Krausz Gábor ezúttal fantasztikusan jó cél érdekében „használja” ismertségét. A Séfek séfe egyik ítésze közösségi oldalán tette közzé felhívását, melyben egy 9 éves hős kisfiú gyógyulására gyűjtenek pénzt. Krausz mindent megtesz, hogy minél több emberhez eljusson Mirkó szívszorító története és, hogy összegyűljön a pénz a kisfiú génterápiájára.

70.- forint…., egy zsemle ára – olcsó helyen….

„Mirkó történetével talán már találkoztatok, ő egy 9 éves hős akinek egy nagyon súlyos betegsége van, de lehetséges a gyógyulása. Dubaiban egy génterápia segíthet, de ez 1 milliárd forintba kerül. Az idő sajnos sürget, de korábban is sikerült másoknak segíteni az összefogás erejével. Miért is ne sikerülne újra. Segítsen mindenki úgy ahogy módjában áll. 15.000.000 magyar…. 70ft fejenként. Így már nem tűnik soknak igaz? Osszátok meg minél többen kérlek, segítsünk Mirkónak „

-írta Krausz. Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy

aki megteheti, ne álljon meg 70.- forintnál!

<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Az alapítványról: „Csak élni szeretnék, mint ti”

A Mirkóval legyőzzük a Duchennet Alapítvány weboldalán olvasható, hogy Mirkó édesanyja, Tímea álmodta meg, hogy támogassa fiát a kezelések és terápiák finanszírozásában. Korlátozott anyagi forrásaival Tímea rendíthetetlenül dolgozik azon, hogy Mirkó számára a legjobb ellátást biztosítsa, miközben felhívja a figyelmet a Duchenne-i izomdisztrófiára.

„Mirkó egy 9 éves kisfiú, akit 2021-ben diagnosztizáltak Duchenne-féle izomsorvadással. Ez a súlyos genetikai betegség fokozatos izomgyengülést és -leépülést okoz, jelentősen befolyásolva az életminőségét. A nehézségek ellenére Mirkó bátor és pozitív kisfiú maradt, aki kitartásával mindenkit inspirál maga körül. A diagnózis óta Mirkó családja, édesanyja, Tímea vezetésével fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a legjobb ellátást biztosítsák számára. Ez magában foglalja a rendszeres gyógytornát, gyógyszereket és egyéb szükséges kezeléseket, amelyek lassítják az állapotának romlását. A költségek azonban jelentősek, és a család a nagylelkű adományozók támogatására támaszkodik, hogy továbbra is finanszírozni tudják Mirkó orvosi szükségleteit.

Mirkó története a reményről és az elszántságról szól. Tímea létrehozta a „Mirkóval legyőzzük a Duchennet Alapítványt”, hogy összegyűjtse a szükséges forrásokat Mirkó kezeléseihez, és hogy még inkább felhívja a figyelmet a Duchenne-féle izomsorvadásban szenvedő gyermekekre. Az Ön támogatásával megadhatjuk Mirkónak azt az esélyt, amit mindannyian megérdemelünk: egy fényesebb jövőt, tele lehetőségekkel, amely nemcsak Mirkó, hanem más hasonló sorsú gyermekek számára is reményt ad….”

Az Ön segítségére van szükség! - Nem múlhat 4,4 millió forinton egy pici lány élete

A féltékenység természetes emberi érzés, amely mindenki életében megjelenhet. A gyakori okok között szerepel a  bizonytalanság, az alacsony önértékelés vagy korábbi negatív tapasztalatok is. De vajon van-e mód arra, hogy megszabaduljunk ettől a gyakran fájdalmas és romboló érzelmi állapottól, és gyógyítható-e egyáltalán a féltékenység?

Miért érezzük ezt az égető, megalázó érzést?

Az okok olykor összetettek. Lehet, hogy korábbi kapcsolatokban csalódás ért valakit, vagy azt tapasztaltuk, hogy mások könnyen elárulhatnak bennünket. Emellett lehet, hogy nem vagyunk elégedettek önmagunkkal, és ezért úgy érezzük, mások könnyen pótolhatnak minket. A média által közvetített irreális elvárások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egyszer csak eljön értünk a zöld szemű szörny.

