Minél inkább közeledik a választások ideje, annál szilárdabbá válik a meggyőződésem, hogy a demokratikus ellenzék körében totális paradigmaváltásra van szükség, ha a választások esetleges megnyerése után egy hónappal nem akar csúfosan megbukni.

Meggyőződésem szerint,

ha az ellenzéki szavazói többség felhatalmazza az ellenzéki pártokat kormányalakításra, akkor ez jelen esetben sokkal többről szól, mint kormányváltásról.

A választók szavazataikkal arra adnak felhatalmazást, hogy az új kormány térjen vissza a demokratikus hatalomgyakorlás módszereihez és ennek érdekében hajtsa végre a szükséges jogi, intézményi és személyi változtatásokat.

Hiszen a demokratikus hatalomgyakorlás elképzelhetetlen a jelenlegi antidemokratikus, számos vonásában diktatórikus jogi, intézményi és személyi feltételek között.

Aki azt várja el a kormánytól, hogy a fidesz rendszerben működjön demokratikusan, sőt egyáltalán működjön, az a lehetetlent várja el.

Hiszen az összes létező demokratikus intézmény egypárti megszállás alatt áll

és az ott ülő pártkatonáknak egyetlen feladata lesz, nevezetesen, hogy akadályozza az új kormány működését. Az orbánviktorfülebevalós köztársasági elnök,

• már azt is meg tudja akadályozni, hogy egyáltalán megalakuljon az országgyűlés és az legyen a miniszterelnök, akinek a támogatói a legtöbb szavazatot kapták,
• a színtisztán fideszes tagokból álló Alkotmánybíróság meg tudja akadályozni az új költségvetés és bármilyen törvénymódosítás elfogadását,
• a számvevőszék naponta büntetheti meg a pártokat és állami intézményeket bármilyen mondvacsinált indokkal,
• az ügyészség megtagadhat bármilyen vizsgálatot,
• a média pedig az első naptól az új kormány ellen fogja hergelni a lakosságot, márpedig az elmúlt 12 évben mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy ilyen média befolyással teljesen meg lehet hülyíteni egy országot.

Amikor a választók többsége az ellenzéket juttatja hatalomra,

akkor azt várják tőle, hogy állítsa vissza a demokratikus hatalmi működés feltételeit ne pedig gúzsba kötve táncoljon egy reménytelen helyzetben.

Ha nem így cselekszik a kormány, akkor nemcsak az ellenzékbe került fideszesek, hanem saját szavazói is rövid idő alatt ellene fognak fordulni, mivel képtelen lesz ígéreteinek és elvárásaiknak megfelelni.

Saját szavazói is végtelenül csalódottak és felháborodottak lesznek, ha azt látják, hogy az új kormány a fidesz-rendszer taposóaknái között csetlik-botlik és bár múlik az idő, semmi nem változik. Sőt rosszabb lesz, mivel

a fidesz a saját rendszerében túlságosan is otthonosan mozgott, az új kormány viszont ugyanilyen feltételek között több, mint béna kacsa lesz.

Úgy gondolom, hogy egy szélsőjobboldali, velejéig korrupt, autokratikus rendszert csak radikális eszközökkel lehet lebontani.

12 éve arról beszélünk, hogy a fidesz „unortodox” törvényalkotásával lebontotta a jogállamot és most azt várnánk el, hogy az új kormány ezek között a jog viszonyok között építsen egy új jogállamot?!

Nyilván kockázatos döntés a rendszer azonnali, radikális átalakítása, de ennél sokkal kockázatosabb, ha elindul a lassú, nehézkes jogi átrendezés. Utóbbiba csak belebukni lehet az adott körülmények között egy olyan ellenzékkel, amilyen a fidesz lesz. És az új kormány a támogatóit is gyorsan el fogja veszíteni, ha azt látják, hogy az új kormányzás nem más, mint a fideszes jogi és intézményi keretek közötti botladozás.

