesek (az álcivil “lokálpatrióta” képviselővel együtt) testületi és bizottsági üléseken rendszeresen támadják a lap főszerkesztőjét. Torzsa Sándor, az MSZP-DK képviselőcsoport vezetője tavaly júniusban levelet írt nekem, a jegyzőnek és Hagymási cégvezetőnek a helyi előválasztáson induló DK-s jelölt szerinte előnytelen fotója kapcsán:

“…frakciónk azonnali vizsgálatot kér, ami megválaszolja azt a kérdést, hogy fordulhat elő, hogy egy szerkesztett újságban, ami többszörös lektoráción megy keresztül, egy ilyen személyében degradáló kép kerül beszerkesztésre? Reméljük, hogy kínos magyarázkodáson kívül, valódi következményei lesznek…”

A kérdést egyébként a képviselőjelölt és a főszerkesztő egymás között könnyedén tisztázni tudták, és lekerült a napirendről.

Baranyi: Ferencvárosban most ugyanaz történik kicsiben, mint ami a Népszabadsággal, az Indexszel történt meg nagyban!

Múlt héten került a képviselő-testület elé a Média Kft. 2021-es beszámolója és idei üzleti terve

A üzleti terv része a papír árának jelentős emelkedése miatti magasabb nyomdaköltség, és ennek megfelelően az önkormányzati támogatás – a teljes költségvetésünket rendkívül szerényen érintő – emelése. A testület meglepetésemre ezt nem szavazta meg. Torzsa Sándor az üzleti terv későbbi elfogadásásához újabb előterjesztést kért a városvezetéstől, és a lappal kapcsolatos különböző koncepciók közötti testületi döntést szorgalmazta.

“A lokálpatrióták egy kicsit tovább mennének, mi javasolnánk a Kilences teljes megszüntetését, hiszen mint ahogy Baranyi Krisztina polgármesterünk mondta, tőlünk teljesen független” (ti. a képviselőktől) – mondta ezután Deutsch László, a Fidesz helyi álcivil szervezetének a képviselője. Másnap délután a Média cég ügyvezető igazgatója egyoldalúan megszüntette a főszerkesztő munkaszerződését.”

A 9 magazint fenyegető veszélyről így számolt be a Klubrádió: Ha nem veszik vissza Vágvölgyi B. Andrást a ferencvárosi újság főszerkesztői pozíciójába, felmond a lap teljes szerkesztősége és a Telex: Felmond a ferencvárosi lap teljes szerkesztősége, ha nem helyezik vissza Vágvölgyi B. Andrást az újság élére.

Révész Sándor: Jó lap, rossz helyen

A tekintélyes publicista, történész, író, Révész Sándor a hvg360-on megjelent írásában az ügyről kifejtette: szerinte Vageszt már régen el kellett volna bocsátani, ha az önkormányzat tiszteli a sajtószabadságot, az önkormányzati sajtó politikai kiegyensúlyozottságát, függetlenségét.

“Igazán örvendetes lenne, ha ugyanez a lap, ugyanezzel a tartalommal az önkormányzattól független fórumként, nem közpénzből megjelenhetne. Tudom, hogy ennek mekkora az esélye, tudom, hogy milyenek az ellenzék(i média) anyagi lehetőségei, látom, hogy ellenzéki pártok milyen ritkán, milyen szerény helyi lapokkal tudnak előállni, ha egyáltalán. De ettől még a közpénz az közpénz, a köztulajdon köztulajdon, közpénzből, köztulajdonban lévő lapban politikai tábort egyoldalúan nem „endorszálunk”.

Mint láttuk, ezt a kirúgott főszerkesztő is tudta, és mégis tette. Tartok tőle, hogy nem ezért rúgták ki, hanem azért, mert nem a helyi többség egészének megfelelően tette. Az ellenzéknek az általa vezetett helyi önkormányzatokban kellene bizonyítaniuk, hogy ha országos hatalomra kerülnének, nem a saját szócsövükként, propaganda eszközükként használnák a közmédiát, hanem úgy, ahogy kell. Olyan felügyelettel, amelyben az ellenzéknek kellő súlya van. Úgy, hogy az a különböző politikai erők rendelkezésére álljon nézeteik képviseletére és ütköztetésére. Ha az ellenzéki önkormányzatokban a kormánypárti kisebbség erre nem hajlandó, akkor azt egyrészt az olvasóközönség tudomására kell hozni, másrészt a helyi kisebbség álláspontját, nézeteit hangsúlyosan meg kell jeleníteni a lapban. Jelentős terjedelemben ismertetni az önkormányzatban képviselt álláspontjukat, az ott elhangzó szövegeiket, a más fórumokon megjelent írásaikat, interjúikat. ”

