A hír Orbánisztánból:  biztonságiak a CPAC rendezvényen lekísérték a regisztrációs pulthoz a Guardian magyar tudósítóját, ahol a szervezők közölték Garamvölgyivel, hogy „felülről” azt az információt kapták, hogy a tudósító regisztrációját véletlenül, csak egy „rendszerhiba” miatt fogadták el, úgyhogy azonnal távoznia kell az eseményről. Ezt a Guardian újságírója meg is tette.

Ha Magyarországra jössz…..

Egy korábbi republikánus szenátorral és elnökjelölt-aspiránssal készített interjúja közepén dobták ki a CPAC Hungary konferenciáról Garamvölgyi Flórát, a Guardian magyar tudósítóját. A biztonságiak „felsőbb utasításra” és „regisztrációs rendszerhibára” hivatkoztak. Matt Schlapp, a CPAC konferenciák főszervezője a CPAC Hungary csütörtöki megnyitóján azzal büszkélkedett, hogy

az Alapjogokért Központ a tavalyi konferencián megtanította neki, hogy hogyan lehet megszabadulni a nemkívánatos újságíróktól

-írta a Telex. Tavaly a Guardian, a Reuters, az Associated Press, a Vice, a Rolling Stone, a Vox és a New Yorker újságírói is sikertelenül próbáltak bejutni a rendezvényre, miközben a kormánypárti és a Republikánus Párthoz közeli sajtót beengedték. Információink szerint

idén is több magyar és külföldi független portál munkatársának regisztrációját utasították el.

Azon kevesek között, akik bejutottak, ott volt a Guardian magyar tudósítója. Az Amerikában élő Garamvölgyi Flóra a portálnak elmondta, hogy

sikeresen tudott regisztrálni a konferenciára, melyről visszaigazolást is kapott.

Ez azért vérciki! A Freedom House állítja, hogy engedély nélkül került a logójuk a CPAC-plakátra

Azonban hetekkel később,

amikor éppen elindult Magyarországra, kapott egy emailt a szervezőktől, amiben

helyhiányra hivatkozva azt írták, hogy mégsem fogják tudni beengedni a konferenciára.

Úgy tudni, hogy több független újságíró is ilyen emailt kapott. Garamvölgyi elmondása szerint ekkor már a Los Angeles-i repülőtéren volt, úgy döntött, hogy elrepül Budapestre, és megpróbál mégis bejutni.

Csütörtökön minden flottul ment a konferenciának otthont adó Bálnánál. Egy útlevél-ellenőrzést követően simán beengedték a rendezvényre, ahol szabadon dolgozhatott. Ugyanígy nem volt probléma a péntek reggeli beléptetésnél sem.

Békesi László: egy párna és lepedő gyártó vállalkozó szólalt fel Orbán előtt Dallasban…

A regnáló ökle….

Péntek délután (tehát a kétnapos konferencia vége felé) Rick Santorum korábbi republikánus szenátorral és elnökjelölt-aspiránssal készített interjút, amikor

az egyik szervező a mondata közepén elrángatta mellőle a készségesen válaszolgató politikust. Ezt követően pedig három biztonsági őr félrehívta Garamvölgyit.

A biztonságiak lekísérték a regisztrációs pulthoz, ahol a szervezők közölték Garamvölgyivel, hogy

„felülről” azt az információt kapták, hogy a tudósító regisztrációját véletlenül, csak egy „rendszerhiba” miatt fogadták el, úgyhogy azonnal távoznia kell az eseményről.

Ezt a Guardian újságírója meg is tette.

Emlékeztetőül….

The Guardian: Európának véget kell vetni a szégyennek, hogy Orbán Viktor lebontja a demokráciát...!

Apám mondata miatt… Ukrajnába jöttem… „Menj oda, ahova menned kell, és tedd azt, amit tenned kell” – Balogh Sándor szénbányász, idézi a televíziós Vujity Tvrtko a mondatot, ami most Ukrajnáig hajtotta a biztonságot jelentő otthonától, Hawaii-tól.