Forrás

Az ellenzék is átveszi Orbán minden józan észt felülíró módszerét?! Hol élünk?

Orbán Viktor B-terve -Novák Katalin- ideológiai hidegháborúra készül!

Napló Hungarikum 22 - Már megint a járvány és az ellenzék – Utazás Moszkvába – EU bíróság

Kapcsolódó

A Kossuth Rádió egykori Kabarécsütörtök című műsora helyett jött a pénteki kabaré: Orbán Viktor miniszterelnök rendszeres reggeli szózata az ő népéhez. Érdemes hallgatni, mert mindig szolgál vicces meglepetéssel. Legutóbb azt mondta, hogy Matolcsy György igen bátor ember, aki sokat segít neki, s a mellényzsebében tartja az egyik fontos gondolatát: „kanyarban kell előzni”. Amúgy odavágott a multiknak is, akiket „beengedtünk”. Miközben milliárdos támogatásokkal csábítjuk ide őket.

„Szellemileg Matolcsy György egy nagyon bátor ember, sokat segít nekem. Itt hordom a mellényzsebemben a mondatát, hogy kanyarban kell előzni”

– mondta Orbán Viktor legutóbbi szokásos pénteki kinyilatkoztatásában arról, hogyan fogja fel a gazdasági válságkezelés műfaját. Például támogatják a beruházásokat – hangsúlyozta –, ezért

„jobb állapotban fogunk kijönni a járványból, mint ahogy belementünk”.

De kanyarban előzni olyan, mint az orosz rulett: vagy jön szemben valaki, vagy nem

„A következő években (…) újból szakadékos hegyi utakon visz az út felfelé, viharos időkben. Elég egy rossz mozdulat és jön a baj. De a sok kanyar ellenére is sokat lehet előre lépni a versenyben, ha valaki tisztában van a kanyartan és az előzés tudományának néhány szabályával” – osztotta meg gondolatait idén februárban Matolcsy György jegybankelnök.

Kétségtelen, hogy az unortodox – a kanyartan és az előzés tudományát ismerő – gazdaságpolitika eddig bevált

Bár korábban is kanyarban előztünk, de az általános gazdasági fellendülés elmúlt évtizedében szerencsére nem jött velünk szembe senki. Az meg nem számított, hogy a GDP kétségkívül jelentős növekedésének, illetve az államadósság csökkentésének a kevésbé tehetős, a NER-rel nem kompatibilis emberek és a nyugdíjasok fizetik meg az árát. Senkit nem hagyunk az út szélén – ez is a Fidesz kedvenc szlogenje, ezért aztán inkább belelökik őket az árokba, és akkor a probléma megoldódott.

Orbán szokása szerint odavágott Brüsszelnek is:

„a nagy fenét, nem kapunk pénzt az uniótól, csak visszaszereztük az innen a nyugatiak által kivitt pénz egy részét”.

Ez szerinte jár nekünk, hiszen

„negyvenévnyi kommunizmus után megengedtük a nyugatiaknak, hogy idehozzák védővámok nélkül az áruikat, megengedjük, hogy beruházzanak, hogy versenyre kényszerítsenek bennünket, holott mi körhátrányból indulunk. Ezért cserébe elvárjuk, hogy az itt keletkező profit egy méltányos részét juttassák ide vissza”

– nyilatkozta Orbán Viktor.

Tényleg nagyvonalúan megengedtük, hogy a nyugati multik beruházzanak?

Ez is a pénteki kabaré része, hiszen tavaly decemberi hír: alaposan belehúzott a kormány a munkahelyteremtési támogatások osztogatásába, és egy hónap alatt tíz cégnek ítéltek meg pénzt, összesen 23,4 milliárd forintot.

