Száztíz éve, 1914. augusztus 5-én az amerikai Cleveland városában lépett működésbe az első villanyrendőr, elektromos közlekedési jelzőlámpa. John Peake Knight angol mérnök (1828-1886), aki a brit Délkeleti Vasúttársaság jelzőrendszerein dolgozott, 1865-ben felkereste a londoni régió rendőri parancsnokságát azzal az ötlettel, hogy a főváros nagyobb útkereszteződéseiben is alkalmazzanak a vasútihoz hasonló jelzőrendszert.

Lovaskocsik és balesetek

Bár akkoriban még csak lovaskocsik közlekedtek, de Londonban már olyan sok, hogy a gyalogosok egyre nagyobb veszélynek voltak kitéve, a halálos balesetek száma elérte az évi ezret. Knight javaslatára nappal szemafor, vagyis karos vasúti jelzőkészülék, sötétedés után pedig vörös és zöld fényű gázlámpa kézi átállításával irányították a forgalmat a kirendelt rendőrök.

London Westminster-palota

Az első és egyetlen ilyen jelzőrendszert 1868. december 9-én adták át Londonban, a Westminster-palota előtti Great George Street, Bridge Street és Parliament Street kereszteződésben. A projekt sikeresnek indult, mégis csak egy hónapot ért meg, ugyanis januárban a lámpa szivárgó gázvezetéke berobbant, amitől a berendezést kezelő rendőr maradandó égési sérüléseket szenvedett.

Az egész egy faládával kezdődött

Az Egyesült Államokban úgy próbálták uralni a közlekedési káoszt, hogy az automobiloknál 1908-ban bevezették a kötelezően bal oldalra szerelt kormányt, és 1911-től elkezdték felfesteni a menetsávokat elválasztó vonalakat. 1912-ben az Utah állambeli Salt Lake Cityben szolgáló Lester Wire közlekedési rendőr egy fadoboz négy oldalára szerelt be piros és zöld fényű lámpákat, és áramellátásukat úgy oldotta meg, hogy rákötötte őket az ott futó áramvezetékre. A madárkalitkának csúfolt készülék helyszíni kapcsolgatással irányította volna a forgalmat, a kísérleten azonban a közlekedők és a feltaláló felettesei is inkább csak nevettek. Wire később továbbfejlesztette találmányát, ám nem szabadalmaztatta azt.

Az első, rendszeresített elektromos közlekedési lámpát 1914. augusztus 5-én helyezték üzembe ünnepélyes keretek között az amerikai Ohió állambeli Clevelandben. A helyi autómobil klub javaslatára a Keleti 105-ös utca és a Euclid sugárút forgalmas kereszteződésének négy sarkára egy-egy pár piros-zöld lámpát szereltek fel, amelyeket egy kabinban ülő rendőr kapcsolók segítségével vezérelt. A fények váltásakor , kezdetben villanyrendőr még egy berregő figyelmeztető hangot is kiadott. A rendőrt szükség esetén telegráfon keresztül tájékoztatta egy diszpécser az aktuálisan várható forgalomról. A közlekedési szabályok betartása komoly odafigyelést követelt meg a sofőröktől és a lovaskocsik hajtóitól. A balra kanyarodást például úgy kellett elvégezni, hogy a járművel jobbra lehúzódtak, és ott várakoztak. Amikor az egyenes haladást a berendezés irányítója leállította, akkor indulhattak meg balra a kocsik a leállított járművek előtt keresztbe. A lámparendszert telepítő The American Traffic Signal Company szabadalmi kérelmét 1918-ban fogadták el „városi közlekedésszabályozási rendszer” néven.

És megjelent a  harmadik szín

Az első, három színnel működő közlekedési jelzőlámpát Detroit városában helyezték üzembe 1920-ban William Potts rendőrtiszt tervei alapján.

A piros tilos, a zöld a veszélyre figyelmeztető jelzés volt, míg a fehér mutatott szabad utat. A színhasználatot az akkoriban megszokott vasúti jelzésekből vették át. Azonban miután a betört, és ezért fehéren világító piros lámpa több balesetet okozott, kialakították a ma is a legtöbb országban használt a piros-tilos, sárga-figyelj, zöld-szabad szín- és jelentéskombinációt. 1923-ban Clevelandben is három színű közlekedési lámpát szereltek fel, amely már automata kapcsolással működött.