IGEN, Ukrajnában vagyok

Felszálltam egy repülőre a békés, nyugodt, napsütötte lakóhelyemen, Hawaiion, és eljöttem ide, mert úgy éreztem, hogy most itt nagyobb szükség van rám. Misszióm első részében egy kicsi, de most annál fontosabb ukrán-magyar kétnyelvű rádiónak leszek a magyar műsorvezetője. Nem vendége, nem riportalanya, hanem a házigazdája, méghozzá fantasztikus helyi partneremmel, Birta Zoltánnal... Hosszú szervezés áll mögöttem, egy nagy kihívás előttem, melynek hittel és nagy alázattal állok neki, hogy Kárpátalja magyarsága érezze: nincs egyedül. Apró csepp vagyok a tengerben, jól tudom, de a hatalmas óceán is apró cseppekből áll! Itt vagyok hát…” – idéziVujity Tvrtko, bejegyzését a Blikk.

A magyarázat

A tévés, író, közszereplő 1991-ig ugrik vissza a történelemben, hogy megmagyarázza tettét.

„Érettségi után felvettek a Zágrábi Tudományegyetem újságíró szakára, pont akkor, amikor az egykori Jugoszláviában súlyos konfliktusok kezdődtek. Az őszi iskolakezdés előtt bekopogtam a Magyar Televízió pécsi irodájába, hogy -mintegy nyári gyakorlatként- szívesen tolmácsolnék a térségben forgató stábjuknak, cserébe meséljenek nekem az újságírásról. Milyen hasznos nyári gyakorlat lesz ez, gondoltam magamban…

Tolmácsoltam, tanultam, fordítottam, utaztam, aztán egyszer csak lent aludtam a barátaimnál. Egy éjszaka háborús blokádba kerültünk. Akkor kezdtek el nagyon lőni. A stáb nem tudott bejutni, én nem tudtam kijutni Eszékről. Így lettem tolmácsból botcsinálta haditudósító, szinte gyerekként. 19 éves voltam akkor.

Ám volt ott még valami. A helyi rádió magyar adása, amelyet a végveszély fenyegetett. A munkatársak között volt, aki a biztonság reményében Magyarországra menekült, s volt olyan is, aki nem jutott be a munkahelyére. Egy pincében, a zongora alatt aludtam. Ott kért meg Karcsi, hogy olvassak magyarul, legyek a helyi rádió műsorvezetője. És nekikezdtünk… Józsi, az operaénekes; Iván, a villanyszerelő; Mária az óvónő és én, az amatőr gyerek. No meg Karcsi, közülünk az egyetlen, aki látott már belülről rádiót. Normális körülmények között sosem lett volna ilyen rádiós csapat, a háború mégis családdá formált minket. Ha amatőr módon is, de csináltuk, szívvel és lélekkel. Akkor értettem meg, hogy mit jelent egy háborús veszélyben a magyar embereknek a magyar szó.

Én voltam a hírolvasó és a kívánságműsor vezetője. Beolvastam a halottak számát és azt, hogy hol lehet vért adni és kenyeret kapni, majd zenéket küldünk a betelefonálók rokonainak. Biztonsági okokból sok esetben nem mondhattuk el a konkrét személyek nevét, mert sokan laktak a szabadcsapatok által megszállt részeken. Így született meg a

„Kikerics üzeni pacsirtának, hogy jól vannak, túlélték a tegnapi bombázást és megpróbálnak újra átjutni a határon…”- kezdetű üzenet, amelyet egy magyar népdal követett.

S dolgoztam éjjel és nappal, sírtam, zokogtam, féltem, de legalább annyira tudtam, nekem ott kell lennem.”
– írja történetét Vujity Tvrtko, mely úgy folytatódik, hogy egyik jó barátja halála és saját sebesülése után átvitték Magyarországra a kukoricáson keresztül. Otthon, Pécsett azt mondta szüleinek, kis magyar közössége miatt vissza akar menni. Anyja és apja is sírt, de apja, a szénbányász azt mondta:

„Menj oda, ahova menned kell, és tedd azt, amit tenned kell!”

Tvrtko tavaly év végén Kárpátaljára vitt adományokat, gyermekkönyvtárat a helyi magyar gyerekeknek.

(Minden a háborúról!)

Vujity Tvrtko: a nemzeti minimum nálam az azonos mércénél kezdődik —  avagy a hivatkozási alapról...kicsiben és nagyban

Talán még emlékeztek rá, hogy egy éve a Legfőbb Ügyészség elé szerveztek tüntetést, és a tömeg egy része a bejelentett program után tovább vonult – írta a Magyar Helsinki Bizottság közösségi oldalán.

A rendőrség a Nyugati téri felüljárón tartotta fel a spontán demonstrációt. A tömeggel haladt Kemény Dániel, a Klubrádió tudósítója is, aki munkáját végezte, és többször bejelentkezett az elő adásba.