A legtöbbet, 6,4 milliárd forintot a német tulajdonú győri Audi kapta az e-motorgyártás bővítésére. Ennek keretében 250 munkahelyet terveznek létrehozni, vagyis egy új foglalkoztatott 25,5 millió forintjába kerül az adófizetőknek. Ami azt jelenti, hogy ezeknek az embereknek a bérét a magyar állam előre kifizette legalább hat-nyolc évre. Mellesleg a szintén német hátterű Robert Bosch-csoport két magyarországi leányának is jutott vagy hatmilliárd.

Minden fél tartja az ígéreteit, és teljesíti a kötelezettségeit, így a debreceni BMW-gyár létesítéséről szóló, 2018 nyarán bejelentett szerződés 2020 június végén módosítás nélkül hatályba lép – jelentette ki korábban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter. Hozzátette, a beruházás értéke több mint egymilliárd euró, amelyhez a magyar kormány 12,3 milliárd forintos támogatást nyújt. Szóval nekik is „megengedtük”, hogy beruházzanak.

Orbán logikájából kiindulva olyan hülyék mégsem lehetünk,

hogy magunk alatt vágjuk a fát. Tehát nem kéne akárkit beengednünk. Másfelől sajnálatos tény, hogy a magyar GDP több mint felét külföldi érdekeltségű, alapvetően multinacionális vállalkozások állítják elő. Akkor most mi a helyzet?

A miniszterelnök a saját nyilatkozata szerint a fél életét edzőtáborokban és öltözőkben töltötte el, tehát nem idegen tőle a verseny. De azért annak jobban örülnénk, ha arról beszélt volna, milyen teljesítményt nyújt a pályán. Hangoztathatja fellengzősen, hogy elviszi a hátán a libernyákokat, legyőzi a Soros-ügynököket, móresre tanítja „Brüsszelt”, de sokkal érdekesebb, képes-e segíteni az elszegényedő magyarok millióin, a nyomorgó nyugdíjasok során, a NER számára kevésbé fontos, csőd szélén tántorgó hazai kis- és közepes vállalkozásokon?

Ha jól is szórakozunk a miniszterelnök kinyilatkoztatásain, Orbán Viktornak mégsem kellene elvennie a teret a hazai stand-up comedy szereplőitől.

Akik ráadásul kockázat nélkül játszhatnak orosz rulettet: vagy bejön a poén, vagy nem. Ráadásul a kormányfő a poénnal is rendre adós marad.

Forrás

Orbán: a magyar nyelv úgy rögzítette, az uniótól pénzt kapunk. De ez nem igaz!

Matolcsy "viharos időben, szakadékos hegyi utakon kanyarban előzött" - 340.- forint egy Euró

Magyar György: libernyákok, nix ugribugri, mert Orbán a hátán elvisz titeket

Orbán Viktor jártában-keltében stábjától és a tolmácstól kísérve meglátogatta a szófiai ortodox Szent György-templomot, ahol unortodox látogatást tett.

Az alábbi csevej hangzott el:

• „Csak köszönni akartam. Én vagyok a magyar miniszterelnök.
• Nagyon szépen köszönöm ezt a lehetőséget, hogy kezet foghatok Önnel és nagyon örülök, hogy ilyen nagy erő Európában. Sok-sok sikert kívánunk.
• Próbálkozom…. (nevetés mindkét fél részéről)”

A villámlátogatás végén Orbán a katolikus „Laudetur Jesus Christus” (latinul a Dicsértessék a Jézus Krisztus) köszönéssel búcsúzik el.

Alig egy perc, ki ne hagyja!

Repes a szív, ahogy együtt poharazgat Orbán, Novák, Rogán és Vajna Bajorországban

Habonyizált jelző jelentése: Magyar közéleti magatartásforma, mellyel a külsőségek kirakatdíszeivel felcicomázott személy, vagy politikai irányvonal, megtéveszti az embereket, látványtervezéssel eltakarva a bennük rejlő ürességet.