Mindent a színtévesztőkért

A jelzőlámpáknál problémát okozott, hogy a színlátási zavarral küzdők többsége éppen a vörös és a zöld színt nem tudta határozottan megkülönböztetni, ezért ma már a legtöbb országban a pirosat narancssárgás, a zöldet pedig inkább türkizes árnyalatúvá színezik. Egy legenda szerint a kínai kulturális forradalom (1966-1976) ideje alatt néhány forradalmár ideológiai okokból megpróbálta a jelző színeket felcserélni, mondván, az nem lehet, hogy a vörös a megtorpanást és ne az előrehaladást jelentse. Egyik napról a másikra be is vezették az új szisztémát, de az ezt követően fellépő óriási közlekedési káosz miatt nem sokkal később visszavonták ezt a rendeletet.

Párizsban 1922-ben, Berlinben két évvel később, Rómában 1925-ben, Bécsben 1926-ban helyezték üzembe az első villanyrendőröket. A magyar fővárosban először 1926. december 23-án állítottak fel villanyrendőrt. A Blaha Lujza téren, a Nagykörút és a Rákóczi út kereszteződésében – ahogy a magyar elnevezés találóan utal rá – valóban egy rendőr állt középen egy kis dobogón, és a feje fölött lógott a kötelekkel a környező házakra függesztett jelzőlámpa, amelyet egy rúd elforgatásával tudott állítani.

(Forrás)

Ezeket olvasta már?

A karácsony mindenkinek más és más érzelmeit szabadítja fel, alább egy mindennapi és mégis különleges karácsonyi történetet olvashat.

Először fürdik, vagy eszik?

Amikor belépett a szobába, megcsapta az a jól ismert dohos szag, amelyet annyiszor érzett már.

Nyissunk ablakot!

– mondta a társának, aki elkísérte erre a látogatásra. Judit nem volt már fiatal, de nem fásult bele ebbe a munkába. Széthúzta a függönyöket, a szobába beáradó fény hunyorgásra késztette. Kinyitotta a kétszárnyú ablakot, és beengedte a kora délutáni friss levegőt. Addig Gábor kipakolta az ételt az asztalra. Előbb a leveses tálat, aztán a friss rántott húst. Kitálalt egy nagy tányérra, a hús mellé krumplipürét tett, és kis savanyúságot. Géza bácsi a kovászos uborkát szerette, de csak csemege uborkát találtak. Ilyenkor már nincs szezonja a napon erjesztett kovászosnak. Az öreg feltápászkodott, és felült az ágyon.

Szép napot Géza bácsi!

– köszönt rá Gábor az öregre.

Meghoztuk az ebédet. Ma Judittal jöttem.

Judit odalépett az öreghez.

– Először fürdünk, vagy eszik? – kérdezte az öreget.
– Fürdünk – mondta határozottan az öreg. – Azt hiszem a pelusban is van valami.
– Nem baj. Azért jöttünk, hogy rendbe tegyük.
– Van egy rossz hírem. Holnap nem jövünk. Judit hazautazik a szüleihez, én meg a családommal töltöm ezt az egy szabadnapomat. Itthagyom a telefonszámom, ha szükség lenne rá. Ha hív, jövök. Tudja, rám számíthat Géza bácsi.

Judit karon fogta az öreget, és kivezette a fürdőszobába. Elrendezte a pelust is. Az öregnek izomsorvadása van, nehezen mozog, segítségre van szüksége. Felajánlották neki az otthont, de nem akar bemenni. Nincs senkije, nem látogatja őt senki. Nehéz volt elintézni, hogy kijárjanak hozzá. Gábor nem is vállalta volna szívesen, ha nincs Judit, aki felajánlotta a segítségét. Naponta látogatják az öreget, elvégzik a legszükségesebb munkákat a lakásban, és minden nap hoznak meleg ételt az öregnek. Hetente egyszer összeszedik a mosnivalókat, és tiszta ágyneműt húznak.

