„A világon egyedülálló, ilyen máshol nincsen” – Koncz Zsófia családokért felelős államtitkár így méltatta a 2015 óta hungarikumnak számító védőnői ellátást azon a november eleji eseményen, amelyen a védőnői szolgálatról készült filmet mutatták be. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára hangsúlyozta: „akik a családokat segítik, azokat a kormány is támogatja, márpedig a védőnők a magyar családok segítésére vannak, így a kormány segíti a bővülésüket, növekedésüket.” Mindez a gyakorlatban szintén hungarikum!

Emlékeztetőül: a júliusi állapot

Három héttel a védőnői szolgálatok államosítása után -július egytől az önkormányzatok helyett az állam – pontosabban a centrum- és a megyei kórházak – feladata a védőnői szolgálatatok működtetése, máig az a helyzet, hogy nemhogy tisztult volna a kép, csak még kaotikusabbá vált a váltás: sokaknak nincs új szerződésük, továbbra is kétséges, kinek kellene fizetnie a rendelők rezsijét, és az „egységes” védőnői informatikai rendszer sem működik- eluralkodott a káosz.

Katasztrófa. Rosszabb, mint amire számítottunk

– összegezte a védőnői szolgálatok július elsejei államosítása óta eltelt időszak tapasztalatait Szalainé P. Boglárka, a Független Egészségügyi Szakszervezet védőnői alapszervezetének vezetője. A jelenlegi helyzetet leginkább ahhoz tudja hasonlítani – mondta –,

mint amikor felrúgunk egy hangyabolyt. Mindenki kapkod, rohangál, nincs egyértelmű iránymutatás, a megoldandó problémák pedig közben heggyé növekednek.

Napjainkban….

Az újpesti Galopp utcában található rendelő több mint egy éve nem kap segítséget, jogi helyzete pedig tavaly nyár óta rendezetlen. A 24.hu egy olvasója az ott található védőnői szolgálathoz viszi a gyerekeit, és

az ellátással teljesen elégedett ugyan, de annak körülményeivel az utóbbi időben nagyon nem.

Azt írta, hogy

bár nagyon kedvesek és professzionálisak a védőnők, a rendelőben egy ideje nem működik egyetlen vécé sem, és a takarítás sem megoldott.

A problémákat és az áldatlan állapotot az ellátásért felelős kórház és az ingatlant tulajdonló önkormányzati vagyonkezelő is megerősítette lapnaknak, dűlőre azonban nem jutottak,

a rendelő vécéi így továbbra is el vannak dugulva, mint kiderült, október óta.

Most jön az abszolút hungarikum

Érdemes felidézni, hogy tavaly július 1-től az önkormányzatok által végzett és irányított védőnői ellátást az állam vette át. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a megyei irányító kórházak felelőssége lett a védőnői ellátás biztosítása.

A szóban forgó Galopp utcai rendelő a Honvédkórházhoz került, amelyet meg is kerestek mint a védőnői körzet tekintetében illetékes irányító vármegyei intézményt. Azt válaszolták, hogy az ingatlan nem a kórház tulajdona:

„Az ÉPC-Honvédkórház kizárólag a védőnőket és a feladataikat vette át az önkormányzatoktól, a védőnők által használt ingatlanok nem az ÉPC-Honvédkórház tulajdonában vannak”.

Ez igaz is, mert az Újpesti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonában áll az ingatlan, viszont

annak használatára a kórháznak szerződést kell kötnie a társasággal, ami hónapok óta nem történt meg.

<<< Olvasd cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>

Emlékezzünk erre 2 év múlva a fülke magányában: Pintér minisztériuma azért nem reagált eddig, mert csak "az ellátórendszer kis részét érték" a hibák

Akinek van gyereke tudja, hogy a védőnők türelmesen, akár többször is elismételt értő instrukciói, az oltások időbeni beadása mennyire fontos támpont a kezdő- de a gyakorlott szülőknek is. Igazság szerint múlt időben kellett volna fogalmazni, mert cirka 3 héttel ezelőtt rúgta fel egy tollvonással a jól kialakult rendszert a regnáló kormány Pintér Sándor ezért is felelős miniszter asszisztálásával.

Nem nagy cucc, csak az életünkről van szó…..