Közéleti gigoló

A jobboldali populista, illiberális államépítés, unortodox gazdaságpolitika, kommunikációs trükkökkel és jogászi zsonglőrködésekkel eladva nem más, mint szemfényvesztő, üres nemzetieskedés. A csókosként hozzá dörgölődző, világnézeti szélhámossággal felvértezett haszon potyaleső pedig nem más, mint hasát süttető here a társadalom szorgalmas, munkás testén.

Habonyizált a mai hatalom minden megmozdulása. Kamu díszletekkel épített környezetben, csillogó törvény és rendeletfüzérekkel megvilágított szeméttakarás, piszkos anyagiakkal felékszerezett csókosokkal beültetett káder ágyásokkal. Kormányfő mellett feszítő tudás nélküli tudálékosság, belvárosi közéleti gigolóként galoppozó szerencselovagság, Armani Privé öltönyben feszítő, Pollini cipőkben toporgó egyhelybenjárás.

Spindoktor

De ki lehet az a spindoktor, aki annak idején az emlékezetes „Rosszabbul élünk” kampány vezénylője – írta róla a hajdani, kicsinált Népszabadság, és aki profi szinten kendózott is egy időben a Népszava szerint, és akinek iskolai végzettségéről, személyének nemzetbiztonsági kockázatáról, diplomata útleveléről, parlamenti belépőjéről oly sok mindent hírként röpített fel a média. Hogy a volt koronagondnok agresszív figura-e, vagy sem, hogy egyszeri filmszínészként milyen minőséget  képviselt és a Századvéghez kötődöttk- e, annak, ha akar, nézzen utána az olvasó. Nem ez a lényeg.

A lényeg, hogy kis hazánkat ellepték a jókor voltak jó helyen illiberálisai hatalmának habonyizált vazallusai. Ez látszik a kormány minden tettéről, minden lépéséről a múlt esztendőkben. Az ellenőrizhetetlen jövedelem beáramlás és költekezés csak megfejeli azt az ürességet, amely a külsőségek mögött van. Audival, Lexussal és Mercedessel furikáznak, a Gresham Palace éttermébe járnak a herék, feltűnő külsőségekkel palástolva ürességüket.

„ösztönös zseni”

De a Századvég stratégiai igazgatója, mind a kormányról, mind a habonyológia névadójáról is jó véleménnyel van, emberileg sokat gondol róla a Magyar Narancsnak adott interjújában Orbán Viktor tanácsadóját többek között „legendának” és „ösztönös zseninek” nevezi.

Elgondolkoztató ez az egész magyar habonyizáltság.  A harmadik évezred elején ide jutottunk. Külsőségekkel operál az ország jelenlegi vezetése minden szinten, de mérvadó hazai és külhoni erők már átlátnak a trükközésen. Csak a nép, az istenadta nép nem érzi még eléggé saját bőrén mindezt. A nép, kinek gyámoltalan tudatlanságát a nemzet érdekére hivatkozva gátlástalanul kihasználja a hatalom!

A habonyizált hipnózisban vegetáló szavazópolgárok többsége el van ma még, mint a befőtt, az ország jobban teljesít című hókusz-pókusz álomvilágban. A kérdés, hogy meddig, de talán nem kellene megvárni, míg a meztelen fenekek a hideg falhoz érnek. Jó lenne még előtte felébredni!

Havas Henrik: Habonyék elég szar munkát végeztek

Ujhelyi István, a narancsdiktatúráról

2017 első másfél hónapja az olimpiai láz jegyében telt el. Legyen, vagy ne legyen 2024-ben Budapesten, ez volt itt a kérdés. A kormány szerint legyen, a fővárosi választópolgárok többsége szerint (legalábbis ezt mutatták a felmérések) ne legyen. Unortodox, felemás válasz született.

