1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét és vádlott-társait.

Fellépett a szovjet csapatok távozásáért

Nagy Imre, aki 1956. október 24. és november 4. között állt a kormány élén, egyfelől igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt vezetésével, de igyekezett mérsékelni is az általa túlzónak tartott követeléseket. Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét.

November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd több társával a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János menlevelével elhagyták a követséget, de ezután a szovjetek őrizetbe vették őket, majd a romániai Snagovban `házi őrizetbe`, fogságba kerültek. A tisztségéről lemondani nem hajlandó Nagy Imre nem egyezkedett az új rendszerrel.

1957 áprilisában hozták Budapestre, ahol 1958. február 6-án, a nyilvánosság teljes kizárásával bíróság elé állították

A vádlottakkal – Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, Király Béla, Szilágyi József, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós – szemben a vádpontok a következők voltak: a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés, ellenséges politikai csoportosulás létrehozása. A zárt tárgyalás ellen Nagy Imre tiltakozott, de ezt a bíró, Vida Ferenc elutasította.

A perről 52 órás hanganyag készült, amit teljes egészében csak 2008-ban hoztak nyilvánosságra

Az utolsó napon a védők mondtak a felvételek tanulsága szerint igencsak vehemens beszédet. Nagy Imre védője, Bárd Imre például arról szólt, hogy az életszínvonal jelentős csökkenése fordította az embereket a Rákosi Mátyás-féle rendszer ellen, s ez vezetett végül a forradalomhoz, nem pedig az úgynevezett Nagy Imre-kör, vagyis a belső pártellenzék generálta az eseményeket.

Fotó: Fortepan / Magyar Nemzeti Levéltár

A védő szerint a Corvin-köziek ellenállását azért nem engedte felszámolni Nagy Imre, mert félt az ott lakók lemészárlásától, ráadásul nem is állt az akció végrehajtásához elegendő rendőri-katonai erő a kormány rendelkezésére.

Donáth Ferenc védője azt állította, hogy védencének nem volt szerepe a Nagy Imre-kör létrehozásában, s a semlegesség kinyilvánításával, valamint a Varsói Szerződésből való kilépéssel sem értett egyet.

Gimes Miklós ügyében védője, Révai Tibor azzal érvelt, hogy esetében figyelembe kell venni védence görcsös ragaszkodását Nagy Imréhez. Ugyancsak ő védte Maléter Pált is.

A honvédelmi miniszter esetében megemlítette, hogy a Kilián Laktanyában lévő felkelőkkel szemben tisztogatást végzett, s ezt a magyar kormány tűzszüneti megállapodása után felfüggesztette. Ezzel cáfolta a vád azon állításait, hogy Maléter Pálnak szerepe lett volna a Köztársaság téri vérengzésben.

Fotó: Fortepan / Magyar Nemzeti Levéltár

A beszédek nem hatották meg a Vida Ferenc vezette népbíróságot: minden vádlottat halálra ítéltek

Haláluk előtt nem sokkal, 1989-ben a bíró utóbb két nyilatkozatot is adott: az elsőben úgy fogalmazott, hogy politikai részről senkitől nem kért és nem kapott eligazítást az ítéletet illetően, és a vádlottakat ma is elítélné. Két nappal később már finomított a nyilatkozatán egy kicsit. Vida Ferenc akkor úgy fogalmazott: ugyan bűnösnek tartja őket, de nem biztos, hogy halálra ítélné őket. A bíró ebben az interjúban arra is emlékeztetett, hogy nagyon sok embert ítélt halálra. Ez igaz is, hiszen a forradalom leverése után Vida Ferenc húsz halálos ítéletet szabott ki.

A Nagy Imre-per ítéletét 1958. június 15-én késő este hirdette ki Vida Ferenc

Mivel fellebbezni nem lehetett, az azonnal jogerőre emelkedett. A vádlottakat ezt követően szállították át a Kozma utca börtönbe, ahol az elítélteknek meg kellett várniuk a kegyelmi tanács határozatát. Ez természetesen mind a négy esetben elutasító volt.

Az elítélteket hajnali öt órakor vitték a vesztőhelyre, ahol először Nagy Imrén hajtották végre a halálos ítéletet, majd ezt követően fél óra alatt a többi elítéltet is kivégezték.

A holttesteket kátránypapírba csomagolták és összedrótozták, arccal lefelé fektették koporsóba s a börtön udvarán földelték el őket.

A koporsókat aztán 1961-ben emelték ki és szállították át az Új Köztemető 301-es parcellájába, ahol álnéven földelték el újra a holtakat, Nagy Imrét például Borbíró Piroska néven.

Új Köztemető, megemlékezés a 301-es parcellánál Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének 30. évfordulóján. Mécs Imre olvassa fel beszédét. Fotó: Fortepan / Hodosán Róza

A néhai miniszterelnököt és társait 1989. június 16-án helyezték méltó módon végső nyugalomra.

Forrás: honvedelem.hu/mult-kor.hu

Szabadság? Koncert?