Ritka pillanat, amikor azt hallani a dobogón álló tanártól: „Legyetek engedetlenek!” Tanteremben talán nem is fordul elő. Itt, a Kölcsey Gimnázium előtt, most igen. 180 km után megérkezik a Tudásmenet. Tömeg várja őket, diákok, szülők, tanító-kollégák.

Vagy „csak” állampolgárok

Az egyik várakozó kezében nagy kartontábla:

„Nem vagyok diák,/ nem vagyok tanár,/ De veletek vagyok,/ Nektek ez kijár!”

Elől a menetet vezető ötök, mindkét szakszervezetből. A PDSZ-es Szűcs Tamás (60 éves történelemtanár, havi 270.000-et visz haza, de nem pusztán a pénzért: a tudásért menetel) már sántikál, töri a lábát a bakancs. Ölelések fogadják őket. Miskolcról jöttek, vidéki iskolát kötve össze budapestivel. Települések sorában találkoztak pedagógusokkal és szülőkkel. A törvényes sztrájkot ellehetetlenítő Orbán, de Pintér is azt mondta: nincs más választásuk, aki „törvénytelenül” tiltakozva, megtagadja a munkát, azt a munkaadónak el kell bocsátania.

Többezren vettek részt a polgári engedetlenségben

14-et rúgtak ki. A beszédek közben végig azon gondolkodom, hogy szemelték ki épp ezt a 14-et. Van, ahol a hangadó szervezőket, van, ahol nem őket. Nem is azokat, akik a legtöbb órát „mulasztották el”. Az első vidéki áldozatot egy pécsi középiskolából úgy választották ki, hogy az iskolájából rajta kívül is jónéhányan engedetlenkedtek. Itt van ő is (úgy mutatkozik be: a 10./B osztályfőnöke): szolidaritása jeléül elkísérte a főnöke, az igazgatóhelyettes is.

A hős kormányférfiúk ahhoz -szerencsére!- gyávák voltak, hogy többezer engedetlenkedő tanárt rúgjanak ki. Tudták: akkor összeroppanna az oktatás, még a lojális igazgatók is tiltakoznának.

Régen a lázadó csapatok katonáit se végeztették ki mind a tábornokok: akkor ki szolgált volna nekik tovább?

Inkább tizedeltek

És a mostani tábornokok?

• Sorsot húztak?
• Valamilyen statisztikai mintavételt követtek?
• Bekötött szemmel rámutattak a hosszú névsorból 14-re?

Talán épp az a cél, hogy a hatalom kiszámíthatatlan legyen. Hogy mindenki féljen: akár rá is kerülhetne a sor. A színpadról az egyik kirúgott -a tizennegyedik- József Attilát költötte át.

„Altató” helyett „Ébresztő”. „Lábáról emeli fejét,/ ébred a bogár, a darázs/ …Ébred a széken a kabát,/ ébredezik a szakadás/ … Látod, felébred anyuka!”

Ébresztőt hirdet a tiltakozásul már felmondott Simkó Edit is. Azt mondja,

nem akar „Godot-ra vár”megye jobbágya lenni, államférfinak és -nőnek méltatlan „fajankóknak és fajankáknak” gazsulálni.

A végén persze a Pál utcai fiúkból a dal, a „Legyen szabad a Grund„

De az eleje most másképp. Az eredetiben Boka végigkérdezi a fiúkat, megküzdenek-e a Grundért.

„-Csónakos? -Itt leszek! – Barabás? -Itt leszek! -Nemecsek? -Itt leszek!”,

és így tovább. Most ezt halljuk a színpadról, folytatást ígérve:

„-Tanító? -Itt leszek? -Óvónő? -Itt leszek! -Szülő? -Itt leszek? -Tanár? -Itt leszek! -Matek szak? -Itt leszek? -Fizika? -Itt leszek! -Történelem? -Itt leszek! -Angol? -Itt leszek…”

Legyenek. Legyünk. Vagy mégis jön az Altató, és mégis hasad tovább.

Szombaton tüntetéssel ért véget a hatnapos „Tudásmenet az oktatásért!” nevű akció. A résztvevők Miskolctól Budapestig – összesen 180 kilométert – gyalogoltak, hogy felhívják a figyelmet az oktatás problémáira. A Kölcsey Gimnázium előtt ezernél is több ember várta őket szombat délután, ahol pedagógusok és diákok mondtak beszédeket.

