Az azonos csillagjegyben születetteknek sok közös vonásuk van. Most lássuk azt az 5 jegyet, nem elhallgatva személyiségük sötét oldalát sem, amelyek a legnagyobb számban ajándékozták meg a világot tehetségekkel.

Kos (Hernádi Judit-hónap)

A Kos csillajegyben született embert szinte minden horoszkóp mint képességeset ír ja le. Az élet valamennyi területén találkozhatunk tehetséges kosokkal. Nagy azonban a veszélye annak, hogy az e csillagjegy szülöttére különösen jellemző türelmetlenség miatt nem futják be az egyébként nekik rendeltetett pályát és karriert. Sokszor mint meg nem valósult ígéretként hullanak a feledés homályába, akik azonban felismerik ezt a buktatót és visszafogják türelmetlenségüket állócsillaggá válnak az emberiség egén.

Bak (Woody Allen-hónap)

A Bak leginkább egyedi, az új dolgok alkotásában tűnik ki. Ők teremtenek, és nem értelmeznek, azt másokra hagyják. Hibájuk, hogy mivel nem törődnek gondolataik eredményének utóéletével, csak ontják azokat. A bakok  jó néhányszor mennek el egészen a falig mire kiderül, hogy zsákutcában járnak, ilyenkor sokszor uralkodik el rajtuk a depresszió. Ami azonban a világ elé kerül munkájukból az igazi megkérdőjelezhetetlen mestermű.

Nyilas (Voltaire-hónap)

A Nyilas a szabad gondolatok nagymestere, úgy is mondhatnánk mindenkit beelőz az elme autópályáján. Néha olyan „veszélyes” gondolata is támad, ami a hasonlatnál maradva olyan mint a sztrádán 260 -as tempó mellett jobbról  előzni. Nem véletlen, hogy gondolatai leglelkesebb fogyasztói a szellemi-ínyencek. Felesleges lenne a Nyilasnak azt tanácsolni, hogy fékezze gondolkodását, hiszen ha nincs benne a szabad csapongás ígérete, legfőbb vonzerejét veszti a gondolat.

Még több horoszkóp itt!

Vízöntő (Wolfgang Amadeus Mozart-hónap)

Ez a csillagjegy szüli a legellentmondásosabb tehetségeket, azokat akiket egyszerre imád és gyűlöl a világ. Vízöntő tehetség az amelyik talán leggyakrabban „lóg át” a zseni kategóriába, talán ezért van, hogy nem törődnek a kritikával, viszont elvárják a feltétlen csodálatot. Tévedés ne essék, akik csodálják őket azokkal sem bánnak kesztyűs kézzel, nekik szinte minden nap külön meg kell küzdeni a jogért, hogy imádhassák a Vízöntőt. A jegy szülötteinek minden vélt vagy valós rossz tulajdonságát megbocsáthatóvá teszik különleges eredményeik, amikkel  megajándékoznak bennünket.

Halk (Albert Einstein-hónap)

A legszínesebb és egyben legszürkébb tehetségek. Mit takar a fenti ellentmondás? Azt, hogy ameddig társasági létükkel, öltözködésükkel, egyáltalán a világban történő megjelenésükkel szinte semmit sem törődnek, az így felszabadult energiáikat is gondolataik lehető legpontosabb kidolgozására fordítják. A tehetséges halak valóban a tudomány emberének születtek.

Forrás

Nagy Bandó András manapság ritkán szólal meg a közösségi médiában, vasárnapi bejegyzését sem a „kattintások begyűjtése” vezérelte, hanem annak a fontos ténynek a bizonyítása, hogy ha valaki jó a szakmájában, annak semmi szüksége hatalom-dörgölőzésre, bőven elég az akarat és a tehetség.

Elöljáróban….

Példa arra, hogy miként próbálkozik be a regnáló összefideszezni azokat is, akik elhatárolódnak tőle. A szombat esti Puskás Arénában rendezett focimeccshez kapcsolódóan az alábbi bejegyzés jelent meg a budapesti Fidesz–KDNP frakcióvezetője oldalán, amit a Magyar Nemzet és a médiabirodalom többi alattvalója azon melegében továbbspilázott:

Nagy Bandó bejegyzése

„Csak azoknak kell(ene) elmagyaráznom, mit hordoz, mit jelent a mai írásomnak adott cím, akik nem vagy kevésbé jártasak a popzenei világnak nevezett, fényesített vagy magukból fényt kibocsájtó kisebb-nagyobb csillagokkal, hirtelen föl- és eltűnt üstökösökkel és égre emelt hullócsillagokkal teli univerzumban. Mindenki más tudja:

Azahriah (alias Baukó Attila) 2024. májusára, a Puskás stadionba hirdetett koncertjére órák alatt elfogyott minden jegy, majd, miután kitűzték másnapra az újrázást, ugyancsak lefagyott a program, a rajongók órákon át ültek a számítógépek előtt és/vagy az okostelefonjaikat szorongatva és lesve, és ugyanígy, elképesztő gyorsasággal fogytak el a belépők.