Június 2-án Gábor György filozófus, vallástörténész hosszú Facebook-posztban utasította el Révész Sándor helyzetértékelését:

“Mit képzel ez a Vagesz főszerkesztő? Egy rendes, becsületes, tisztességes, behóved önkormányzati lap nem arra való, hogy olvassák! Még mit nem! Az önkormányzati lap rendeltetésszerű használata festés idején letakarni vele a padlót, vagy krumplihámozáskor abban gyűjteni össze a krumplihéjat. Most meg itt van ez az önkormányzati lap, amit lehet olvasni. Ráadásul érdemes is. Egészen addig, amíg Vageszt lapátra nem teszik. Mondom, nem tudom, miért, de van, aki tudja. Révész Sándor barátom, aki pennát ragadott, s azonmód megírta. Kimondta az őszintét: ő is kirúgta volna Vageszt. Hogy miért? Mert önkormányzati lapba nem írunk semmi érdekeset, jót, meg fontosat, önkormányzati lap nem azért van, hogy olvassuk, hanem (lásd mint fent) krumplihéj és padlótakarás. És Révész Sanyi elmagyarázza: önkormányzati lap ne legyen ellenzéki, még akkor sem, ha a többség amott az ellenzékre volt képes szavazni, hanem tessék százalékosan kimutatni, mennyi jut ellenzéknek, mennyi kormánypártinak, mennyi a hívőnek és mennyi a nem hívőnek, milyen arányban vannak a kerületben római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, zsidók (azon belül Mazsihisz, EMIH, reformzsidók, szekuláris zsidók), meg minden egyéb, mert ha közpénzből írogat a Vagesz, akkor írjon mindenkinek: kicsinek és nagynak, soványnak és kövérnek, szőkének és barnának, a kopaszokról nem is beszélve, s mindezt azért, mert amazok persze nem, de mi mindenben példamutatók vagyunk. Bennünk ott rotyog az ethosz, mi mindig megmutatjuk, mi példát statuálunk, mi a feje tetejéről a talpára állítjuk, mi erkölcsi héroszok vagyunk, heraus mit uns, hát egy nagy lótúrót Charlie Parker meg Coltrane, Vagesz vagy szépen elszolmizálja a Tóth Gabit meg a Mága művész urat, a közös kotta megy a krumplihámozásra, vagy Vagesz megy a fenébe, mert ez a közpénzből vett partitúra nem muzsikálásra való, hanem padlótakarásra.”

Révész Sándor ehhez a következő kommentárt fűzte:

“Gyurikám, azért, mert a Te, egyébként méltán dicsérhető könyvedet, dicsérik egy lapban, még nem kell leszarni a demokrácia alapelveit. De attól függetlenül sem. Pláne, ha ugyanezeket a normákat harcosan számon kéred, jogosan, másokon. Azonkívül nem illik barátod mondandóját durván meghamisítani. Szó nem volt arról, hogy önkormányzati lapban csak unalmas dolgokat lehet írni. Bármit lehet írni, csak minden oldal számára egyenlő feltételekkel, közös ellenőrzéssel nyitottá kel tenni a fórumot. Meg kell jeleníteni benne méltányosan a helyi kisebbség érveit. Ha a kisebbség ebben nem partner, akkor a közgyűlési beszédeikkel, beadványaikkal, máshol megjelent szövegeikkel, interjúikkal kell az álláspontjukat megjeleníteni. Például az önkormányzati lapról alkotott véleményükkel. Ha azt állítjuk, miként Vágvölgyi állította helyesen, hogy önkormányzati lapban nem endorszálunk politikai táborokat, akkor nem kell endorszálni politikai táborokat hevesen – ugyanabban a cikkben. Ha egy képviselőjelöltet a kommunikációs tanácsadója istenít egy lapban, miközben ellenfelét gyalázza, akkor az ellenfélnek is meg kell adni a lehetőséget. Ismétlem: pártos újságírást művelni közpénzen, köztulajdonban lévő lapban: SZIGORÚAN TILOS!”