A féltékenység jelei

Sokféle módon nyilvánulhat meg. Vannak, akik ellenőrző magatartást kezdenek el tanúsítani, például állandóan ellenőrzik párjuk telefonját vagy közösségi média tevékenységét. Mások visszahúzódóvá válnak és elkezdik kerülni azokat a helyzeteket, amelyek féltékenységet válthatnak ki bennük. Ez az érzés fizikai tüneteket is okozhat, mint például szorongás vagy alvászavar.

Hogyan kezelhetjük a féltékenységet?

A kezelés első lépése az önismeret és az önértékelés fejlesztése. Fontos felismernünk saját értékünket és megtanulnunk szeretni önmagunkat. A kommunikáció is kulcsfontosságú; ha képesek vagyunk nyíltan beszélgetni érzéseinkről partnerünkkel, az segíthet csökkenteni a féltékenység érzését.

Terápiás lehetőségek

Nem szabad elfelejtenünk, hogy szakember segítségét is igénybe vehetjük. Egy pszichológus vagy terapeuta segíthet feldolgozni a mögöttes okokat és megtanítani stratégiákat a féltékenység kezelésére. Különféle terápiás módszerek léteznek, mint például a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely segíthet az irracionális gondolatok és viselkedési minták felismerésében és megváltoztatásában.

Önsegítő módszerek

Emellett számos önsegítő módszer is létezik, amit alkalmazhatunk. Ilyen például a naplóírás, ami segíthet feldolgozni az érzéseinket, vagy a meditáció és mindfulness gyakorlatok, amelyek segítenek jobban kezelni a stresszt és az érzelmeket. Az önfejlesztés útja hosszú távon hozzájárulhat az önbizalom növeléséhez és így csökkentheti a féltékenység mértékét.

A szörnyű állapot gyógyítása nem mindig egyszerű feladat, de lehetséges

A kulcs az önismeret fejlesztése és nyílt kommunikáció kialakítása partnerünkkel. Szükség esetén szakember segítségét is érdemes igénybe venni. Az önsegítő módszerek alkalmazása mellett ne feledkezzünk meg arról sem, hogy támogató környezet kialakítása is fontos lehet a változáshoz vezető úton. Ha hajlandóak vagyunk időt és energiát fektetni saját fejlődésünkbe, akkor nagyobb eséllyel küzdhetünk meg sikeresen a zöld szemű szörny árnyékával.

Ezeket olvasta már?

Szentkirályi Alexandra, a kormány szavainak cipelője szerdán posztolt bejegyzésében aratta le a „közösségi összefogással és adományozással”, -értsd: magánemberek adózott forintjaiból- és kormánytámogatással -ez a szorosan vett feladata, nem?- létrehozott, a  Bethesda Gyermekkórház Ilka utcai részlegében nemrégiben átadott, terápiás foglalkozásoknak is helyet adó mesejátszótér kialakítását.

Körbejárt….

„A magyar kormány támogatásával, közösségi összefogással és adományozással megvalósuló fejlesztés keretében minden érzékszervre ható meseösvény, kerekesszékkel is használható hinta, zenélő pagoda, magaságyás, fűszerkert is található. A gyógyító játszóteret azzal a céllal tervezték, hogy a mesék gyógyító erejét természetes környezetben a terápiák alkalmával tudják erősíteni.

Körbejárva a játszótéren bátran mondhatom, hogy nem csak a gyerekeket varázsolja el a sok mesés játék”

-olvasható a szóvivő közösségi oldalán.

Szentkirályi, a természetközeli….

A közszolganő utóbbi bejegyzéseiből kiderült, hogy nem áll tőle távol a földművelés, a természetszeretet, bár néhányan kétkedésüket fejezték ki:

Hát lelkem, ha neked kellene megtermelni a megélhetésre valót, lehet lekopna a körömlakkod - Szentkirályi Alexandra leiskolázva....

