November 17-én az úgynevezett „köztévében”, annak is a Szemtől szembe című műsorában ismét „verbális verőlegények” uszultak a magyar ellenzékre. Bár ezúttal nem tajtékoztak a részvevők, sőt, mintha kedélyesen kezelték volna a dolgot, ám amiket mondtak, nagyon is súlyos következményekkel fenyeget, illetve súlyos következmények előjele lehet.

Humorosnak szánt süketelés

A számomra – bevallom – teljesen ismeretlen műsorvezető vendége a „köztévé” „állandó jogi szakértője”, „alkotmányjogász” stb. Lomniczi Zoltán, társa pedig Boros Bánk Levente, főállásban a Fradi B-közép emberi jogaiért – rasszista rigmusok skandálásának szabadságáért – kiálló fő-fő szurkolója volt.

Ha a helyenként humorosnak szánt süketelést lehántjuk, ami marad, az nettó uszítás, a műsorvezető lelkes közreműködésével. A fő célpont ezúttal a Momentum Mozgalom volt, de nyilvánvalóan üzentek az ellenzék egészének. Az üzenet lényege: törvényben kellene előírni a politikusok számára a nemzeti minimumot.

Nem vicces!

Az anyag természetesen föllelhető már – az Alapjogokért Központ „szakvéleményével” kiegészítve – a terrormédia számos darabjában.

Attól tartok, amit előadtak, nem vicces. Bár kétségtelen, hogy hülyéskedésnek vagy éppen hülyeségnek tűnik.

Nézzük például az emlegetett romániai példát: a Momentum nem az RMDSZ, nem Kelemen Hunor mellett kampányolt!

A két „szakértő” ezúttal nem tért ki arra, hogy maga a kampányolás is fölháborító, hiszen arra csak a Fidesznek van joga. Mindössze külföldi ügynöknek minősítették a Momentum vezetőjét…

Mi a nemzetellenes?

De vajon mi a nemzetellenes abban, ha valaki nem támogatja azt a Kelemen Hunort, akinek vezetése alatt az RMDSZ a Fidesz csicskásává züllött? Miért ne lehetne – ha van – román demokratát támogatni, ha már nincs megfelelő magyar jelölt; és egyáltalán: magyar jelöltnek a jelenlegi viszonyok között nyilvánvalóan nincs semmi esélye.

Vagy mi a nemzetellenes abban, ha Cseh Katalin az amerikai kongresszushoz fordul a magyar jogállamiság ügyével? Az USA végül is szövetségesünk, nem mondható éppen diktatórikus türk államnak… Bár jelenlegi elnöke hibbant ugyan, de túlélik…

De hagyjuk a részleteket, csak a lényegre koncentráljunk!

Hogyan lehetne megfogalmazni a politikusok számára kötelező nemzeti minimumot?

Vagy ne is: vizsgáljuk először azt, hogyan lehetne kiválasztani a megfogalmazásra „jogosultakat”. Egyáltalán: mi tehetne bárkit jogosulttá ilyesmi megfogalmazására? Hogyan lehetne elkerülni, hogy a „törvény” ne csupán a Fidesz és kedvence, a Mi Hazánk Mozgalom szempontjait tartalmazza? Hiszen ilyen dologban jó lenne konszenzusra törekedni, mint mondjuk a zalaptákolmány, vagy mint az oktatás szabályainak elfogadásakor…

De ha már fölvetődött: miért csak a politikusokra vonatkozzon? Mi lesz az írókkal, a színészekkel, a tudósokkal, különösen a filozófusokkal, valamint a juhászokkal?!

Lomniczi amerikai példákat említett ugyan, a „dicsőséges múltból”, de nem biztos, hogy manapság követnünk kellene. Igaz, a Frankenstein-állam fölépítése egy ilyen törvénnyel szépen befejezhető… Az ellenzék meg majd eldönti, segédkezik-e ebben.

Schiffer András már jelentkezett.