Azt ígérik, folytatják az akciókat, január 31-én pedig ismét országos ülősztrájk lesz

A menet a miskolci Herman Ottó Gimnáziumtól indult, és átlagosan 30 kilométerből állt egy napi szakasz.

„Azzal, hogy az ember kilép a komfortzónájából, azt is sugározzuk, hogy áldozat nélkül nincs eredmény”

– fogalmazott Szűcs Tamás, a PDSZ tagja a Telexnek.

Ő volt az egyik, aki a teljes távot teljesített. Rajta kívül még négy embernek sikerült ez, mások jellemzően egy-egy napra, vagy rövidebb szakaszra csatlakoztak be.

Az utolsó szakasz szombat reggel Gödöllőről indult, és a résztvevők délelőtt fél tizenkettőkor lépték át Budapesten határát Cinkotánál, ahol hatalmas tapssal fogadták őket. Innen már népes tábor kísérte a menetelőket az Örs Vezér terére, ahol több százan csatlakoztak be.

A Puskás Ferenc Stadiont is érintve a Kölcsey Ferenc Gimnáziumhoz vonult a tömeg, ahol tüntetéssel ért véget a hatnapos Tudásmenet. „Nincs tanár, nincs jövő” – skandálták a Kerepesi úton. Sok autós dudálással fejezi ki a szolidaritását, de olyan is volt, aki kiszállt és megtapsolta a menetet.

„Ha semmi nem fog változni az oktatásban, csak megvalósul az a sok kis összefogás, amivel fogadtak minket a településeken, már megérte”

– mondta a Telex tudósítójának Totyik Tamás, a PSZ alelnöke a séta közben.

Ő is teljesítette a 180 kilométeres távot. Mint fogalmazott, rengeteg szeretetet kaptak útközben, és számára abszolút pozitív élmény volt ez a hat nap.

Délután 16 óra után a Hősök terét is elhagyta a menet, és alig negyed óra múlva ért a Tudásmenet végállomására, a Kölcsey Ferenc Gimnázium elé, ahol Coolio Gangsta’s Paradise című számával fogadták őket.

Az iskola előtt lejátszották Pintér Sándor decemberi beszédét

Az oktatásügyi konzultáción többek közt arról beszélt az oktatásért is felelős belügyminiszter, hogy nem ért az oktatáshoz. A tömeg többször is kifütyülte a beszédet. „Szégyelld magad, Pintér!” – skandálták.

Totyik Tamás reméli, hogy a Tudásmenet után nem kell húsz évet várni arra, hogy szabad, független, gyermekbarát oktatás legyen Magyarországon, mint Gandhinak kellett a szabad India megszületéséig. A PSZ alelnöke arról beszélt a tüntetésen, bízik benne, hogy a félelem falán ütött egy kis rést a Tudásmenet.

„Bejelentkeztünk 2023-ra is. Amit 2022 nem oldott meg, azt idén megoldjuk. Készüljetek, mert folytatjuk”

– mondta Gosztonyi Gábor, a PSZ másik alelnöke.

Rábai János, a Karinthy Gimázium elbocsátott pedagógusa arról beszélt, hogy Pintér Sándor lassan rendőrállamot hoz létre a rendőrállamban, és ezt úgy fogják hívni, hogy magyar iskolák. Szerinte az Orbán-rendszer szép lassan börtönné alakítja az iskolákat, ahonnan már nem lesz szabadulás.

„El a kezeket a tanárainktól, el a kezekkel a diákjainktól.”

A héten felmondott budapesti tanár, Simkó Edit arról beszélt, hogy szerinte az oktatás és a kormány „abuziv kapcsolatban van”.

„Ha hagyjuk, akkor rögzül ez az állapot. (…) A mindenkori magyar állam felelős azért, hogy a gyerekek minőségi oktatást kapjanak, az oktatás nemzeti ügy”

– mondta.