Másutt Révész Sándor keserűen “összegezte” a kirobbant vitát:

“A 9 magazin kapcsán kiderült, hogy az ellenzéki tábor jelentős része számára nem probléma a közmédia pártossága. Moldova György kapcsán kiderült, hogy a diktatúra imádata és a rasszizmus sem zavarja. Mit reméljünk?”

Vagesz: Nem szabad úgy tenni, mintha demokráciában élnénk

Közvetlenül a puccsszerű elbocsátás előtt, május 15-én jelent meg a 24.hu oldalon Nagy József nagyinterjúja, amelyben Vagesz a kerületi lap készítése során tapasztaltakról is beszélt:

• “NAGY JÓZSEF, 24.hu: A Narancsból bárkinek beszólhatott. Egy, a kerületről szóló, az önkormányzat által fenntartott lapból viszont pont a helyi hatalomnak nem szólhat be. Hogy bírja?
• VÁGVÖLGYI: Úgy, hogyha kell, beszólunk a polgármesternek is.
• NAGY JÓZSEF, 24.hu: Mit szólt be Baranyi Krisztinának?
• VÁGVÖLGYI: Egyszer írtam publiban, hogy olykor abban az esetben is szekercét használ, amikor szikére volna szükség.
• NAGY JÓZSEF, 24.hu: Szőnyegszél lett belőle?
• VÁGVÖLGYI: Nem. Baranyi bírja ezt, demokratikus vezető. Más meg ebből a szempontból nem érdekes.
• NAGY JÓZSEF, 24.hu: Ki az a más? A többi balos vezető az önkormányzatban?
• VÁGVÖLGYI: Mondjuk.
• NAGY JÓZSEF, 24.hu: Hogy működik egy olyan kerületi önkormányzat, ahol semmi szerepe a Fidesznek?
• VÁGVÖLGYI: Tanulságosan. Rájössz, hogy az emberiség sárkányfogvetemény. Az a helyzet, hogy ahhoz, hogy szakadjanak a gátak és hömpölyögjön az árvíz, nem feltétlenül kell a Fidesz.
• NAGY JÓZSEF, 24.hu: Megviseli?
• VÁGVÖLGYI: Éppen csak egy kicsit. Néha.
• NAGY JÓZSEF, 24.hu: Van öröme a kerületi lapcsinálásban?
• VÁGVÖLGYI: Bőven. Kezdve azzal, hogy hosszú és viszontagságos életem során az összes belpesti kerületben laktam, kivéve a kilencediket, és most ezt is megismerhettem. Nagyon mást vártam. Azt hittem, a kilencedik olyan, mint a nyolcadik, ehhez képest a tömbrehabilitációnak köszönhetően sokkal inkább a tizenharmadikra hasonlít, belső- és középső Ferencváros igencsak polgári környék. A lapkészítést pedig egyszerűsíti, hogy a fideszesek bojkottálják a saját kerületük lapját, nem nyilatkoznak nekünk. Szóval szép dolog világlapoknak dolgozni, de az is rendes feladat ám, hogy szépen összerakj egy önkormányzati lapot. Nem esik le a gyűrű a kisujjamról.”

Vagesz a ferencvárosi médiabotrány kirobbanása óta is nyilatkozik természetesen

Két hosszú klubrádiós beszélgetést ajánlok. Az egyik egy Bolgár György-interjú:

“Vágvölgyi B. András újságíró – Politikai okokat sejt az eltávolítása hátterében Vágvölgyi B. András, akit május 27-én pénteken mozdítottak el a ferencvárosi önkormányzat 9 Magazin nevű havilapjának éléről ”

Józsa Márta is mikrofon elé kérte Vageszt Útszélen című műsorában.

“Mondvacsinált ürügy és politikai belharc miatt kirúgott főszerkesztő. Újabb merénylet a szabad sajtó kis körei ellen?
Vágvölgyi B. András újságíró, író, filmrendező”

Ezekben a beszélgetésekben Vagesz reagált Révész Sándor kritikáira is, a 9 magazin politikai elfogultságával kapcsolatban. Álláspontja alapvetően elutasító: Vagesz az Orbán-rezsimben végletekig eltorzított magyar médiakörnyezetre, a gátlástalan hazug putyinista propaganda átütő erejére hivatkozik. Kitart amellett, hogy 2022-ben ebben az Európából kifelé sodródó országban nem szabad úgy tenni, mintha demokráciában élnénk, harcolni kell a kezünkben maradt minden eszközzel. Az általa szerkesztett kerületi magazin nem primitív ellenzéki propagandalap, de nem is próbál megfelelni a Révész által felállított mércének.