Talán már meg sem lepődtek az Azi fanok, hogy hírt kaptak a harmadik koncertről, tehát ez az alig 22 éves srác történelmet ír: háromszor telnek meg a leghíresebb magyar focistáról elvezett stadion lelátói, no meg hát a színpad előtti, ezreket befogadni képes pálya. Tavasszal még (csupán) az számított óriási szenzációnak, hogy 21 évesen teltházas Papp László Arénát csinált, most a Puskásnál tart, és nem tudható, hogy ez a tripla koncert meddig marad csúcs, mi követheti még, mi következhet ezután.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy 76 évesen ismerhettem meg a dalait,

s ebben nem kis része volt 13 éves lányomnak, Gvendolinnak, aki úgy vált rajongójává, hogy közben lassanként maga mögött hagyott minden korábbi kedvencet. Hogy a feleségem is vele dalolta a nótáit, már meg sem lepett, míg Gvendolin kicsi volt, a verseimet is együtt mondogatták, Halász Jutka és a Kaláka dalait is közösen fújták. Apaként és a fiatalok kedvenceire is odafigyelő, nyugdíjkorhatáron túljutott, zeneszerető, mondhatom: minden(féle) jó zenére nyitott, örökösen muzsikát hallgató felnőttként is oda kellett figyelnem erre. Egyrészt, hogy megértsem, mi váltott ki ily határtalan rajongást a lányomból, másrészt, hogy megismerhessem Azahriát, szövegeinek és dalainak a „titkát”.

Mert azt már éreztem, sejtettem, később már tudtam is, hogy ebben a fiúban valamiféle, a popban eddig nem tapasztalt titok lappang.

Megnéztem néhány vele készült interjút, hogy minél többet tudjak meg róla, nem bántam meg. Mélyen gondolkodó fiú, érdemes a szavaira figyelni. Azon kaptam magamat, hogy naponta többször dúdolom-dalolom Azi nótáit, és mindezek tetejébe jött, hogy a menedzsment jóvoltából (mert jegyhez nem jutottunk) sikerült bejutnunk a pécsi Káptalan-kertben rendezett koncertjére. Gvendolin és Rita a színpad előtti „talponállóban” dalolt együtt Azival és a barátjával, a Kukásautó című nótájával befutott Deshsel, én hátrább, a mellvéden ülve élveztem a koncertet, és figyeltem a közönséget: a csápoló, Azival éneklő tiniket, meg a mögöttük tömegesen éneklő és táncoló középkorúakat.

A koncert után a takarásban vártunk, hogy találkozhassunk a srácokkal

Összejött, fotók is készültek, és megtapasztalhattuk: az égbe emelt fiúk a földön járnak. Elmondhattam, amit sokaknak hiába és fölösen ismételgettem:

Azi megújította a popzenét, minden dala más, kiismerhetetlen és rejtélyes, eközben félreismerhetetlenül csak rá jellemző Azi-dalok. Akadtak, akik fintorogtak, ha erről beszéltem, most meg szájtátva állnak a három Puskás koncert ténye előtt, és alig értik, hogy több telt házas európai koncertre készül, egy példátlan turnéra. Eközben a 91 éves Hédi nénink Azi rajongó lett, lementette és végignézte-hallgatta a márciusi Papp László aréna-beli koncertet is.

Pár héttel később bejutottunk a paksi koncertre, ott is rajongók ezrei várták Azit, Desht és a zenészeket. Hazafelé autózva Gvendolin indította Azi dalait, és mobilján rögzítette az „elemzéseimet”. Arról is beszélgettünk, hogy ne csak „rajongója” legyen, hanem tegye maga elé példának is, mert a srác sikereit az a sajátos tudás hozta meg, amit tiniként magáévá tett.

Mindezeket azért meséltem el, hogy kicsit beszélhessek a sikerről

Mert olyan országban élünk, ahol a célokat kitűzőket és sikerre törőket jobbára csak egyfajta utórezgéssel értékelik. Olyan országban, ahol a sikerhez vezető utat inkább külföldön, más országokban járják be, s aztán a hatalmasok itthon kezdjenek büszkélkedni velük, hogy ezeket a sikereket „a magyarok” érték el. Kertész Imréig megyek vissza, aki még a Nobel-díj előtt, az itthoni légkörre ráunva Németországba költözött, Szoboszlai Dominikkal folytatom, aki nem a Puskás Akadémia neveltjeként vehette föl a Liverpool 10-es mezét, Karikó Katalinnal folytatom, aki szintén nem hagytak boldogulni idehaza, és Krausz Ferenccel zárom a sort, aki nem a hazai pálya előnyét élvezve lett világhírű tudóssá. A fentiek előtt élt és világhírűvé vált magyarok közül is sorolhatnék néhány hasonló sorsú nagyságot — ugyanerre az eredményre jutnánk.

Hogy hazánkban kik és hogyan „jutnak el a csúcsra”, nem ecsetelem

Tudjuk, olvashattunk róla, láthattuk is, hogy a hatalom emberei kiket toltak meg és hány millióval a saját maguk népszerűsítéséért. Azt is látjuk, hogy a különféle NER sztárok futtatására és koncertjeire mekkora támogatást nyomnak, mint ahogy tisztában vagyunk azzal is, hogy ezeknek a lehullóban lévő sztároknak, s az égre erőszakolt üstökösöknek a sikerei mennyit érnek. Még pontosabban: sokat érnek a hatalomnak. Különféle állami díjakkal és kitüntetésekkel köszönik meg nekik, hogy biodíszletként odaülnek a színpadra a szónok mögé. Vagy derűs arccal marokra fogják a különféle menetek molinóit. Továbbá minden megszólalásuk alkalmával elmondják, hogy ez itten a létező világok legjobbika, és aki e világot teremtette: igazi félisten. Azahriah nem állt be ebbe a sorba. Előbb bloggerként mutatta meg magát, később a dalaival és szövegeivel.