Abba is belekötöttek „rosszindulatúék„(?), hogy Szentkirályi Alexandra kormánybiztosnak, aki a kommunikáció területének felelőse, azt találták ki, hogy miközben a hét 5 napján teszi, amit tennie kell, -például eldönti, hogy a kormányinfón melyik portál képviselője vehet részt és kik a feketelistások- hétvégén legyen „egy közülünk”, süssön, főzzön, vagy csinosítgassa a kertet, házat.

"Én bírlak, tényleg.. de ez a kép.." - Szentkirályi kormánybiztos blamája

Rákay Philip új üzenetet kapott, ezúttal Sárosdi Lillától, aki ezúttal egy pszichológus-pszichiáter bőrébe bújva mondja meg a magáét ironikus hangvételben a Megafon-harcosnak.

„…Pubertáskori frusztrációk…”

Pszichiátert játszva gyógyszert ír fel egy képzeletbeli terápián Rákay Philipnek Sárosdi Lilla színésznő, aki a Facebook-oldalára feltöltött jelenettel újra üzent az egykori zenetévés, NER-közeli üzletembernek.

„Felment a közösségi oldalakra az elmúlt héten? Látja, nagyon komolyan kell venni ezeket a terápiás kereteket. Megbeszéltük, hogy ebben az időszakban tilos felmenni ezekre az oldalakra. Nagyon nagy kárt okozhat magának”

– magyarázza a jelenetben a színésznő, úgy, mintha vele szemben egy terápián ülne Rákay, akit a „pubertáskori frusztrációkról” világosítana fel.

„Jaj, nem tudtam ellenállni, még egy utolsó “kisszínes” Aztán több bőrt és szőrt, már nem fogok Filipről lerángatni . (Túlságosan magas labda volt chéri, na bisous)”

Háttér….

Rákay Philip Megafon-csatár múlt hétvégi célszemélye Nagy Ervin volt, akibe igyekezett beleszállni és lássuk be, beleadott apait, anyait, mindent, ami a képességéből az itiner alapján eszébe jutott. A válasz nem váratott magára és összehasonlítva a két megnyilvánulást A színész kiütéssel győzött – persze ez szubjektív, mert akinek a fröcsögés jobban tetszik az iróniánál, annál mást mutathat a kijelző.

Rákay nem érte be ennyivel,

„…Tudom én, mi a ti legnagyobb nyomorúságotok, nagyokos! Hogy ez itt nem Afganisztán, és nem is a Majdan, ahol Pressman haverod titkosszolgálata szokott decens kis polgárháborúkat kirobbantani…
Nem, Ervin! Ez itt Magyarország, gondolkodó emberekkel, akik egyáltalán nem vevők a ti szánalomra méltó „szent ügyeitekre”, amelyek se nem szentek, de még valódi – össztársadalmi értelemben vett – ügyeknek sem tekinthetők. Pusztán politikai blöffakciók, amelyeket külföldi zsoldban álló, hivatásos felforgatók és egyéb féleszű, balos aktivisták nyomnak, mintha nem volna holnap. Amikor pedig a párizsi városfelgyújtásról ábrándozol, csak halkan jegyzem meg, hogy az ottani rohamrendőrök nem gázspray fröccsöt fújkálnak ám a levegőbe, hanem rommá verik az illegálisan tüntikézőket. Na, például ez is egy óriási különbség Párizs és Budapest között…

Ha mégis mindenképpen oda vágysz, nem tartóztatunk! Schilling és Sárosdi nevű kollégáid is gigantikus karriert futottak be arrafelé: árufeltöltők egy helyi kisboltban. Sok szerencsét!”

Erre reagált Gryllus Dorka, a hosszú ideig Németországban is játszó színésznő:

„Helló, Philip, azt szeretném neked elmondani, hogy a Schilling Árpád és a Sárosdi Lilla nem árufeltöltő, nem tudom, honnan szeded ezeket az információkat, ezek az információk tévesek”

Gryllus Dorka a videóhoz fűzött posztjában felsorolta, hogy Schilling Árpád az elmúlt években rendezett több európai nagyvárosban, Sárosdi Lilla pedig öt színházi projektben vett részt, négy különböző társulattal, mindegyikben francia nyelven játszott.