Lehetséges-e az Orbán-rezsimben tisztességes sajtó?

Révész Sándor aggodalmai egyáltalán nem alaptalanok, bár az irányzéka szerintem pontatlan: biztos, hogy nem a 9 magazin és Vagesz csapata a megfelelő célpont. A helyi hatalom a magyar politikai életben ugyanúgy hajlamos kikapcsolni a kontrollt és elhallgattatni a kritikus hangokat – ha teheti-, mint amit a minden gátját vesztett “illiberális rezsimtől” látunk. A 24.hu szerzője korábban aggasztó körképet festett a helyi önkormányzatokban hatalomra jutott ellenzéki erők sajtóhoz való viszonyáról:

“Alig beszélünk róla, pedig csak a fővárosban havonta sok százezer példányban jelennek meg az ellenzéki vezetésű kerületek lapjai. Milyen sajtót csinál a baloldal? Különbet-e a Fidesznél? – ezzel a kérdéssel vágtunk neki vizsgálódásunknak, amikor elkezdtük átnézni öt kiválasztott budapesti kerület önkormányzat újságját.”.

(Megszületett a NER-t idéző balos propaganda, de van más is – milyen tömegsajtót csinál az ellenzék közpénzből?

A Népszava Visszhang mellékletének újságírója pedig, amely a Vasárnapi Hírek hagyományait folytatja, azt mutatta be, hogy a Fidesz ott, ahol kiütik a kezéből a hatalmat, képtelen bármilyen együttműködésre, és folytatja a demokratikus köztársaságot szétverő tevékenységét, együttműködés helyett „ellenlapokat” gründol:

“Minek nevezzük azt az összefűzött lapokból álló papírköteget, amelyben egy személy neve tizenkilencszer szerepel (Németh Szilárd, Fidesz–KDNP), és hogy az illetőt véletlenül se keverje össze a szemlélődő valami kósza névrokonnal, tíz fotót is közölnek róla? Újság volna? Definíció szerint, fájdalom, igen. Az viszont kérdés, miért Csepeli Hírmondó néven fut, és miért a polgárok fizetik? Az önkormányzati médium furcsa önellentmondás, hisz a sajtó (ideális esetben) nem függhet a politikától, márpedig a polgármester és a testület politikai szereplő. A mértéktartáson múlik minden. Ahogy a csülkös pacal sem igazi tofuból, úgy a híreket sem diktálhatják politikusok. Mivel megválasztásuk a médiatérben dől el, mégis gyakran ezt teszik. Orbánék 10 megyei jogú városban és 14 fővárosi kerületben veszítették el a kormányrudat másfél éve, így a kormánypropaganda sok helyütt megszűnt. Az illiberális búrán keletkezett rést kerületi és városi ellenlapokkal tömködnék be Fidesz-közeli cégek.”

(Teljes erőbedobós: Újságnak látszó tárgyakkal kacsázik a Fidesz)

Kapcsolódó

A Piramis együttes legendájának jobb oldalát érintette az agyi katasztrófa, nagyon küzdelmes napokon van túl. Videoüzenetet küldött rajongóinak.

Hétfőn stroke-ot kapott a „Kölyök”

Kórházba került Révész Sándor. A zenész Facebook-oldalán egy rövid videóüzenetet is közzétett, melyben azt mondja, küzdelmes napokat élt meg, és arra kért mindenkit, szorítsanak érte.

Révész egy pécsi klinikán fekszik és Facebook-bejegyzésében az áll, hogy a jelek szerint az állapota nem romlik, inkább javul, és az orvosok szerint a sérült funkciók helyreállíthatóak, mivel időben kapott segítséget és a kórházban mindent megtesznek érte.

A Piramis legendájának jobb oldalát érintette az agyi katasztrófa, a beszédközpontot nem, és a derűért, optimizmusért, humorérzékért és háláért felelős területek is tökéletesen működnek.