„Lásson neki az ebédnek”

– Készen vagyunk – mondta Judit. – Szép, tiszta pizsamát is kapott. Na, akkor üljön át ide a székbe, és lásson neki az ebédnek!
– A gyógyszereket bevette, Géza bácsi? – kérdezte Gábor.
– Minden nap beveszem – mondta az öreg, és elkezdte kanalazni a húslevest. Tudott egyedül enni, de időnként elgyengült, és akkor segítségre szorult.
Judit leült mellé, és nézte, ahogy az öreg igyekszik szabályos mozdulatokkal kanalazni az aranysárga lét.
– Ma jobban megy, mint tegnap – mondta Judit kedvesen.
– Igen, jobban is érzem magam. Jó, hogy itt vagytok aranyoskáim, nagyon sokat jelent nekem a segítségetek – válaszolt az öreg Judit megjegyzésére.
– Tudja, hogy milyen nap van ma? – kérdezte Gábor az öreget.
– Igen, karácsony van – válaszolta Géza bácsi.
Amíg Judit az öreggel volt elfoglalva, Gábor összeszedte a szennyest, és egy nagy sporttáskába tette. Felhúzta a tiszta ágyneműt is, és felállított egy kis fenyőfát is, egy világító műanyag díszt.
– Nos, én azt hiszem, mindennel megvagyunk. Hoztunk friss zsömlét, és van felvágott is a hűtőben. És hoztam egy dobozos alkoholmentes sört is, nem fog ártani. Jól alszik majd tőle.

Az éjszakák békében telnek

– Tévét nézek, és közben elalszom. Az éjszakák békében telnek, de zavar, hogy időnként nem engedelmeskednek az izmaim.
– A kerekesszék a jövő héten meglesz. Mégiscsak könnyebbé válik a közlekedés. Az is lehet, csak januárban lesz belőle valami.
– Nem baj, azt a kis időt már kivárom – mondta az öreg, és nevetett hozzá.
– Azért ne erőltesse meg magát, Géza bácsi! Tudja, az erő véges, fölöslegesen ne pazarolja, nehogy baleset legyen belőle.
– Jól van, vigyázok magamra – mondta az öreg, és a sarokban elhelyezett mini karácsonyfára nézett. – Jaj, de szép! Amilyen kicsi, olyan aranyos. Kedvesek vagytok. Gábor, téged mióta is ismerlek?
– Még gyerek voltam, amikor egy erzsébetvárosi bérház gangján találkoztunk.
Judit is befejezte a mosogatást, és leült Gábor mellé.
– Mit hallok? Te voltál gyerek is? – fordult Gábor felé.

A szerencsét meg kell kísérteni, hogy kegyes legyen hozzánk

– És még hozzá milyen élénk gyerek volt – emlékezett vissza az öreg. – Mindig volt nálam kockacukor, a lovakhoz jártam az ügetőre. Aztán, ha jött velem szemben a folyosón, mindig kapott egy szemet, ha azt mondta a kérésemre, hogy faszagyerek vagyok.
– Apám nagyon haragudott ezért, de végül mindig megenyhült.
– Apád korán elment, ha jól tudom.
– Negyvenhárom éves volt. Én akkor tizennyolc.
– Pont az érettségi évében.
– Igen, ez régen volt. Már nem megyek ki a lovakhoz, inkább lottózom. A szerencsét meg kell kísérteni, hogy kegyes legyen hozzánk – mondta az öreg, és huncutul mosolygott. Judit felállt az asztaltól, és a frissen felhúzott ágyneműre mutatott.
– Jó lesz itt most pihenni egy kicsit. Ne felejtse el bevenni a gyógyszereit! – mondta kedvesen.
– Mennünk kell. Akkor, holnap nem jövünk, Géza bácsi – mondta Gábor, és ő is felállt az asztaltól. – Elviszem a mosnivalót. Nincs sok.
– Köszönöm kedveskéim, jó volt egy kicsit beszélgetni – mondta az öreg. – A régi szép idők emlékei.
– Kellemes karácsonyt Géza bácsi! – mondta Judit, és megsimogatta az öreg kézfejét.

Minden jót, Géza bácsi!

– Várjatok! Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat. Gábor fiam, nyisd ki a komód felső fiókját. Van benne egy dosszié. Az egyik a tiéd, a másik pedig Judité. De ma ne nézzetek bele. Majd, holnap.
Gábor két sárga dossziét vett ki a fiókból. A Judit feliratút átnyújtotta a lánynak.
– Aztán, nem megnézni! – szólt rá Juditra, aki úgy tett, mintha ki akarná nyitni az irattartót.
– Minden jót, Géza bácsi! – fordult vissza Gábor az ajtóból.
– Mintha a gyerekeim lennétek, szeretlek benneteket – mondta az öreg elcsukló hangon.
Becsukták maguk mögött az ajtót, és elindultak a lefelé a lépcsőn. Judit szeméből könny cseppent a blúzára, és Gábor szeme is csillogott, amikor a lányra nézett. Egymás kezét fogva mentek ki a kapun.