„Szerintem legyünk rájuk büszkék, hogy ilyen sokat értek el magyar művészként a világban, szerintem erre az egész ország büszke lehet, szerintem legyél rá te is büszke!”

… és Ágoston László is….

„Sokkal nagyobb szégyen Rákay Philipnek lenni, mint árufeltöltőnek egy francia kisboltban

Az első különbség az, hogy egy árufeltöltőből még bármi lehet, egy Rákay Philip viszont rákayphilipségében érte el a csúcsát. És az a csúcs – mind tudjuk – nem magas. Másrészt egy árufeltöltő becsületes munkát végez. Lehet, hogy a társadalmi hozzájárulása nem látványos, de nélküle nem lenne bolt, a bolt nélkül pedig nehezebb lenne az élet.

• A rákayphilipek nélkül viszont nem csak, hogy lenne élet, de jobb is lenne az élet. Boldogabb lenne, mint piócák nélkül fürdeni a tóban vagy mint jégeső nélkül sétálni a Városligetben.
• A rákayphilipek nélkül több tehetséges ember maradt volna Magyarországon – már csak azért is, mert a tehetségtelenek nem vették volna el a helyüket.

Érdekes innen, egy sokkal egészségesebb világból nézni, ahogy lopott pénzből magas polcra ültetett árufeltöltők őszintén elhiszik, hogy egy súlyban vannak olyanokkal, akik valóban le is tettek valamit az asztalra – és akiknek ők maguk nehezítették meg az életüket. Érdekes látni, hogyan próbálják a saját szintükre alacsonyítani a közízlést, hogy ne latszódjon a kicsiségük. És hogyan találnak ehhez partnerre a lelki és intellektuális szegényekben, akik úgy látják, ha a porba rántják maguk mellé a nagyszerűt, máris egy szintre kerülnek velük.

A koronavírus ellen nincs gyógyszer. A szívgyógyszerek ára folyamatosan nő, de a veszélyes és káros antidepresszánsok és szorongásoldó gyógyszerek egyre olcsóbbak. Mindeközben azok sem beszélhetnek a problémájukról, akik szeretnének, mert nem tudják kifizetni a pszichoterápiát.

Jó üzlet a nyugtató-biznisz

A gyógyszereknél jóval olcsóbb és kevesebb mellékhatással járó pszichoterápiához a rászorultak nem jutnak hozzá, mivel az állam fillérekkel támogatja ezt az ellátási formát, így az állami intézményekben nem alkalmazzák. Mindig is sejtettük, hogy nem vagyunk egy vidám, mentálisan kiegyensúlyozott nép, de hogy mekkora a baj, az csak most derült ki. A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány csak nehezen és jelentős költségek árán tudta – közérdekű adatigénylés keretében – kikérni az egészségbiztosítótól a támogatott gyógyszerek adatait.

Az államilag finanszírozott ellátás nem jut el a rászorulókhoz – summázta a dokumentumból kiderült adatokat Oriold Károly, az alapítvány elnöke. Ez a tény különösen aggasztó a sok százezer alkoholbeteg országában, ahol a lelki gondok sokasága szinte tapintható. A magánpraxisban kínált pszichoterápia viszont drága mulatság, a gyakran tízezer forintot is meghaladó óradíjakat az emberek nem tudják kifizetni. Talán a pénztelenség, vagy az ismerethiány, rendszerből fakadó sajátosság, minden esetre nagyon komplex lehet az oka annak, hogy

Magyarországon gyógyszerrel próbálja a lakosság enyhíteni a lelki kínokat.

Sokkoló adatok derültek ki. A slágernek számító, amúgy súlyos mellékhatásokkal is rendelkező szorongáscsökkentő gyógyszerekből évente közel 500 millió darabot szed be a magyar lakosság, azaz fejenként legalább 50 darabot újszülöttől aggastyánig. Ezekre a gyógyszerre több mint 6 milliárd forintot költünk évente.