Megismétlem: szerencsések vagyunk, hogy nem most, a sikerek csúcsán, hanem már fölfutása közben mondogattuk, hogy ez a srác tud valamit.

Zárásul egy emlékezetes Azahriah mondat: nem sztár akarok lenni, hanem legenda. Az a gyanúm, efelé tart. Legfelső szintű támogatás nélkül.

Forrás

Kapcsolódó

A küldetéstudatos emberek, főként ha politikusok vagy/és vallási igehirdetők, azért veszélyesek, mert minden áron boldoggá akarnak bennünket tenni a maguk egyedül helyesnek tartott módján – akkor is, ha mi abba belepusztulunk. Úgy vélem, Európa nem érti Orbán Viktort. Amerika végképp nem. (Én sem nagyon de ez mindegy, sejtéseimet azért közreadom.)

Magyar Bálint a Fideszt maffiának, elnökét keresztapának írja le,

s Orbán Viktor kormányzását, tetteit, a Fidesz működését tekintve az egykori SZDSZ-es politikus (és szerzőtársai) kórisméje pontosnak tekinthető. Amint portálunk oldalain is már nem egyszer leírtuk, a regnáló csapat politikájának lényege kifejezhető ezzel az egyetlen kampánymondattal:

„Csak a Fidesz!“

Egy maffiaszervezetnek ez lehet remek politikai, gazdasági, társadalmi célja, politikai pártnak azonban (szerintem) nem

A magyar társadalom Fidesz-párti része ezt az egyszerre mindent és semmit úgy fogadja el, hogy a lényegéről mit sem tud. Ugyanis ha egy maffia politikai szervezet arculatát ölti, s úgy tesz, mintha politikai párt volna, amelynek közösségi programja van, és amely kormányzásával a társadalom anyagi és szellemi gyarapodását kívánja előmozdítani, ak-kor szembesülünk a magyarországi helyzettel. A Fidesz eddig képes volt sokaknak eladni az illiberális-keresztény-demokrata talpig magyar rögvalóság maszlagot, és így (fajsúlyos választási manipulációkkal kiegészítve) több cikluson át megőrizni a kétharmados parlamenti többséget. Néhány honi ellenzéki, egy-két gondolkodó firkász és Európa már évekkel korábban rájött, hogy Orbán Viktor és a Fidesz elsinkófálja a közösségi támogatásokat, miközben Magyarországon szétveri a jogállamot, fittyet hány az európai értékrendre, sőt az Unió-ellenes erők csapatba szervezésével és az erős nemzetállamok jelszavával próbálja megásni az Európai Unió sírját.

Orbán kormánya és a jogállamiság - Rémálom vagy a jövő egy lehetséges változata? - Kiutunk az Európai Unióból

Mert Orbán nyilvánvalóan évek óta bomlaszt

A Velencei Bizottság értékelése az új Alaptörvényről nem kapott kellő figyelmet. A Tavares-jelentés és a Sargentini jelentés nem volt hatás-sal Orbánra, sőt a következmények hiánya lovat adott alá. A sok-sok megrovás, bíró-sági ítélet sem volt elég, az Európai Parlament és a Bizottság most – legalább átmenetileg (remélhetően legfeljebb Orbán bukásáig), de lehet, hogy végleg – elzárta a pénz-csapot.

És a magyar államháztartás máris megingott, Orbán nagy hirtelen kénytelen volt a pénzpiacról elég drága hitelt hosszú lejáratra felvenni. Kell a pénz sok minden-re, de mindenek előtt a választási költségekre. Helyzet van – mondják ilyenkor a Duna partján.

Érdekes, hogy a Moody’s éppen most találta időszerűnek a magyar államadósság felminősítését. Az EU is lassú és tétova magyar (és lengyel) ügyekben.

Mindez annak a jele, hogy a nagyvilág még mindig nem érti Orbán indítékait. Ismeri mentalitását, de nem érti.

Szanyi Tibor: a blöff, avagy az Európai Bíróság döntése független attól, hogy az ország nevében ki gyalogol bele a jogállamisági kritériumokba

Közben Orbán Viktor mostanában sok helyütt és sokat beszél, de nagyon keveset mond

Így szokta. Arról beszél, hogy Európa és hazánk jövőjének bázisa a család és a gyermek, de nem szól egy szót sem a több mint tíz éve változatlan családi pótlékról, sem arról, hogy a Novák Katalin szerint világszerte irigyelt magyar családtámogatási rendszerben éppen a létminimum alatt élő családok sokasága szinte semmi támogatást nem kap. Orbán szidja az EU-t és vezérkarát, de követeli az uniós pénzek folyósítását, miközben eszébe nem jut eleget tenni a kifizetések feltételeinek. Hallgat róluk, mint a csuka, s azzal eteti a jó magyarokat, hogy az EU csak a gyermekvédelmi(nek álcázott, homofób pedofil-) törvény miatt tartja vissza járandóságainkat. A migráció szerinte személyesen az ördög (és Soros György) találmánya, demográfiai bajaink magoldásában nem lehet szerepe, s azt kívánja hogy az EU-nak a menekültkérdés kezelésében ne legyen hatásköre. Holott megoldás nyilvánvalóan csak együttesen található erre a problémára. Ékes retorikával pontokba foglalja az EU reformjának orbáni tervét, de nem veszi tudomásul, hogy pártja, miután szégyenteljesen kiódalgott az Európai Néppártból és annak parlamenti frakciójából, nem talál sem hiteles, sem befolyásos szö-vetségest e hagymázas tervek megvalósításához.