Hogyan? Nem értem. Mi történt?

Judit egyedül töltötte a karácsony estét. Kis fát állított. Egy konyakot töltött magának, és lassan leengedte a torkán a nemes italt. A mai napra gondolt, az öregre, aki most először látszott boldognak, pedig, nagy fájdalmai lehettek. Másnap reggel, váratlanul csöngött a telefon. A vonal másik végén Gábor szólt bele, halkan, szinte suttogott.
– Géza bácsi meghalt az éjjel. Álmában érte a halál.
– Hogyan? Nem értem. Mi történt?
– A szomszéd talált rá reggel. Néha ránézett az öregre, és észrevette, hogy az öreg nem lélegzik. Azt mondja, olyan volt, mintha aludt volna. Álmában mosolygott.
Csak napokkal később jutott Judit eszébe a dosszié. A temetést intézték Gáborral, amikor az iratok rendezése során előkerült a sárga színű irattartó.
– Te Gábor, megnézted a dossziét, amit az öregtől kaptál?
– Nem, még nem volt időm.
– Gyere, nyissuk ki az enyémet!
Judit kinyitotta a sárga fedelű papír dossziét, és egy lottószelvényt vett ki belőle. Annak a szelvénynek az igazoló szelvényét, amelyet még hetekkel ezelőtt ő töltött ki. A dossziéban volt egy végrendelet is, amelyben Géza bácsi közli, hogy a nyertes szelvényt Juditra bízza, és a nyeremény felét rá, másik felét Gáborra hagyja. Gábor is megkapta a végrendelet egyik példányát, állt az okiratban, amelyet közjegyző hitelesített. Judit Gáborra nézett, de csak egy kisfiút látott, akinek potyognak a könnyei, és csak annyit tudott mondani átölelve a lányt.
– Úgy látszik, faszagyerek voltam.
– Ezek szerint, én is – mondta Judit, és szorosan átölelte a férfit.

Nem árt tudni!

Idén is  megkezdődőt a karácsonyi parafolyam: mennyibe kerül és lesz-e elég a hal, hol találom meg a gyereknek az ajándékot amire vágyik lesz elég karácsonyfa , stb. Az utóbbi kérdésre megnyugtató a válasz: a belföldi ültetvények kitermelése elkezdődött és a tervezett ütemben folyik.

Még exportra is jut

Magyarországon az ünnepi időszakban akár 2 millió fenyőfa is vevőre találhat, a kínálat túlnyomó részét a luc-, az ezüst-, és a Kaukázusban őshonos nordmann teszi ki. Ezekből a környező országokba is jut, míg az itteni piacra körülbelül félmillió fenyő érkezik más országokból. A kitermelés november közepétől a földlabdás fákkal kezdődött.

Évről évre javul a minőség

A belföldi termőterület 3000-3500 hektár, túlnyomó részük Vas, Zala, Somogy vármegyében található, de a Mátra és a Bükk környékén, valamint Nógrád vármegyében is sokan foglalkoznak ezzel a tevékenységgel.
Fenyőtermesztésből Magyarországon csaknem 600-700 családi gazdaság él meg. A minőség a jó szaporítóanyagnak és a korszerű termesztéstechnológiának köszönhetően évről évre jobb.
A szakemberek szerint érdemes valódi fenyőt választani, mert a műfenyő gyártása környezetszennyező, ráadásul a túlnyomó része Kínából érkezik, ökológiai lábnyomát így hosszas a szállítás is növeli. A műanyag fák csak akkor tekinthetők környezetbarátnak, ha legalább 20 évig használják őket – tették hozzá.

Ármustra

Az átlag hazai vásárló az 1.80- 2 méteres fákat keresi leginkább. Idén a Nordmann fenyőfák méterára 9-10 ezer forint között mozog majd, míg az ezüst-és lucfenyők esetében 5-6 ezer, illetve 3-4 ezer forinttal kell kalkulálnunk méterenként.

Visszatekintés

Kép: pixabay

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állíttatta a rábízott krisztinavárosi kisdedeknek,1824-ben. A karácsonyfa-állítás elterjesztésében jelentős szerepe volt a Podmaniczky és a Bezéredy családoknak is. Az új szokás a városokban viszonylag gyorsan meghonosodott.