„A közeljövőre tervezett és mindannyiunk által nagyon várt életút-esteket a történtekre való tekintettel el kell halasztanunk. Köszönjük a 400 ágyas klinikának a felső fokú figyelmet, szakértelmet és emberséget; a 400 férőhelyes debreceni VOKE művháznak – ahová ezen a hétvégén készült Sándor – és minden helyszínnek, szervezőnek a megértését; a rajongóknak, barátoknak, támogatóknak pedig a gyógyító rágondolást, energiákat, amelyekre most igen nagy szükség van. Jó lenne őt most egy közösen szőtt, óriás szeretethálóval körbeölelni, lélekben; kérünk mindenkit, aki teheti, hogy erősítse ezt a hálót a maga részével.”

(Képünk: „Volt egyszer egy Piramis”!)

Forrás: Blikk

(Ez történt ma)

Heti lapzsemle arról a külpolitikai ámokfutásról, amit a miépesekkel együttműködő Orbán-rezsim művelt 2001. szeptember 11-e után, egészen a jól megérdemelt bukásáig.

Húsz év után

Az Egyesült Államok elleni, 2001. szeptember 11-i al-Kaida-támadás (a WTC-tornyok, a Pentagon, és a célpontként kijelölt Fehér Ház, valamint a négy elrabolt utasszállító gép személyzete és utasai ellen) huszadik évfordulójára emlékeztünk. A Népszava kiváló összefoglalóját (a nyomtatott lap címlapján: Sorsfordító 9/11)  Horváth Gábor külpolitikai rovatvezető írta, aki a terrortámadás idején a Népszabadság washingtoni tudósítója volt. A szeptember 11-i, szombati Népszava címlapja szíven ütött: éppen azt a megrázó fotót választották a ledőlt tornyok porával borított öltönyös, aktatáskás férfiról, amit húsz éve a Népszabadság a terrorcsapást követő hétvégén a Magazinja címlapjára tett. Ez az utalás sok mindent előhozott az utóbbi két évtizedből. Horváth Gábor a világpolitikai változásokra és az amerikai politikai földrengésekre szorítkozott, de a magyar olvasó azonnal a hazánk rettenetes átalakulására is asszociál, például a Magyarországon szokásossá vált állami terrorra, a felidézett Népszabadság lerombolására.

Azt pedig nagyon is fel kell idézni, hogy a szélsőjobboldal felé megindult Orbán-rezsim mit művelt 2001. szeptember 11-e után, egészen 2002 tavaszán bekövetkezett (sajnos, csak ideiglenes) bukásáig.

Csurka egy percet sem várt

A MIÉP-pel feltűnően barátkozó Fidesz szövetségese, Csurka István kirívó otrombaságot követett el már az amerikai tragédia perceiben. Nem az volt az elemzések ideje. Csak egyetlen válasz volt elfogadható a civilizált világban: a részvété és megrendülésé. Csurka azonban így nyilatkozott:

„Mély részvéttel vagyunk az ártatlan áldozatok iránt, az anyagi pusztulás is megdöbbentő, azonban felelősséget érte az amerikai globalista politikának is viselnie kell. Az, ami Palesztinában és Izraelben történik, meg ami az egész világon, a globalizmus féktelen elõrenyomulása, bizony egyenes következményként vonta maga után mindezt.”

A MIÉP elnöke, Csurka István úgy gondolta, Amerika megérdemelte a sorsát, mert

„a világ elnyomott népei nem tűrhették válaszcsapás nélkül a globalizmus által rájuk rótt megaláztatásokat, a kizsákmányolást és a Palesztinában folyó tervszervű népirtást”.

A MIÉP honlapján a szeptember 11-i terrortámadást

„a világ elnyomott népeinek a globalizmus elleni válaszcsapásaként” üdvözölték.

A botrány azonnal kitört:

„A magyar parlamenti pártok egységesen elítélték az Egyesült Államokat ért terrortámadást. Kivételt a MIÉP jelentette, amelynek elnöke — bár kifejezte részvétét és megdöbbenését — kijelentette: a támadásért az Egyesült Államok külpolitikája és a globális politika is felelős.”