Mráz Ágoston Sámuel szerint Orbán a csodacsatár a Néppártban, nem neki kell könyörögni, hanem érte.....

Orbán Viktor Európában a senki földjén kódorog

A nyavalya sem érti, hogy milyennek látja a világot, s benne saját szerepét, de országlása alatt – kormányzásától sem független, de – a személyiségére jellemző epizódokra érdemes emlékezni.

• Még első ciklusa idején történt, hogy valamely vidéki helyiség-ben kezet csókolt neki egy idős asszony. És Orbán Viktor ezt tűrte, sőt arckifejezése szerint némiképp még élvezte is a helyzetet.
• A másik nagy dobása az volt, amikor 2008-ban áperté közölte amerikai diplomatákkal: „hagyják figyelmen kívül, amit mond” a kampányban. „Ez nem bonyolult – azt mondjuk az embereknek, hogy viszszaállítjuk a nemzet nagyságát, a gazdasági szereplőknek pedig azt, hogy mit várhat-nak a Fidesz-kormánytól” (WikiLeaks-HVG) Tisztára mint egy krétai! (A krétaiak tudvalevően mindig hazudnak, de ezt is egy krétai mondta…)
• A 2020-as uniós költségvetési vita után említette szerényen a honi közszolgálatiban, hogy ő volt katona, „ezeket a libernyákokat elviszi a hátán is“.
• Azt pedig az idén januárban közölte a nagyközönséggel: „nekem ne mondja meg egy görög biztos, hogy én mit csináljak”.(Vakcinák közös európai vásárlásáról volt szó és a kínai medicina hazai beszerzéséről.)

Az Európai Unióval, és bürokráciájával folytatott mind élesebb és stílusában émelyítőbb vitájában Orbán Viktor most éppen pofára esni látszik

Ne örüljünk ennek, mert Orbán Viktor többé-kevésbé magánjellegű, de állandó szabadságharca mindannyiunk zsebére, sőt bőrére megy! Mert ha jövőre nyer, megpróbálja kivezetni országunkat az EU-ból, s (meggyőződésem szerint) még azt is a képükbe vágja majd:

„na lássuk, mire mentek nélkülem?!“

Mindennapjainkat megmételyezik a miniszterelnök mániái: százmilliárdok a kudarcos focira, felesleges stadionokra; a Keleti (déli) Nyitás és vele az azeri baltás gyilkos ki-adása, meg a Türk Tanács budapesti palotájának finanszírozása. Rászorultsági alapon soha nem ad támogatást a szegényeknek, a roma népességre rászabadította Farkas Flóriánt, s a cigányságnak Orbán birodalmában nem csak esélye, reménye sincs a fel-emelkedésre. Orbán Viktor minden jel szerint ezt nevezi politikának. És e stratégiai gondolkodást teljesen mellőző kormányzás mellé felsorakoznak a vegytiszta önkény jelei (messze a teljesség igénye nélkül) : első helyen

• az ellenzéki önkormányzatok, de az egész önkormányzati rendszer megnyomorítása;
• a Fertő tavi, környezetromboló és a helyieket megrabló kivételezett beruházás és
• a hasonlóan kedvezményezett XIII. kerületi magánlakásépítés.
• Az Evangéliumi Testvérközösség üldözése erkölcsileg már minősíthetetlen;
• a Norvég Alap és az Ökotárs Alapítvány sokéves kezelésének módja már felér egy elmekórtani diagnózissal.
• És ahogyan nem csak eltűri, hanem támogatja is a külügyminiszteri székben ülő macskajancsi működését, nagykövetek vegzálását, az már kívül esik a reális világ határain.

Paul Lendvai, a hírneves osztrák-magyar újságíró többször találkozott Orbán Viktorral, s nem egy alkalommal tehetséges embernek minősítette őt. Meglehet, igaza van, de kérdéses, hogy miben tehetséges?

Vajon jó politikus? Ízlés dolga….

Aki helyesen látja és láttatja a világot és elősegíti nemzete békés, harmonikus gyarapodását, az való-színűleg jó politikus. De ha ez a mérce, Orbán Viktor pocsék munkát végez. Jó magyar? Semmiképp! Közéleti működése nyomán a nemzet rettenetesen megosztottá vált, s ez elszívja életerejét, súlyosan akadályozza alkotóképességének kibontakozását, családokat tesz tönkre és oka lesz a nép boldogtalanságának.

Orbán Viktor szája folyton tele van a magyarsággal, de számára csak azok léteznek, akik őt feltétel nélkül támogatják, a többiek csak adófizetőnek jók. Orbán Viktor magyarnak is pocsék.

Bajnai: vagy Orbán megy és mi, magyarok maradunk Európában - vagy Orbán marad és újra belelépünk az ismert, évszázados, önsorsrontó csapdába

No és amúgy milyen ember a hétköznapokban?

Nem ismerem, nem találkoztunk soha. Köztudott, hogy nagyon ellenzi a migrációt is, az emigrációt is, de leánykája családos-tul épp a minap világgá ment. Lehet ennek valami személyes összefüggése Orbán Viktorral, az apával, nagyapával? Nem tudom, nem hiszem, semmi közöm hozzá. Ám azt erősen kétlem, hogy szülei a hatvanpusztai, egykoron főhercegi majorságot a munkás éveik alatt megtakarított fillérjeikből vásárolták meg, és építtették át valóságos királyi kastéllyá. Némi köze azért lehetett ehhez fiacskájuk országos befolyásának is. Amint az is alig hihető, hogy a szerény képességű szomszéd gázszerelőből az O1G nap után hipp-hopp zseniális vállalkozó lett, az ország leggazdagabb embere.