Kapcsolódó

Számos történetnek messze még a vége, de mielőtt elmesélném Nektek Spitzer Slava vagy a Baronyiak meg a Freyerek sorsának alakulását, mielőtt körbeutaznám velük a fél világot, visszarepülök oda, ahonnan ők is indultak egykor. Néha muszáj megállni kicsit, hogy rendezzük a lelkünkben a bánatot, az örömöt, a haragot, a fájdalmakat.

Néha el kell játszani gondolatban azzal, hogy legyőzhetjük a múlt démonait, és a visszapörgetett időben, idejében állítjuk meg a gyűlöletet

Persze ez képtelenség, de mégis, jó hinni, bízni, hogy egyszer, legalább egyszer, lesz majd annyi ereje a szavaknak, hogy gátat szab az ordas eszméknek, és egyetlen emberből sem lesz ártatlan áldozat.

Kutatásom során véletlenül találtam a Fortepán oldalán egy 1943-ban készült fotóra a keszthelyi Kossuth utcáról ( 1900-ig Fő utcának nevezték, ma sétálóutcaként emlegetik). Én ezt az utcát lassan már úgy ismerem, mintha oda születtem volna, pedig mindössze háromszor jártam a városban, akkor is csak igen-igen rövid ideig.
A Fortepán fotójához mindössze annyi volt írva, hogy

„Keszthelyi körmenet 1943”.

S valóban, látjuk a képen az ünnepi reverendában lépdelő papokat, kicsit lemaradva mögöttük feltehetően helyi elöljárók vonulnak, utánuk pedig rendezett sorokban katonák. A nép a házfalakhoz simulva figyel, és a nagy eseményre a többség a legjobb ruháját és ábrázatát öltötte magára, ám az összhatás mégis kimondhatatlanul komor. Ha nem lenne a képnek a felirata az, hogy körmenet, gyászmenetnek gondolhatná bárki. Persze, jól tudom, 1943-ban javában dúl a háború, nincs minek örüljön bárki is, de örüljön magában mind az, aki él.

fotó: Fortepan

Mennyi mindent üzen csupán egyetlen kép… Hol voltál Miatyánk?

A Kossuth utca zsidó származású lakóinak boltjai bezárva, bedeszkázva. Kertész Ernőnek, Keszler Lászlónak és a többieknek az élete azonban még nincs lezárva. Az időben visszautazva csak gondolatban beszélgethetek velük. Nagyon keszthelyiek és persze magyarok. És még nem viselnek sárga csillagot. Ott vannak az otthonaikban, ott vannak az utcájukban. Vannak valahol. Van aki munkaszolgálatban, van aki felment Budapestre, van aki kikeresztelkedett, és hiszi, neki már nincs mitől félnie.

Néhai Spitzer rabbi dédunokája, Slava Rómában bújkál, a Baronok fényes csillaga, az olimpikon Baronyi András Budapesten sem hiszi, hogy a címei bármitől is megvédenék.

De a keszthelyi zsidóságból nyolcszázvalahányan még otthon vannak a városukban. Reményük is van, hisz újra és újra világra jön egy gyermek a közösségben. 1943-ban, a Georgikon utcában, Gordosné Bárdos Magda életet ad kisfiának, Lacikának. Az is lehet, épp a körmenet idején. A szép, szőke és kék szemű Veszely Klári, Veszely Ferenc és Friedrich Magda lánya, talán ott áll a többiek közt két kamaszkorú öccsével, Nándival és Gyurival. Az ő házuk előtt ( Kossuth utca 42.) is megy a vonulás. A képen elmosódnak a feliratok, mintha sejtenék a jövőt, mintha azt üzennék, még a lakók neve is eltűnik egyszer, és nyomuk sem marad. Ki hinné mindezt?
A Prágerek, a Neumarkok, a Simonok, a Rosenbergek, a Pollákok, a Schweigerek, a Fogelek, a Löwyk, netán Bárd Imre az autószerelő vagy a többiek? Van akinek már a dédapja is Keszthely polgára volt.

Ördögöt pedig ki festene a falra, ha már ott kacag?