Orbán már 2001-ben sem fordult szembe a nácikkal

2001. szeptember 11-e után Orbán maga még úgy nyilatkozott, ahogyan az Egyesült Államok minden szövetségesétől, jogosan, elvárta:

„Magyarország az Egyesült Államok katonai szövetségese is, ezért mint katonai szövetséges, az Egyesült Államok elleni támadást úgy kell tekintenünk, mint ami a teljes szabad világ ellen irányult”

(Magyar Hírlap, 2001. szeptember 13.)

„Nem érzem túlzásnak azokat a kijelentéseket, mely szerint itt a jóérzésű emberek állnak az egyik oldalon, és a gonosz erői pedig a másik oldalon. Az emberiesség, az összetartozás, a felebaráti szeretet hívei állnak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az emberiségnek meg a felebaráti szeretetnek az ellenségei, ellenfelei állnak. …erkölcsi kötelességünk az, hogy mindenben közreműködjünk, amely megakadályozza, hogy ilyen esetekkel kelljen újra és újra szembesülnie és együtt élnie az emberiségnek.”

(Magyar Rádió, 2001. szeptember 19.)

A Heti lapzsemle a 2022-es választás igazi tétjéről. A cinizmus csúcsa volt a Fidesz egyszavas választási „programja”: Folytatjuk! Az önkényuralom mára végletesen leegyszerűsítette a helyzetet. A rezsim eltávolítására készülő erők egyetlen lehetséges jelszava: Alkotmányozást!

Rényi-Földes, egyrészről-másrészről

A Klubrádió „Másrészről” című vitaműsorában Rényi András művészettörténész és Földes György történész beszélgetett Rózsa Péterrel a szimbolikus politizálás dilemmáiról.
Rényi András művészettörténész kijelentette: „Most nem identitáspolitikát kell folytatni, ebben a helyzetben nem is lehetséges.” (Bonyolult identitásainkról nagyon fontos írást közölt a februári Mozgó Világ, erről beszélt a szerző, Révész Sándor újságíró-történész itt.)

Átkeretezni a 2022-es választást!

Rényi András a köztársaság eltiprása után kialakult tragikus helyzetben az alkotmányozást tekinti a szimbolikus politizálás alkalmas terepének. Az idézett klubrádiós beszélgetés záró gondolataként kijelentette:
„A politikai harcnak, amit vívunk, az alkotmányozásért kell folynia. Az alkotmány lehet az a centrum, amely köré épülhet az ellenzék szimbolikus politizálása.
Az ellenzéknek át kellene kereteznie a 2022-es választásokat. El kellene mondani a választóiknak, hogy mi, az ellenzék, Alkotmányozó Nemzetgyűlési választásnak minősítjük a 22-es választásokat! Szavazzatok arra, hogy legyen új alkotmányunk, lehessen újra beszélni, nyissuk ki újra a kérdéseket, zavarjuk el ezt az autokratikus kormányzati rendszert, és adjatok arra felhatalmazást, hogy újra be lehessen rendezni egy demokratikus játékteret. Azt a játékteret, amelyben aztán tényleg le lehet majd folytatni a szimbolikus ügyeinket tisztázó eszmei vitákat is.”
Földes György történész egyetértett abban, hogy most nem egyes pártokat, egyes politikusokat kell majd a hatalomba juttatni, hanem egy „változtató erőt”. A múlt felől a jövő felé kell fordulni — fogalmazott a beszélgetés végén.
(Az idézett részlet a felvételen a 45. perctől.)

A civilek döntő szerepéről, a jogállam helyreállításáról

Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet napokban közzétett állásfoglalásában ezt olvashatjuk:
„A posztkommunista rendszerváltás érzékelhető kudarca, a diktatórikus visszafordulás tapasztalata arról győzhet meg, hogy nem lehet a demokráciát a társadalom valamilyen aktivizálása nélkül, a részvétel fejlesztése nélkül stabilizálni.” (…) „A jogállam helyreállítása Magyarországon és mindenhol, ahol három évtizeddel a kommunizmus bukása után megrendült, a társadalom részvétele nélkül nem végezhető el. A társadalom részvétele azonban nem állítható elő, nem könnyen ösztönözhető, nem puszta akarat függvénye. Minden nehézség ellenére a demokratikus, jogállami újjáépítéshez innovációk szükségesek, új részvételi formák.”
(A jogállami helyreállítás társadalmi feltételei, az autonómiák szerepe)

Máris megette az infláció! Így ad ez a rezsim az időseknek - Lapzsemle

illusztráció: V.K.