Egyszer azt találta mondani, hogy ő sohasem hazudik. Én meg azt mondom, hogy soha nem mond igazat.

Mit tegyek? Ez a benyomásom. Az pedig már csak ráadás Orbán Viktor emberi-politikusi arcképvázlatához, hogy nagy-nagy igazmondóként napjainkra

miként vált a Liberális Internacionálé valahai alelnökéből, harcos szabadelvűből jobboldali illiberális (mi is ez?) hívő keresztény konzervatív politikussá, egykori önmaga szöges ellentétévé.

Úgy rémlik, egyszer azt mondta: politikusi példaképe gróf Tisza István, az első világháború idején Magyarország miniszterelnöke, a „csóvás ember“. Ő kergette ki karhatalommal az ellenzéket a parlamentből, ő vitte bele Magyarországot az első világháborúba. Róla írta Ady Endre:

„Minden a Sorsé, szeressétek,
Őt is, a vad, geszti bolondot,
A gyujtogató, csóvás embert,
Úrnak, magyarnak egyként rongyot.“
(Rohanunk a forradalomba)

Kövér Tiszát avat - házelnökök egymás közt

No hát ilyen ember lehet Orbán Viktor. Akkor hát miben tehetséges?

Kiváló mindenekelőtt munkatársainak kiválasztásában. Csak olyan embert enged csapatába, akinek vagy egyetlen önálló gondolata sincs, és hívőként követi az Orbán-egyház előírásait – ilyen a kormánypárti országgyűlési képviselők többsége; vagy olyan, erkölcsi gátakat és személyes korlátokat nem ismerő, de kreatív gondolkodókat alkalmaz, akik egzisztenciálisan csak tőle függnek, s minden dolgában elvtelenül és készségesen kiszolgálják.

Ilyenek a Habony Árpád-féle szürke eminenciások, vagy a Lázár János és Gulyás Gergely-féle karrieristák. És a kulcsfigura: Polt Péter főügyész.

Na és mellettük ott van még a nyilvánvaló hülyék gyülekezete. Ők sokszor adják a Fidesz arcát, és még a szájukba rágott, ezerszer elismételt mondatokat is csak újra és újra papírból képesek elmondani. (Néhány közismert, a házi szabályokat is megsértő fideszes tolvaj véletlenül már rács mögött van vagy oda készül.)

A sorba be nem álló tehetségeseket már évekkel korábban elúzte magától. A Fidesz most a politikai hatalmat is birtokló magyar maffia, Orbán Viktor (Kövér László és alighanem Simicska Lajos) teremtménye.

Gábor György: ne fitymáljuk (bocsánat!) le, becsüljük meg Orbán őszinte vallomását! Néhány feles után a kocsmában is a legtöbb pasas mindenhez ért....

Tények, adatok vélemények és az összefüggéseket megvilágító gondolatok, elemzések sokasága bizonyította már,

hogy Orbán Viktor és a Fidesz országlása alatt Magyarország erős hanyatlásnak indult, s még ténylegesen javuló teljesítményeiben is elmaradt a lehetségestől és a kívánatostól, nemkülönben a versenytársaktól. Ami pedig Orbán Viktor politikai krédóját illeti, ilyesmi azt hiszem nincs neki, hacsak azt nem fogadjuk el hitvallásnak, hogy

„Nekem mindig igazam van, s ha véletlenül nem volna igazam, azonnal életbe lép az első pont.“

Jövőre választás lesz. (Remélem, lesz!) Legfőbb ideje, hogy végre végét vessük Orbán Viktor rémesen kártékony küldetésének, s nekilássunk közös dolgaink rendezésének!

Az Orbán maffia utolsó nagy rablása?!

Nagyinterjút adott a nyomtatott Mandinernek Szörényi Levente, aki ugyan korábban jobboldaliként is többször különutas véleményt fogalmazott meg a NER-rel szemben, most teljes mellszélességgel kiállt a kormány hivatalos irányvonala mellett, így elítélte az SZFE hallgatóit „felbujtó” tanárokat és a mellettük kiálló Bródy Jánost – foglalta össze a lényeget a 24.hu.

Ellentét újratöltve?

Szörényi különösen keményen kelt ki újra Bródy ellenzéki szerepvállalása ellen, ami azért is furcsa lehet, mert a jól dokumentált politikai szembenállásuk az utóbbi években csillapodni látszott. Ehhez képest Szörényi most újult erővel állt bele újra a konfliktusba:

„Bródy akcionizmusát, amelyről képtelen még hetvennégy évesen is leszokni, nem tudom védelmembe venni”

– mondta, hozzátéve, hogy Bródy szégyent hozott magára ezzel a partizánkodó szerepvállalással. Szörényi szerint Bródy hosszú ideje „magasról tesz” az ő szerzőtársi érzékenységére, és ezért kimondja:

Bródy helyett is szégyenkezik, aki a közös életművük „hitelét kockáztatja“.

De megkapta a magáét Szörényitől az SZFE is,

amely szerinte

nemzedékek óta nemhogy színésznagyságokat, de közepes tehetségeket sem ont magából,

és szerinte csak a régi tanárok és pártfunkcionáriusok bosszújáról van szó, akik úgy érzik,

„ha nem az ő kezükben van az uralom, akkor mindenre képesnek kell lenni.”