Olimpiai félmaraton

Az ügyben népszavazást kezdeményezett a semmiből előtűnt Momentum, akkor még mozgalom, most párt. A Kúria döntése lehetővé tette a népszavazást, kezdődhetett az aláírások összegyűjtése. Ez óriási sikerrel járt: néhány hát alatt 220 ezren írták alá az indítványt. Ennek hatására február 22-én Orbán Viktor, Tarlós István és Borkai Zsolt úgy döntött: Magyarország visszavonja pályázatát a 2024-es olimpia megrendezésére. A népszavazás így okafogyottá vált. A kormány meghátrált, győzött az ellenzék (a józan észről nem is beszélve).

Tényleg? Fészkes fenét!

Az indulatok elcsitultak, a téma helyét újabb szenzációk vették át a médiában és a közbeszédben. Igy aztán fel sem tűnt, hogy a huszadrangú hírek között egyre-másra jelentek meg a tudósítások arról, hogy mégis megépülnek az olimpiára tervezett létesítmények. Igaz, más címkével (az olimpiai faluból például diákszálló lett) – az adófizetőknek ez tökmindegy. De nemcsak nekik – a kivitelezőknek is!

Az unortodox (gazdaság)politika szerint két feladatot kell megoldania a kormánynak. Az egyiket sajnos muszáj. Ez az állam működtetése, az ehhez szükséges személyi és éppen elégséges anyagi feltételek megteremtése olyan szinten, hogy az biztosítsa a tömeg kordában tartását. Azért ez sem teljesen haszontalan, mert keretet ad a fő cél eléréséhez. A másik – fő – cél nem más, mint a maximális nyereség elérése minden lehetséges és lehetetlennek tűnő tevékenységen. (A besöpört vagyon sorsa már nem a kormány kompetenciája).

Az egyes tevékenységek rangsorát a nyereségtermelő képesség határozza meg, nagyjából így:

Első helyen állnak az építkezéssel járó beruházások.

Második az eszközök (autók, műszerek számítástechnika stb.) beszerzése.

Harmadiknak tehető a meglévő létesítmények felújítása.

és így tovább….

A sort a béremelés zárja, mert azzal leginkább csak lojalitást lehet vásárolni.

Innen nézve az olimpia megrendezése körüli hajcihő kormányzati szempontból teljes sikerrel járt.

A téma másként:

Unortodox gazdaságpolitika -Egy soha sem volt tanulmány részletei

Szerkesztőségünk levélszekrényében találtuk a Hír-Kacsa álhírgyár egyik anyagát: „Az unortodox gazdaságpolitika célja és eszközei” című szigorúan bizalmas és szűk kormányzati körökben terjesztett MNB tanulmány egyik példányát – a következőkben ebből idézünk érdekes részleteket.

Bevezetés (részlet)

A makrogazdasági adatok elemzése egyértelműen igazolja, hogy a 2010-17 közötti időszakban létrejött Magyarországon az unortodox gazdaságpolitika bevezetésének feltétele: magánkézbe került a kormányzati hatalom, valamint az unortodox gazdaságpolitika végrehajtását biztosító államapparátus. A változást ellenző politikai és gazdasági tényezők kétségbeesett utóvédharca legfeljebb a 2018 tavaszán esedékes országgyűlési választásig tolhatja ki végső vereségüket, de már most sem akadályozza az unortodox gazdaságpolitika gyakorlati megvalósulását.

A nem ortodox gazdaságpolitika célja (részlet)

Ez a  gazdaságpolitika szabályozott keretet ad a költségvetési és külső források lehető legnagyobb hányadának a kormányzati hatalmat gyakorlók javára történő átcsoportosításához.

Az ilyen gazdaságpolitika eszközei (részletek)

A gazdálkodás forrásai

Külső források:     EU támogatás

külföldi beruházások

Belső források:     adók és adójellegű költségvetési bevételek

belföldi beruházások

Ilusztráció: Kurir-Kacsa

Szerző: Majdelhuzics György elnök

Szerkesztő: Hónauer Dezodóra tudományos főmunkatárs

Szakmai lektor: Verey Tékla vezető elemző

Még több álhír:  Álhír – szemle Kacsamódra