A pszichoterápia lett a mostohagyerek

Az egészségbiztosító által támogatott 18 féle pszichoterápiás beavatkozást az állami intézményekben nem szívesen alkalmazzák, mivel a támogatás mértéke olyan alacsony, hogy „nem éri meg”. Éppen ezért ezek az ellátási formák (egyéni-, csoport- és családterápia) sok helyen nem is érhetők el. A pszichoterápiás ellátás tehát igencsak kétarcúnak mondható.

Miközben a rászorulók alig jutnak ellátáshoz, a magánrendelők virágoznak

A Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány által kikért adatok szerint Magyarországon 2015-ben ambulánsan és tb-alapon több, mint 560 ezer beteg keresett fel pszichiátert vagy egyéb, mentális problémákkal foglalkozó szakembert pszichiátriai diagnózissal, támogatott keretben. Legtöbben a szorongók vannak, valamivel több, mint 160 ezren. Ismétlődő depresszív panaszokkal 70 ezernél is többen keresnek fel szakavatott segítőt, depressziós epizóddal 60 ezer fő, 35 ezer fő skizofréniával, 25 ezer fő súlyos stressz által kiváltott reakcióval, 22 ezer fő bipoláris affektív zavarral.

Azonnali beavatkozásban, vagyis az úgynevezett krízis intervencióban (például öngyilkossági kísérlet esetében) összesen majdnem 12 ezren részesültek. A több mint félmillió, diagnosztizált pszichés zavarral küzdő közül mindössze 93 ezren jutottak el pszichoterápiába, ők is átlagosan csupán 3 alkalommal (a legrövidebb terápia is minimum 4-5 konzultációból áll).

A fenti számadatok nem kevesebbet jeleznek, mint hogy

a mentális betegek legalább négyötöde nem kap pszichoterápiás segítséget, csak gyógyszert. További beszédes adat, hogy az állam 662 millió forintot fizetett ki pszichoterápiára, vagyis tized annyit, mint amennyit a betegek költöttek gyógyszerre.

Jóllehet, a pszichés problémák gyógyszeres kezelésének hatékonyságát egyre több szakember megkérdőjelezi, az egészségbiztosítónál igazi „liblingnek” számítanak ezek az orvosságok. Az elmúlt években – az állami ártámogatásnak köszönhetően – egyre olcsóbbak ezek a készítmények. Minden jel arra vall, az egészségügyi kormányzat – ki tudja, miért – érdekelt lehet abban, hogy a lakosság könnyen hozzájusson ezekhez a hangulatjavító pirulákhoz.

(A szerző ismert pszichológus)

Kedves Apuka! Ön rendszeresen együtt zuhanyzik a kisfiával? A napi programjuk szerves részét képezi egy igazi, férfias birkózás a szőnyegen? Nem?! Hát akkor magára vessen és ne csodálkozzon, ha a homoszexualitás lecsap a fiára! Mi szóltunk…

Elsőre ártalmatlannak, sőt, kifejezetten hasznos kiadványnak tűnik

Joseph Nicolosi és Linda Ames Nicolosi szerző- és házaspár legújabb írása, „A homoszexualitás megelőzése” című könyve. A szülőknek szánt kiadványban jellemzően a fiúgyermekek esetleges homoszexualitásának megelőzésére adnak tanácsokat a szakértők. A könyv igen népszerű a szülők, pontosabban a konzervatív keresztény szülők körében.

Talán nem véletlen, hogy – miközben a szerző pszichológus, a kötet témája is a lélektan kategóriájába tartozik – egyetlen pszichológiában jártas kiadó sem vállalta az írás megjelentetését. A könyv végül a Szent István Társulat gondozásában látott napvilágot.