De a fiatalok minden korban hasonlatosak. Kíváncsiak, élni akarnak, látni, érezni, szeretni, tapasztalni. Egy körmenet érdekes látnivaló. Talán egy csokorban ott vannak a nézelődők között a Kálmán lányok, Irma és Erzsike a Magyar utcából, Mayer Éva a Sopron utcából, Ungár Anna a Kossuth utca 21-ből, Vajda Ilonka és húga a Fery utcából. Talán ott van köztük Rosenberg Pálné Lőwy Edit, tejfölszőke, csintalan kisfiával, a 4 éves Andrissal. Sokan vannak, a szívem nem látja egyszerre valamennyiüket. De ragyog bennem láthatatlanul a képük, melyről közös fotó sem maradt, úgy hiszem. Elmosolyodom mégis picit, mert minden nőben rejlik egy csöpp hiúság, és Keszler Károly a remek fodrász 1943-ra bezárt – és úgy hírlett, Salvadorba emigrált ( csak szeretett volna) – ezért nem akadt a Kossuth utcában már olyan, aki a lehető legtökéletesebb módon elkészíthette volna az ondolált hajat vagy a bubi frizurát. Aztán már ez sem lesz érdekes. Sem a külső, sem a belső, sem a tudás vagy a butaság, sem a tárgyak, amikért megdolgoztak, sem az emberek, akikért tettek, sem semmi más, csak az az egyetlen élet lesz az érték, ami a sajátjuk.
A gyilkosoknak az ő életük értéktelen.

1943-ban ki sejtette ezt?

A macskaköveken kopogtak a sarkantyús csizmák, fehér ruhában elsőáldozós kislányok illegették magukat, és haladt a körmenet.

• Vajon egy év múlva, amikor már elhurcolták a keszthelyi zsidóságot Auschwitzba, hányan voltak a körmenetből, akik elmondtak értük legalább egy imát?
• S ma? Ki emlékszik a szép Veszely Klárira és a többi csodaszép fiatal lányra, fiúra?
• Ki tudja, miért nem tértek vissza a Kertészék, a Keszlerek és a többiek?
• Ki ejt könnyet a csecsemő, Bárdos Lacikáért, akit szüleivel együtt meggyilkoltak?

A keszthelyi Kossuth utca házai mesélnek róluk, nekem. Várják, hogy legyen az egykori lakókról emlékezet. Megannyi körmenetben újra és újra elmondják a Miatyánkot. Vajon értik is, hogy a sorai mit jelentenek? Mea Culpa

Forrás

Kapcsolódó

A Blaha Lujza tér egyik sokat látott, és szinte minden budapesti által ismert épületének elnevezéséről rántjuk le most a leplet. A névadó, hatalmas közadakozásból építette az épülete. Az EMKE ház földszinti kávéházában  működő cigányzenekaráról még sláger is született.

Mit rejt a név

Az EMKE eredetileg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület betűszava. Az egyesület 1884-ben alakult, azzal a céllal, hogy az 1861 óta működő nagyszebeni ASTRA egyesülethez hasonlóan fejlessze az erdélyi magyarság közművelődését és közjólétét. Az alakuló ülést 1885. április 12-én, a választmányi gyűlést pedig 1885. augusztus 31-én tartották.

Az első világháborúig 16 megyei fiókszervezet, 3,4 millió korona vagyon, két nagybirtok, 268 községi iskola, 77 óvoda, egy árvaház, egy algyógyoni parasztiskola, 214 községi és 24 katonai könyvtár, valamint 431 faluban 12 000 írástudót oktatott. Szerepet játszott az ipar- és földbirtokpolitikában is, ipari, fogyasztási és hitelszövetkezeteket hozott létre.

Az EMKE szava!

Sándor József évtizedekig volt az egyesület főtitkára, a Magyar Nemzeti Párt (OMP) bukaresti szenátora. 1941-ben az EMKE-ben hagyományosan népnevelő szerepet játszó munkásértelmiségiek egy csoportja Balogh Edgár, Jordáky Lajos, Józsa Béla, Nagy István tüntetést szervezett a nemzetiszocialista háborús politika és terjeszkedés ellen. Sándor József itt a demokrácia védelmében mondott beszédet, de hamarosan szervezett jobboldali támadás miatt kiszorult a vezetésből. Az EMKE demokratikus újjászervezésére csak 1944 végén került sor, Kiss Jenő vette át a főtitkári tisztséget Sándor Józseftől, akit újra elnökké választottak.

Az EMKE olyan népszerű művek és szerzők kiadója is volt, mint például: Nagy István Árvíz előtt című drámáját, Bözödi György 1848-49-es dokumentum-, levél- és cikkgyűjteményét Erdély szabadságharca címmel, valamint Csokonai, Szemere György, Móricz, Tömörkény és Tamási Áron egyfelvonásosait Lelkes színház címmel. Az EMKE tevékenységét 1946-ban a Magyar Népszövetség Közművelődési Osztálya (MNSZ), majd a szocialista állami művelődési szervek vették át.