>>> Friss hírek! <<<

Erre reagált Juszt László közösségi oldalán

“Nemzedékek óta probléma, hogy az SZFE nemhogy színésznagyságokat, de közepes tehetségeket sem ont magából” – jelentette ki Szörényi Levente.

Kedves Levente! Tisztában vagy azzal, hogy hány ezer művészt sértettél vérig?

Nemzedékekről beszélsz. Ez legalább kétszer huszonöt, azaz ötven év. Komolyan gondolod, hogy ezidő alatt “nemhogy színésznagyságok, de közepes tehetségek” sem jöttek ki az egyetemmé avanzsált főiskoláról? Hát akkor előre is bocsánatot kérek a több száz művésztől, – mert lehetetlen mindenkit felsorolni. Meg sem próbálom. Maradok a 2019-ben végzettek sikereinek felsorolásánál.

S akkor a megelőző 49 évet kihagyom.

2019-ben két színészosztály végzett az egyetemen.

Már a képzés során országos ismertségre tett szert Bajor Lili, Nagy Katica, Brasch Bence, Hajdu Tibor vagy Szalay Bence.

A hallgatók

vizsga- és diplomafilmjei 27 országban 93 nemzetközi fesztiválon 17 díjat nyertek. Kovács István: Ostrom c. filmje – mely egyben a tanév legnagyobb sikerét is elérte a diák Oscar-díjával.

A dokumentum filmesek

által készített vizsga- és diplomafilmek több mint 300 nemzetközi filmfesztiválon szerepeltek a világ 90 országában.

A hallgatók filmjei több, mint 50 nemzetközi díjban részesültek

Szóval Levente, ha csak találomra kiválasztom egy évfolyam egy osztályát, már akkor is sűrű bocsánatkérésekkel tartozol. Íme a Kerényi Miklós által vezetett és 1996-ban végzett színészosztály: Crespo Rodrigo, Gubás Gabriella, Hevér Gábor, Kardos Róbert, Kocsis Pál, Kovács Vanda, Major Melinda, Mészáros Tamás, Nyári Oszkár, Timkó Eszter, Varga Zsuzsa, Viczián Ottó, Vida Péter.

Levente! Mi szükséged van neked arra, hogy ennyire akarj megfelelni? Ideje van a bocsánatkérésnek!”

Bródy János a Blikknek nyilatkozott Szörényi kirohanásáról,

leginkább értetlenségének adva hangot a váratlan hangnem miatt:

„Én úgy nőttem fel, hogyha valakivel bajom van, akkor azt szemtől-szemben megmondom. Leventével körülbelül egy hónapja találkoztam az Erkel Színházban, az István a király operai bemutatóján. Hosszú ideig álltunk egymás mellett a színpadon, együtt zenéltünk, együtt beszéltünk át mindent, ám ott az Erkelben Levente egy szóval sem mondta, hogy valami baja lenne velem, vagy azzal, hogy véleményt mondok különböző ügyekben. Most pedig itt van ez a kifakadás, amit egyszerűen nem értek. Az biztos, hogy jó ideig nem szeretnék találkozni Szörényi Leventével…”

Gáti Oszkár is reflektált:

„….egy bizonyos kor után elkövetkezik az az idő, amikor az ember már nem tudja, mit beszél.”

Hozzátette:

„nyilván 30 évvel ezelőtt nem mondott volna ilyet Szörényi Levente, de már öregecske, nem kell komolyan venni.”

Gáti Oszkár Szörényi azon kijelentésére is reagált, hogy az SZFE-s ellenállás a régi tanárok és pártfunkcionáriusok bosszúja, akik úgy érzik, ha nem az ő kezükben van az uralom, akkor mindenre képesnek kell lenni.

„Ez fordítva is igaz, ha Vidnyánszky úgy gondolja, hogy nem az ő kezében van az uralom, akkor mindenre képesnek kell lenni, ugyanez igaz Rátóti Zoltánra is. Most teljesen mindegy, melyik oldalról közelítjük meg, mind a két irányba ugyanaz az igazság, tessék elosztani.”

-mondta a Spirit FM Viccen Kívül című adásában.

Mi lett a zászlóval? Debreczeni Bródynak üzent, Lovasi nem érti — Lapzsemle

Bródy János: a hazaszeretet, nem az épp regnáló kormány szeretetét jelenti

Tudjuk jól a szomszéd fűje mindig zöldebb, azonban van 5 csillagjegy, amelynek női szülöttei nincs miért irigyeljék egymást, hiszen valahányan sikerre vannak ítélve.

1. Bak

A Bak csillagjegyben született nő elegáns, szép az idő múlásával pedig egyre szebb lesz. Szereti, ha csodálják, szenved, ha nem figyelnek fel rá. A Bak jegy női szülötte általában olyan munkát végez, ahol magas pozíciót tölt be. Azokat az embereket kedveli akik sikeresek és mindent megtesz azért, hogy ő is közéjük tartozzon. A Bak jegyben született nő racionális és praktikus, szereti a szabad életet mert csak saját magában látja a biztos jövőt. Sikerül is neki minden, mert ambiciózus.

Ez a Neked való munka, legalábbis a horoszkópod szerint! Vágj bele!

A meetoo kapcsán egyértelmű, hogy a bántalmazott nőket óvni kell, de azt sem szeretném, ha többé nem karolná át férfi a derekamat, és nem mondaná azt, hogy de szép vagy ma – többek között erről, valamint a sztárságról és a fiához fűződő kapcsolatáról is beszélt Udvaros Dorottya színésznő a Heti Világgazdaságnak adott portréinterjúban.