A rendőrök őt is igazoltatták, ami jogszerű volt

Az viszont már nem, hogy szabálysértési eljárást indítottak ellene. 30 ezer forintra bírságolták közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt. Az újságíró Fazekas Tamásnak, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédjének segítségével bírósághoz fordult.

A szerdai tárgyaláson videofelvételekkel igazolták,

hogy a közfeladatot ellátó tudósító a munkáját végezte. Részvételével az eseményen nem okozott aránytalan sérelmet, amikor nyilvános, közérdeklődésre számot tartó eseményről számolt be a nagyközönségnek. Ráadásul a bíróság azzal is egyetértett, hogy másképpen nem tudósíthatott volna, csak úgy, ha maga is a tömeggel tart.

A bíróság tehát jogerős végzéssel megszüntette a Klubrádió munkatársa ellen indított szabálysértési eljárást.

A Magyar Helsinki Bizottság már korábban felfigyelt arra, hogy a rendőrség munkájukat végző, tüntetésekről tudósító, közfeladatot ellátó újságírókat bírságol meg. Ez különösen rossz gyakorlat. Ezért több esetben biztosítottak újságíróknak jogi képviseletet szabálysértési ügyekben, illetve készítettek számukra kifogás benyújtásához szükséges mintakérelmeket.

A tudósító, újságíró munkája közérdek, amit nem lehet mondvacsinált indokokkal korlátozni.

Szabadságdíjas a Magyar Helsinki Bizottság

Sláger-gyanús bejegyzés a kormany.hu-n: Bocs, Helsinki, hogy hazudtunk rólatok a magyar embereknek

Egy megcsalt nő kitálal. Ez esetben az idősebb George Bush, az Egyesült Államok 41. elnökének (1989-1993) felesége vallott arról, hogy súlyos depresszió gyötörte és komolyan gondolkodott az öngyilkosságon is. Hogy pontosan miért?

„Egyszerűen nem történt meg”

„Borzalmasan éreztem magam, de nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy belevezessek egy másik kocsiba”

– idézi Barbara Bush szavait egy, a tengerentúlon bombaként robbant új könyv (Susan Page: The Matriarch Barbara Bush and the Making of an American Dynasty), melyben a volt First Lady kendőzetlenül beszél arról, hogyan élte meg férje viszonyát. Bush elnök és asszisztense, Jennifer Fitzgerald viszonya 1973-ban kezdődött és tizenkét éven át tartott. A férje pekingi diplomácia kiküldetését követő amerikai évekeit, élete legjobb időszakaként jellemezte a hatgyerekes Barbara. Amikor azonban az elnököt kinevezték a csatarendbe állított CIA élére 1975-ben, az asszony lelki „szakadékba” zuhant. Olyan mély személyes válságba került, amire nem volt példa lánya, Robin húsz évvel korábbi halála óta. Fájdalommal és magánnyal eltelve öngyilkosságot akart elkövetni gépkocsijával, de végül félrehúzta a kormányt és leállt.

A súlyosan depressziós First Lady

Barbara családtagjai és a barátok előtt el tudta rejteni depresszióját, de férje előtt nem. Bush karjaiban aludt el esténként, aki biztatta, hogy forduljon szakemberhez. A krízis elmúltával Barbara elemezte depresszióját, amit „több tényező mérgező elegyeként” határozott meg. Először is Bush új munkája a CIA-nél szigorúan bizalmas volt, így nem tette lehetővé, hogy megossza azt Barbarával – házasságuk alatt ez első ízben történt meg. „Az az igazság, hogy nem tudok titkot tartani” – ismerte el Barbara a könyv szerzőjének. „Ha elmondasz egy titkot megtartom egy napig. Na jó, másfél napig.” Másodszor a kezdődő menopauzával járó hormonális egyensúlyvesztés érzelmileg sebezhetőbbé tette. Harmadszor üressé vált a családi fészek, hiszen a gyerekek mind bentlakásos iskolákban tanultak vagy éppen beinduló karrierjükre összpontosítottak. De a Barbarához közelállók szerint volt még egy, mindmáig elhallgatott tényező is: Jennifer Fitzgerald.