(Tév)Útmutató szülőknek

A könyvben elárulja a szerző, hogy milyen „árulkodó jelekre” figyeljenek és instrukciókat ad az apáknak, miként tudnak mélyebb kapcsolatot kialakítani fiaikkal (jelesül zuhanyozzanak gyakran együtt) és mit tegyenek, ha a kisfiúk nemükkel „ellentétes” viselkedést mutatnak. Az esetlegesen „fiúsan” viselkedő lányokra leselkedő veszélyekre mindössze néhány oldal erejéig utalnak.

Némi túlzással Nicolosi pusztán a cím elolvasásával is felelőssé teszi a szülőket, azt sugallva számukra, hogy felelőtlenek, ha nem követik szóról szóra az intelmeket, és – a könyv útmutatója alapján – nem „terelik vissza megtévedt gyermekeiket a helyes mederbe”.

Ha a saját neméhez vonzódó tinédzser eddig nem volt depressziós, szorongó, miután ezt elolvassa, biztosan az lesz. És akkor nem szóltunk azokról a gyerekekről, akiket hitbuzgó szüleik – megszívlelve Nicolosi tanácsát – reparatív terápiára cipelnek.

Ezek a “kényszergyógykezelt” fiatalok garantáltan megjavulnak. És e “megjavulás” értéke mellett szinte eltörpülnek a terápia mellékhatásai, jelesül a paciens szexuális vágyának globális lenullázódása, vagy az öngyilkos gondolatok megjelenése.

Rossz hírünk van:

a heterótól eltérő ösztönök annyira erősek, hogy így vagy úgy, a felszínre akarnak törni, és a tudatos szülői magatartás (megelőzés) révén kialakult „új gyerek” egyre intenzívebben fog szorongani, mivel egyre nagyobb belső energiákat kell, hogy mozgósítson ezen ösztönei „megregulázása” érdekében. A homoszexualitás megelőzése tehát nem más, mint ennek a káros és veszélyes folyamatnak a szülők által való beindítása, generálása.

Nicolosiék könyve időzített bombaként ketyeghet azokban a családokban, ahol a szülők fenntartások nélkül értelmezik a leírtakat. A szerző ugyanis nem kevesebbre ösztönzi követőit, mint hogy segítsék gyermeküket (főként fiaikat) abban, hogy visszataláljanak a biológiai nemüknek megfelelő „önazonosságukhoz”.

A bűntudat megelőzése

Jóllehet, Nicolosi könyve – legalábbis a címe alapján – elvileg a homoszexualitás megelőzéséről szól, valójában azonban olyan útmutatót kínál a szülőknek, amellyel leginkább a várható és elvárható bűntudatukat lehet az általa kínált módszerekkel minimalizálni.

Ha ugyanis a könyvben leírt tanácsokat hűen követő apuka és anyuka évek múlva mégis azt kell, hogy tapasztalja, gyermekük az óvintézkedések dacára más lett, legalább önmagukat megnyugtathatják; ők minden tőlük telhetőt megtettek, mossák kezeiket.

Az persze más kérdés, hogy miként rendezik le majd a lelkiismeretükkel, ha az idő közben felcseperedett gyermekük különböző pszichés problémákkal küzd, netán önkezével vet véget az életének.

Elektrosokktól a reparatív terápiáig

Nicolosi ugyan sokszor hivatkozik a pszichoanalitikus alapvetésekre, az alapító atya, Freud – vele ellentétben – nem tekintette betegségnek a homoszexualitást, úgy vélte, „minden emberben megvan a képesség az azonos nemű tárgyválasztásra, s e választás tudattalanjában létre is jön”.

A „helyreállítással” való kísérletezés olykor egészen súlyos „terápiás” beavatkozásokkal járt. Nem is olyan régen, 1972-ben San Remo-ban tartott orvosi konferencián a homoszexualitás gyógyító módszerei között említették az elektrosokk-kezelést, a drogokat és a különböző sebészeti beavatkozásokat is. És az előadás közben még csak fel sem szisszent a hallgatóság. (Legalábbis erről nem szólnak az írásos emlékek.)