A Te rongyos élettől a Kossuth-díjig

A színésznő 2002-ben szerződött a Nemzetibe, és azon kevesek közé tartozott, akik maradtak Vidnyánszky Attila érkezése után is. A legtöbben a Te rongyos életre emlékeznek. „Még mindig megállítanak az utcán, mondván, vetítették, újra megnéztük.” Az 1990-ben, már 34 évesen Kossuth-díjassá lett színésznő szólólemezei és önálló estjei is sikeresek.

A Kossuth-díjas művész elmondta, nem olyan alkat, aki szeret a múlton rágódni. A jelennel foglalkozik, de a jövő is nagyon izgatja:

„Az egész életünk tele van buktatókkal. Ha bajba kerülök, mindig számba veszem, hogy mi volt az oka, és új tervet találok ki a folytatáshoz.”/ …/ „Nagyon sokszor az ösztöneim után megyek. Hamarabb is elszerződhettem volna Szolnokról, de „bevártam” Ljubimovot. Lemondtam egy filmszerepet, hogy két mondatot játsszak nála.”

Kitért arra, is, hogy az Új Színházban nehezen vált el Székely Gábortól, mégis azt érezte, hogy a Bárka megalakulása nagyon fontos lehetőség. Mindannyian hittek abban, hogy újfajta szemléletet sikerül megvalósítaniuk a hazai színházi életen belül:

„Önfeledtek, gyermekien boldogok voltunk, nem vettük észre, hogy nem a megfelelő embert ültettük az igazgatói székbe.” /… / „Nyilván van bennem kompromisszumkészség, de nem vagyok megalkuvó. Engem a tehetség vonz. Kíváncsi vagyok a színházhoz teljesen eltérő irányból közelítő emberekre. Izgatott az a fajta színház is, amit Vidnyánszky Beregszászon kezdett csinálni, nagyon tehetséges színészekkel.”

Társulati létben nőtt fel, nem tudna elképzelni más formát

A Nemzetiben dolgozhatott Serbannal, Doiasvilivel, Zsótérral, Purcaretéval. Hová menne? Ha éppen nem volt elég előadása, akkor is azt érezte, hogy törődnek vele. Közéleti kérdésekben azonban nem szokott megnyilvánulni. Ennek okát így fogalmazta meg:

„Színészként jobb lehetőségem van arra, hogy előadásokon, szerepeken keresztül beszéljek a világról. Nagyon árnyalt, sokrétű, izgalmas terepe ez a véleménynyilvánításnak.”

A me too kapcsán kitért arra, soha senki nem akarta ilyen módon előnyökhöz juttatni. Valószínűleg látták a makacs elszántságát, hogy kizárólag a munkájával akart eredményeket elérni:

” Az egész mentalitásomat áthatja az, hogy nem tartok igényt külső segítségre. A me too kapcsán egyértelmű, hogy a bántalmazott nőket szeretni, óvni, pátyolgatni kell. Ettől függetlenül egyetértek Catherine Deneuve-vel abban, hogy én sem szeretném, ha többé nem karolná át férfi a derekamat, és nem mondaná azt, hogy de szép vagy ma! „

Beszélt arról is, a magánéletét. a fiával való kapcsolatát mennyiben befolyásolta, hogy mindent a színészetnek rendelt alá:

„A szakmám szerelmese vagyok, nagyon sok áldozatot hoztam érte. A színház nem enged el. Csak erősen lehet letépni a láncokat, kicsit nem lehet elmenni belőle. Bizonyos fájdalom, lelkiismeret-furdalás mindig marad bennem, akárhány éves is a gyerekem. Mindig is ő lesz a legfontosabb személy az életemben.”

Forrás: HVG, amennyiben sikerült felkeltenünk érdeklődését a teljes cikket itt olvashatja el.

Nem az a legnagyobb bűnük, hogy elloptak mindent, amit csak lehetett, s vitték azt is, amit nem lehetett. Tragédia, de az anyagi pusztítást az ország akár egy évtized alatt is kiheverhetné, igaz – amióta az eszemet tudom, így megy ez ebben az országban – megint ráment néhány évünk, évtizedünk nekünk is, az utánunk következőknek is, már persze azoknak, akik voltunk olyan hülyék, hogy maradtunk.

Nem is az a legnagyobb bűnük, csak sima hazaárulás,

hogy idegen érdekeknek és titkosszolgálatoknak árusították ki az országot. Ez sem új, ez is így megy azóta, amióta az eszemet tudom. Ezt már nehezebben fogja kiheverni az ország: az idegen beágyazottság, az összefonódó kapcsolatok, a nemzeti érdekekre való hivatkozás okán fel nem tárt ügynöki tevékenységek, a zsarolhatóság és az ügynökök reaktiválása hosszú-hosszú évtizedekre kiható konstans ebben a világban.

A legeslegnagyobb bűnük,

a legaljasabb és a leginkább megbocsáthatatlan, az a szellemi tatárdúlás, amit majd maguk mögött hagynak valamikor. Mert a mentalitásban okozott kár nem egy-két évtized alatt reparálható valami – ahogy ezt a mentalitástörténet pontosan leírta -, hanem generációkon átívelő állandóság, longue durée, hosszú időtartam.
Lerohasztott kórházakat valamikor rendbe lehet hozni, de a kiirtott szellemet, meggyalázott tudást, lezüllesztett kultúrát nem lehet feltámasztani, a hiány pótolhatatlan, az üresség nem lesz bevilágítható, hiszen nincs ott semmi.