Az épület mára már csak egy  a főváros új funkcióit kereső múltba révedő mementójai közül, amely remélhetőleg csak átmenetileg, de belesimul a szürkeségbe.

(A Wikipédia segítségével)

Ezeket olvasta már?

Az első szerencsejátékkal kapcsolatos feljegyzések a világban nem határozhatóak meg biztosan, mert bár a középkorhoz kötik a megjelenését jóval a középkor előtti időkből származó sírokban is találtak szerencsejátékra utaló jeleket és játékokkal kapcsolatos tárgyakat. Épp ezért, azt mondhatjuk hogy valószínűleg időről időre újra feltűnt az emberek életében, és bár folyamatosan változott az idők alatt, így vagy úgy mindig is jelen volt az emberek életében.

Az elmúlt idők szerencsejátéka

Bár amíg régen csak kockajátékhoz és lottóhoz hasonló lehetőségek voltak elérhetőek, addig manapság az olyan minőségi háttérrel rendelkező kaszinók mint a 22Bet online nyerőgépek százait teszi lehetővé, és ezek mindenféle témában megtalálhatóak. A játékok között pedig nincs két ugyanolyan, így akár éveken keresztül is játszhatsz úgy játékgépekkel, hogy sosem használod ugyanazt.

A szerencsejáték megjelenése Magyarországon

Ha magyar viszonylatban vizsgáljuk a szerencsejátékok kérdését egészen a középkorig nyúlik vissza annak az ideje, hogy az első szerencséhez köthető játékok feljegyzéseit megtaláljuk. Természetesen ez csak az első írásos feljegyzések ideje, jó eséllyel már előtte is része volt a magyarok életének valamilyen formában.

A középkorban Mátyás király és a végvári vitézek előszeretettel keresték a kockajátékok örömeit. Aki budapesti annak ismerős lehet a Fortuna utca neve is, amely akkoriban a Budai Várnegyed kerületeivel együtt központi helyen szerepelt a játékosok életében.

A Fortuna fogadó története

A Fortuna fogadó az 1800 -as évek központi helyeként több száz és akár ezer embernek is otthont adott, az akkoriban soknak számító 15 szobás fogadójában. Az itt megszálló vendégek pedig kártya játékokkal, biliárddal és különböző típusú lottókkal játszhattak nap mint nap. A játékokra a játékvezetők tanították meg a betérőket, így azt mondhatjuk hogy ez az időszak jelentette az első nagyobb hullámot a magyar szerencsejáték életében.

Később természetesen a nagy népszerűségnek köszönhetően központilag kezdték el szabályozni és adóztatni a szerencsejátékkal foglalkozó fogadókat és cégeket. Ez főként azért is volt fontos, mert egyre több helyen terjedtek el vásárok és különböző falakon kívüli összejövetelek ahol az utca népe fogadásokat köthetett és megtanulhatta a játékok alapjait. Mivel ezeknek a helyeknek a tisztaságát elég nehéz volt felügyelni muszáj volt a biztonság miatt különböző szabályokat bevezetni.

Ezen kívül pedig természetesen érdemes azt is megemlíteni, hogy hamar rájöttek arra is, hogy óriási bevétele lehet az országnak amennyiben átveszik az irányítást a szerencsejáték ipar fölött, és ekkora már látták azt is, hogy nagy jövő vár a szerencsejátékokra.

Mária Terézia és a szerencsejáték

Az 1800 -as években pedig a lottó is megjelent mint új szerencsejáték, ami bár eleinte még nem hivatalos közegben volt elérhető, hamar megszerettette magát mindenkivel – szegénnyel és gazdaggal egyaránt. Ezek között az úgynevezett ötöslottó volt a legnépszerűbb, így Mária Terézia jóvoltából elindult a lottó ezen típusának értékesítése. Először még csak a nagyobb városokban, majd később az egész országban egyre inkább elterjedt és a népszerűsége évről évre egyre növekedett.

Ez pedig nem volt máshogy egészen az 1950 -es évekig, amikor a kártyajátékoktól kezdve egészen a lottóig mindent betiltottak és megszüntettek ami szerencsejátékhoz volt köthető.