Néhány jellemző részlet a könyvből

(korántsem reklám gyanánt, hanem az elgondolkodtatás céljából):

• Sajátosan nosztalgiázik azokról az időkről, amikor szó szerint minden eszközzel (elektrosokk-terápiával) gyógyítottak: „…a homoszexualitás rendellenességnek minősült, így azért is mindent megtettek, hogy a nemi önazonosság rendellenes fejlődését – ha csak lehetett – megakadályozzák. (…) Úgy gondolom, itt az ideje annak, hogy ismét elgondolkozzunk a megelőzésről. Ezért írtuk meg könyvünket.”
• „…Reményünk szerint jelen könyvünk is ezt a növekvő igényt elégíti ki. A legtöbb szülő, kinek gyermeke a kezdődő homoszexualitás jeleit mutatja, és hozzánk fordul segítségért, vallásos, de olyan is van, aki nem hívő, de ösztönösen érzi, hogy az ember heteroszexuálisnak van teremtve. Megértjük ezen szülők aggodalmát, hiszen magunk is így gondolkodunk…”
• „…Nem létezik olyan, hogy meleg gyerek, vagy meleg serdülő. Mindannyian heteroszexuálisoknak vagyunk teremtve…”
  A szerző fogalmi zavarára ékes bizonyítékul: „…A veszélyeztetett fiút a szülőknek és a társainak fokozottan meg kell erősíteniük, hogy biztos férfi identitásra tegyen szert…” (A melegek többsége tisztában van saját nemi identitásával, ettől függetlenül vonzódik saját neméhez.)
• „…Lefekvéskor az apa legyen az, aki végül ágyba teszi a fiút. Anyja is ott lehet, de az apa legyen az, aki utoljára “jó éjszakát” mond a fiúnak, és lekapcsolja a villanyt. A csendes imádkozás, bibliaolvasás és beszélgetés után az apa legyen az, aki biztosítja a gyermeknek az érzelmi biztonságot.”
• „…Az apákat bátorítani kell, hogy keressék a testi kontaktust, és a fizikai tevékenységeket is végezzenek a fiaikkal. Fontosnak tartom a bunyózást, mivel általában éppen a férfiakkal való normális kapcsolat az, ami felnőtt homoszexuális klienseim gyermekkorában annyira hiányzott.”

„Használati segédlet” a könyvhöz

• A homoszexualitás nem betegség, nem is fejlődési rendellenesség, ezért a megelőzhetőségre tett mindenféle utalás hamis illúziókat kelt és megtévesztő
• Nincsen egyértelműen igazolt ok-okozati összefüggés a nem megfelelő apa-kép és a fiúk/férfiak saját nemükhöz való későbbi vonzódása között
• A homoszexualitás okainak keresgélése (és a megelőzésre tett amúgy felesleges és káros kísérletek) nem más, mint burkolt patologizálás
• A könyvben összemosott szexuális orientáció és nemi identitás nem azonos fogalmak! Míg a szexuális orientáció a nemi vonzalom irányát jelzi, addig a nemi identitás az önmagunk nemi „hovatartozásának” megítélését jelenti (vagyis azt, hogy miként éljük meg magunkat)
• A szülő (és a terapeuta) egyetlen lehetősége a segítségnyújtásra, ha a gyereket és a fiatalt nem gyógyítani, hanem támogatni próbálja, azaz érdemben hozzájárul ahhoz, hogy minél jobban elfogadja önmagát, és képes legyen önmagával és a környezetével harmonikus egységben élni

Forrás

Szupertitkos "meleggyógyító" konferencián forgatott a Hír Tv - Frissítve a reakcióval!

Homoszexuális szülők kiegyensúlyozott gyerekei

A Hír Tv Credo című műsorában egy olyan zárt körű konferenciáról számoltak be, amelynek a melegek orientációjának megváltoztatása volt a témája, a műsort az Index szemlézte.

Az eseményt az IFTCC rendezte, amely a honlapján egy „multidiszciplináris” szervezetnek nevezi magát, amely

„elkötelezett szolgáltatókat hivatott támogatni olyanok számára, akik meg szeretnék változtatni nemkívánatos szexuális viselkedésüket”.