Corbis via Getty Images

A csapdába esett Bush

Az alacsony, szőke, elvált, Barbaránál hét évvel fiatalabb nő, aki George-dzsal mindig kedvesen, védelmezően viselkedett, míg másokkal igen tüskésen. Egy nevét felfedni nem kívánt, Bush belső körébe tartozó erről úgy nyilatkozott, hogy amikor Bush-nak először bemutatták Jennifer-t az 1970-es években, a férfi egyszerűen „csapdába esett”.

„A nő hét évvel volt fiatalabb Barbaránál, nem volt egy feltűnő szépség, de kacér, gondoskodó teremtés, és az elnökre összpontosította minden figyelmét”.

Titkos románcuk több mint tizenkét évig tartott, s feltételezések szerint 1973-ban kezdődött. Egy nő – akivel Jennifer egy tengerparti házon osztozott Maryland-ben – emlékezett 1973. nyarára, amikor az elnök naponta legalább egyszer felhívta Jennifert. „A kuncogása és a suttogások világossá tették, hogy ezek magánbeszélgetések”. Bush arra sem vette a fáradságot, hogy álnevet használjon. Eredetileg asszisztensének vette fel a nőt, mielőtt elfogadta a kínai diplomáciai kiküldetést 1974-ben. A nő alkalmazása vezetett ahhoz, hogy Barbara egy rövid időre elhagyta Kínát és visszatérjen az Egyesült Államokba. Csak 1975. januárjában tért vissza Kínába. Ez volt a pár első külön töltött karácsonya és a leghosszabb idő amit külön töltöttek egymástól házasságuk alatt.

A korlátlan befolyású szerető

Az 1980-as kampányban, amikor Bush az alelnökségért küzdött, gyanakvó kampány menedzsere – egyben legjobb barátja – Jim Baker ultimátumot adott neki: vagy ő vagy Jennifer. Bush egy napig töprengett, majd végül Jennifer-t egy adománygyűjtői pozícióba helyezte New York-ba. Amikor azonban megválasztották alelnöknek, magával vitte a nőt Washington-ba: Bush hivatali szobája előtt ült a Fehér Házban, mint egy portás. De évekig folyt a szóbeszéd Washington-ban, Bush más nőkkel folytatott viszonyairól is, sőt egy bizarr pletyka is lábra kapott 1981-ben: a kora reggeli órákban, egy Capitolium-beli nő lakásából távozva valaki rálőtt a férfira. Noha ez sohasem igazolódott be, a Washington Post címoldalán hozta a sztorit. A Jennifer-rel kapcsolatos suttogások – melyeket Bush egészen 2018-ban bekövetkezett haláláig tagadott -, azonban nem ültek el.

Egy megbecsülésnek örvendő Fehér Házi tudósító,

Ann Devroy a „The Power Behind Bush” című cikkében rávilágított a nő Bush feletti szinte határtalan befolyására. Devroy arról az esetről is írt, amikor a kulcsfontosságú kampány-vezető Rich Bond összeütközésbe került Bush-sal, és kijelentette, hogy a továbbiakban nem tud együtt dolgozni Jennifer-rel – hamarosan útilaput is kötöttek a talpára. Egy lobbista pedig arra emlékezett, hogy 1984-ben egy nagykövetet kértek meg, hogy gondoskodjon külön villáról Bush-nak – és Fitzgerald-nak – egy hivatalos genfi látogatása alkalmával. A nagykövet a halála előtt azt nyilatkozta barátainak, hogy

„nyilvánvaló volt, hogy romantikus kapcsolat fűzi össze a párt”.

Csak 1989-ben – amikor elnökké választották – egyezett bele Bush, hogy Jennifer-t kitegyék stábjából, és helyettes protokoll főnöknek nevezte ki a külügyminisztériumban. Jon Meachem történész, közel állt a nőhöz és kedvelte is.

„Ismertem a nehéz természetét és tudtam, hogy mások nem kedvelik. Kollégáinak nehéz volt együtt dolgozni vele. Egyszer megkérdeztem tőle, volt-e viszonya Bush-sal, de csak egy szikár „nem”-mel válaszolt.”

Jennifer 1990-ben adott magáról ismét hírt,

amikor közel hétszáz dollárra büntették, mert nem vallotta be az amerikai vámnál, az Argentínában vásárolt ezüstróka szőrme köpenyt és szőrmével bélelt esőkabátot. Fitzgerald visszavonultan él Kaliforniában, máig is tagadva a viszonyt, s ha újságírók még faggatják erről, válasza: „Egyszerűen nem történt meg”.

Forrás

Kapcsolódó