Hétfőtől huszonkilencen tagadják meg a munkát egy szentgotthárdi iskolában

Teljességgel alkalmatlan és rendkívül veszélyes – véleményezte a PDSZ a Pintér-ötletet

Forrás: Telex.hu

Simkó Edit tanár ma lemondott. Azért lemondott, mert közalkalmazottként fel nem mondhat. Edit szaporítja azoknak a pedagógusoknak a sorát, akik az elmúlt hónapokban hasonló döntésre jutottak. Van, aki elkeseredésből, van, aki az oktatás helyzetének teljes reménytelensége miatt, van, aki azért, mert a kormányzat, és legfőképpen Pintér Sándor belügyminiszter – a világon hol van még ilyen, hogy egy kivénhedt rendőr felelős a nemzet legkardinálisabb ügyéért, az oktatásért? – egyszerűen képtelen kompetens módon és jó szándékkal megoldani a kialakult válságot – kezdte bejegyzését Perintfalvi Rita teológus közösségi oldalán.

Üres ígéretek persze vannak:

„lesz béremelés, majd, ha az EU végre ad rá pénzt”.

És elkezdték a nép újabb hülyítését is a látszatmegoldások beharangozásával. Mindez jól mutatja, hogy Pintér teljes inkompetenciája mellé végtelen gonoszság is párosul, ami az iskolákból „kaszárnyát” (Csintalan Sándor kifejezésével élve), a tanárokból pedig – akárcsak a kommunista rezsim – besúgókat akar csinálni. Ezt a kritikát fogalmazta ma meg Edit, akit nagy büszkeségemre személyesen is ismerhetek:

„Pintér volt az utolsó csepp a pohárban, ráadásul mérgező csepp. Egy tudatlan ember teljes dilettantizmusa és gonoszsága tükröződik legújabb ötletéből. Milyen ostoba pontok. Milyen aljas pontok. A besúgást, a nemtelen versengést fogja generálni egy rakás éhbérért dolgoztatott rabszolga között, akik majd összevesznek a koncon, mint munkatáborosok a fűrészporkenyéren, vagy káposztatorzson. A magukat intézményvezetőnek vélők, akik valójában maguk is rabok, hatalommámort kaphatnak, ha gyengék, és kéjjel büntetnek és jutalmaznak. Ha embernek erősek, próbálnak tisztességesen ellavírozni a diktatúrában, védik kollégáikat…de a rendszert hagyják működni. Pintér a köszszolgálatot alázatos szolgálatnak tekinti másokra nézve. A megalázkodás alapelvárás másoktól” – Simkó Edit.

Az a helyzet, hogy én Editnek hiszek és nem Pintér Sándornak

Mert Edit, sok más pedagógustársával együtt szívvel-lélekkel űzte a hivatását, valódi odaadásból akart embereket nevelni a hazának. Ezért számomra az ő üzenete hiteles. Pintér Sándor pedig hazug és aljas színjátékos. Ezért jól értem, amikor Edit ezt írja:

„Ha ezt a rendszert tovább szolgálom, magamat árulom el, és mindazokat, akikkel kapcsolatba kerülök. Egy újabb áttét lennék egy rákbeteg szervezetben.”

Sajnos azt gondolom, hogy ennek még az ilyen pintér sándorok örülnek is

Hiszen az ellenállás gócpontjait lassan felőrlik: vagy kirúgják a legfőbb zavargókat, vagy maguktól felmondanak azok, akiknek van még gerincük. A többiek pedig hagyják bedarálni magukat vagy éppen elvhű módon szolgálják ki a rendszert. Bizonyára azt is remélve, hogy majd ők lesznek azok, akik magasabb pontszámot kapnak Pintér új rendszerében és így a bérük is nőni fog. Na, nem mintha ez lenne a magyar oktatás válságának legnagyobb baja!

Hiszen a legnagyobb baj: a gondolkodás szabad szellemének kiirtása. Ahhoz, hogy majd kiépülhessen újra a „Hitlerjugend”, olyan tanárok kellenek, akik befogják a pofájukat és szervilis módon kiszolgáják a rendszert. Pintér ennek kiépítését kezdte most el az új ötletével.

Kevesen látják és értik, hogy mindez hova vezet majd. Simkó Edit megértette!

És volt olyan bátor, hogy kimondta: ő ebben nem vesz részt! Nem lesz része sem az ócska besúgórendszernek, sem a „Hitlerjugend” kiépítésének, mert nem ezért lett pedagógus! Ha ezeknek a pedagógusok az ellenállása megbukik, akkor ez az ország elveszíti a jövőt!

Mert a fiatalok mind el fognak menekülni egy olyan országból, ahol a szabadság szégyen, a gerinctelen kollaborálás pedig dicsőség!”