A csatorna riportja szerint azért volt titkos a rendezvény,

mert attól tartottak, hogy

„a homoszexuális- és genderlobbi, illetve az általuk kézivezérelt orvosszervezetek ellehetetlenítik majd a beszélgetést, amelynek során leginkább a terapeuták osztották meg tapasztalataikat kollégáikkal, néhány olyan fiatal társaságában, akik önszántukból jelentkeztek annak idején ilyen kezelésekre”.

A Hír Tv mindenesetre bejutott

és interjút készített az egyik sztárvendéggel, a máltai Matthew Grech korábbi X-faktor-versenyzővel. A férfi a műsorban azt mondta, korábban félt, hogy nem elég jó a lányoknak, ezért úgy látta, az egyetlen út, ami számára maradt, hogy homoszexuális legyen. Később „megtért”, és rájött, hogy

„a legegészségesebb együttélési forma a férfi és nő kapcsolatán alapuló család”.

Elmondta még, hogy

„Mivel nem volt normális kapcsolatom a velem egyidős fiúkkal, ezért nem alakulhatott ki normális baráti kapcsolat közöttünk és mivel el voltam szigetelve tőlük, elkezdtem nemi vonzódást érezni irántuk. Kiközösítettek, így egyfajta különcnek érezhettem magam, a többiek pedig ugrattak, hogy biztosan homoszexuális vagyok. Bizonytalanná váltam a férfiasságomat illetően. Voltak kapcsolataim lányokkal tizenéves koromban, de mindvégig féltem, hogy nem vagyok számukra elég jó. Így az az egyetlen út maradt, hogy homoszexuális legyek.”

A beszámolóban szintén megszólalt az IFTCC elnöke, Mike Davidson északír orvos is, aki szerint

az ember nemi vonzódása megváltoztatható,

kijelentését az ügyfelei tapasztalataira alapozta.

Gyenis-Kátay Noémi családterapeuta

a televízió stúdiójában sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Németországban a kiskorúak esetében tiltottá teszik azokat a terápiákat, melyek segítségével megváltoztatható a szexuális orientáció. A családterapeuta szerint a homoszexualitás mögött sok esetben inkább valamilyen szexuális trauma állhat a háttérben, iskolai zaklatások, távolság az azonos nemű szülőtől. Gyenis-Kátay elmesélte, hogy egyszer egy olyan férfi kereste fel, aki soha életében nem vonzódott a nőkhöz, de aztán a terápia során

„egyszerűen heteroszexuális vonzódása lett”,

és ma már boldog családapa.

Az IFTCC honlapján

egyébként összesen hat történetet mutatnak be „kigyógyult” melegekről, van olyan szereplő is, aki nem akarta arccal vállalni, hogy heteroszexuális lett. A teljes adás ezen a linken érhető el.

Forrás

Reakció

„Felszólítjuk a Hír TV-t, hogy hagyjon fel az állampolgárok mentális egészségét, különösen a fiatalokét veszélyeztető áltudományos tévhitek propagálásával, hiszen, míg a reparatív terápia hatékonyságáról egy tanulmány sem értekezik, annak veszélyeiről és káros hatásairól számtalan kutatás született. Azt feltételezni, hogy a szexuális orientáció erőszakos megváltoztatása egyrészt lehetséges, másrészt nem rontja, hanem javítja az életminőséget, káros és veszélyt jelent az egész társadalomra nézve.

Az emberi méltóság és a tisztelet a társadalom minden tagját megilleti, és ennek elidegeníthetetlen része a szexuális orientáció és nemi identitás integritásának tiszteletben tartása, és a heteroszexuálistól különböző szexuális orientációk, illetve a transzneműség diszkriminációjának teljes megszüntetése. A teljes cikk itt olvasható.

Nyugi, a „szociális" még nem azt jelenti, hogy „szocialista", a „humánus" pedig ugyan a „homo" szóból ered, de nem azonos a homoszexuálissal

Dúró Dóra fellebbentette a fátylat egy újabb homoszexualitást okozó kórról: ez a tudás