Új numerus clausus,

amely most nem a zsidókat érinti csupán, hanem minden gondolkodó és alkotó embert. Az egész oktatási rendszert ellehetetlenítő indoktrináció, a gimnáziumi férőhelyek radikális leszűkítése, a tankötelezettség 16 évre történő csökkentése, az egyetemi autonómiák, az oktatási- és diszciplina-szabadság hatalmi megszüntetése, egyetemek ellehetetlenítése, országból való elűzése, az MTA és vele a magyar tudományos élet totális szétverése, a lapok és folyóiratok elpusztítása egy olyan országban, ahol mindig is hagyományosan meghatározónak számított a lap- és folyóirat-kultúra, a színházi világ megnyomorítása, az újságíró szakma megvásárolhatóvá történő lezüllesztése, s közben azoknak a tehetségtelen és dilettáns szellemi verőlegényeknek a szabadjára engedése, akik hangos huj, huj kiáltásokkal lenyilazzák mindazokat, akik jobbak és tehetségesebbek náluk.

És ott vannak még a kollaborálók,

azok, akik így meg úgy megideologizálva és öröknek remélve a zsarnokságot, földi juttatásokért cserébe árusítják ki a lelkeket és az ethoszt, mert itt minden eladó és minden áruba bocsátható. Az ocsmányság kitartottjai és kitartói.

Persze ez is így volt mindig, amióta az eszemet tudom.

70 éves lenne Cserháti Zsuzsa. 15 éve halott. Nem messze van tőlünk a ház, ahol lakott. Gyakran járok arra. Szeretném, ha neki is lenne egy emlékpadja a kerületünkben, amire bárki leülhetne beszélgetni. Például arról, milyen furcsa is a történelem, az emlékezet, vagy a szeretet.

Hogyan és miért történhetett meg az,

hogy ezt a zseniális énekesnőt – aki maga volt a Hang -, sok-sok évig elhallgatta, elhallgattatta a nagyközönség előtt egy rendszer mindenható fura zenei ura. Miért? Pitiáner bosszúból, megmutatva a hatalma erejét. Asszisztált hozzá a politika, a többség pedig végignézte, talán mert pont nem érdekelte.

Azt hiszem, Cserháti igazából csak egy dolgot akart: énekelni. Énekelt is. Szórakozóhelyeken, félhomályos mulatókban. És nyomorgott közben. Pedig a hangja kristálytiszta volt, varázslatos és különleges. Talán minden idők egyik legjobb magyar női hangja.

Ha nem a legjobb.

A nagyonokosok erre szokták fölényesen azt mondani: az ő dolga, biztos csinálhatta volna másképp. Kétségtelen. Görbülhetett volna a gerince, lehetett volna megalkuvó, összemelegedhetett volna potentátokkal, stb. Nem tette. Csak énekelt, ahol hagyták, ahol tehette.

Belegondol valaki a mások sorsába?

Milyen az, ha olyantól fosztják meg az embert, amivel mások életét is beragyogja? Amikor fiatalon félretolják, megalázzák, és még sem adja fel? Rámegy egy élet. Ráment egy élet.

Magyarország konzekvensen mostoha a tehetségeivel.

Nem tudom, lesz-e egyszer olyan korunk, ahol nem kell méltatlanul, hatalmasok áldozatává válnia azoknak, akik csak énekelni, táncolni, balettozni, írni, kutatni, segíteni, tanítani, gyógyítani akarnak…és tehetségük ehhez van, de talpnyaláshoz, behódoláshoz nem…

R. I. P. Cserháti Zsuzsa

Nektek Horthy, nekünk a cipők a Dunaparton. Nektek túltolt bicikli, nekünk oktatás és tudás. A gyerekeink jelene, Magyarország jövője.

Ti szolgákat akartok, mi szabad embereket.

Ti szabadlábon vagytok, mi szabadok vagyunk.

Nektek helikopter, Pasa Park, stadion, letelepedési kötvény, kaszinó, föld, trafik, nekünk egy olyan ország, ahol a gyerekeink velünk élnek, és nem menekülnek el előletek.

Nektek lebutított oktatás – nekünk iskola, ahol van mit, és van kitől tanulni.
Nektek nagy és gondoskodó állam, nekünk szabad emberek okos, gondolkodó gyülekezete.

Nektek a csalás, nekünk a család.
Nektek a saját láb, nekünk a tehetség.
Nektek csókosoknak kiírt pályázat, nekünk valódi verseny.
Nektek a másként gondolkodó legyőzendő ellenség, nekünk ellenfél, akit vitában kell meggyőzni.

Nektek migráns, és terrorista, nekünk menekült és ember.

Ti terrorveszéllyel riogattok, számunkra ti vagytok a terror és a veszély.

Nektek európai szintű az egészségügy, mi nem meghalni akarunk a kórházban, hanem meggyógyulni.

Nektek a korrupció a kormányzás, nekünk az a meggyőződésünk, hogy nem szabad lopni.

Nektek Felcsút, nekünk Budapest, Miskolc, Szeged, Debrecen: az ország.
Nektek a kisvasút, a mi gyerekeinknek a nagy utazás. Ők nem Bicskéig mennek, vagy Lovasberényig, számukra Anglia, Németország a végállomás.

Nektek túltolt bicikli, nekünk túltöltött pohár.

Hasonló

Az internet nem felejt: Meghekkelt interjú Áder Jánossal