A modern szerencsejáték

A 2000 -es évek derekán, amikor az internet egyre több háztartásban jelent meg, a felhasználók első igényei között megjelent az online elérhető szerencsejáték lehetősége is. Mivel ez az igény megjelent a legnagyobb országoktól kezdve egészen a kisebb államokig nem kellett sokat várni arra, hogy megjelenjenek az első ezzel foglalkozó felületek.

Az évek alatt pedig a fejlődés tovább gyűrűzött és megjelentek az első valódi befizetést biztosító online kaszinók is. Ma pedig már elképzelhetetlen mennyiségű nyerőgép közül választhatunk, de akad jócskán lehetőség asztali és kártyajátékokból is. Ha pedig ezeket a lehetőségeket egy ellenőrzött kaszinó keretein belül keressük fel, biztonságos közegben, szabályozott felületen és ellenőrzött, neves fejlesztők játékaival játszhatunk, minderre ráadásul képesek vagyunk telefonon is, bármikor a nap folyamán.

Kapcsolódó

Nemzeti kormányunk biztosan nem gondolta, hogy ennyi idegeskedni valót zúdít népére a rezsiutalvány cuccal, hiszen a cél a hálás tömeg szavazata lett volna. Ezt pedig a kanosszajárás nem segíti elő.

Egy újabb kétes iksz története….

A Facebook kimeríthetetlen tárháza az ilyen és ehhez hasonló eseteknek:

„Édesanyám 84 éves kisnyugdíjasnak hétfőn vitte a postás eme kegyet, sajnos nem hallotta a csengetést mert az udvaron volt. Értesítés bedobva, de sajnos nem tud elmenni, mert nagyon messze a posta, lába meg nagyon fáj.

Segíts lányom…….mint mindig

Tegnap elmentem kérni egy meghatalmazást A4-es lap, pontosan kitöltve, 2 tanúval aláíratva ahogy illik, utána nyakamba a várost, ő Szabadhegyen lakik, vele is aláíratni, értesítést elhozni. Ma megpróbáltam átvenni…….mondja a hölgy, hogy erre bizony nem adja oda. Sok alkalmazott van a postán, de éppen tegnap tőle kértem a meghatalmazást, de ez nem hivatalos szerinte………

Mert? Nem postai alkalmazott előtt lettek aláírva! Mondom, ha a két tanút, meg édesanyámat ide tudnám cipelni, akkor már át is tudná venni……..de ő akkor sem adhatja oda, bármennyire az egy szem gyereke vagyok. Akkor már idegesen, kérem a posta vezetőjét! Nagyon udvarias volt, és elmondta ugyanazt.

Mondom, akkor kössünk már valami egyezséget, ezt hogy lehetne megoldani?

Először menjek ki én is ismét Szabadhegyre, mondtam szó sem lehet róla…….az én időm is pénz……na akkor kiviszi édesanyám postása a MEGHATALMAZÁST hétfőn! /Nem az utalványt, mert azt csak egyszer lehet kézbesíteni! Akkor ott leigazolja, hogy valóban anyukám adta hozzá az aláírását, beviszi a postára, majd az én postásom meg dob be nekem egy értesítést…..hogy mindez megtörtént, utána ismét elmehetek a két értesítővel a postára, és felvehetem! Mondom neki, ha ezek után visszaküldik……mert a 10 nap le fog telni, csinálok akkor palávert, lehet, hogy úgy fognak elvezetni. Neki is elmondtam, hogy ebben van orbán levele, hogy törődik a nyugdíjasokkal…………jobb lenne ha nem törődne, mert amivel elkezdtek foglalkozni, az már mind romokban…..

Nem mosolyogva!

Ezután jön majd a harmadik menet, mert mindenkinek átutaláson vannak a számlái……….de csak végzek velük márciusig ………. Ezek után minimum érdemkeresztet adnak a törvény megalkotójának, amit én kívánok azt nem írom le……..de gondoljátok hozzá!

Ui: ami lemaradt………..egy saját kezűleg írt végrendeletet, két tanúval a közjegyző elfogad!!!!!!!!!!!!!!!!! Csak úgy kérdem, egy postai alkalmazott nagyobb felhatalmazással bír, mint egy közjegyző?”

Kinek „fütyül" a milliárdos költséggel előállított 9.000.- forintos rezsiutalvány?

Mese a rezsiutalványok beváltásáról kisnyugdíjasunk szemüvegén keresztül