Három héttel a védőnői szolgálatok államosítása után -július egytől az önkormányzatok helyett az állam – pontosabban a centrum- és a megyei kórházak – feladata a védőnői szolgálatatok működtetése, máig az a helyzet, hogy nemhogy tisztult volna a kép, csak még kaotikusabbá vált a váltás: sokaknak nincs új szerződésük, továbbra is kétséges, kinek kellene fizetnie a rendelők rezsijét, és az „egységes” védőnői informatikai rendszer sem működik- eluralkodott a káosz.

Katasztrófa. Rosszabb, mint amire számítottunk

– összegezte a védőnői szolgálatok július elsejei államosítása óta eltelt időszak tapasztalatait Szalainé P. Boglárka, a Független Egészségügyi Szakszervezet védőnői alapszervezetének vezetője. A jelenlegi helyzetet leginkább ahhoz tudja hasonlítani – mondta –,

mint amikor felrúgunk egy hangyabolyt. Mindenki kapkod, rohangál, nincs egyértelmű iránymutatás, a megoldandó problémák pedig közben heggyé növekednek.

Megy a bruszt, közben…..

A sok éves előkészítő munka ellenére az eddig az önkormányzatok által alkalmazott, illetve fizetett – és az önkormányzati helyiségekben dolgozó – védőnők most sok helyen azt sem tudják, hogy az állami átvétel óta kinek jelentsék, ha például megbetegednek.

Hol az egyik hivatali email cím használatára utasítják őket, hol a másikra. Ez azon kívül, hogy sok időt vesz el a tényleges feladatoktól, a gondozottakkal való kapcsolattartást is hátráltatja. Nemhogy a védőnők, de még az őket mentorálók sem feltétlenül találják a helyüket az új rendszerben, ők is panaszkodnak, hogy sokszor érzik magukat kellemetlenül az egymás után velük kiküldetett ellentétes információk miatt

– magyarázza Szalainé P. Boglárka, aki ellen egyébként etikai vizsgálatot indítottak kritikai hangvételű nyilatkozatai miatt.

Mi mást mondhatnék, ha a legtöbb védőnő munkakörülményei súlyosan romlottak az elmúlt bő két hétben?

– kérdi a szakember, aki szerint

a védőnők az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) és a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) közötti hatásköri, hatalmi harc kellős közepén találták magukat.

Senkinek sem kellenek, csak nekünk, a gyerekeinknek….

A helyzetet bonyolítja, hogy a szolgálatokat átvevő vármegyei kórházak ingatlanainak üzemeltetése is éppen most került át a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatósághoz (KEF). Ennek az átadás-átszervezésnek a kellős közepén kellene megállapodniuk a védőnői tanácsadó helyiségeket birtokló önkormányzatokkal az ingatlanok fenntartásáról.

Van olyan település, ahol nemes egyszerűséggel kikapcsolták a telefont, megszüntették az internet hozzáférést, nincs takarítás, de még a szemetet sem viszik el a tanácsadóból.

Egyelőre arra sincs egységes protokoll, hogy milyen szerződéseket kössenek a kórházak az önkormányzatokkal.

• Van, ahol havi 30 ezer forintot ajánlanak a helyiségek üzemeltetéséért,
• máshol azt kérik az adott településtől, hogy fizesse tovább a számlákat, majd azokat összegyűjtve küldje el a kórháznak.

Az önkormányzatok túlnyomó többsége egyiket sem tartja elfogadhatónak: a felajánlott összeg semmire se elég, a három havi elszámolás pedig egy 75 milliárdos adósságállományt maga előtt görgető állami intézménnyel nem különösebben csábító a szintén napi pénzügyi gondokkal küszködő településeknek.

Oltanának, de hol, mivel?

Néhány helyen a kötelező védőoltások beadását is halasztják, mivel

a védőnői szolgálatok államosítása óta nincs hol beadni azokat.

Eddig ugyanis a védőnők által is használt, „egészséges tanácsadásra” szolgáló helyiségekben oltották a gyerekeket, ám akad olyan átvevő intézmény, amely egyszerűen kitiltotta onnan a házi gyermekorvost.

A védőnők tevékenységének állami kézbe vételével az illetékes szerv a kötelező védőoltások beadását az eddig kiválóan működő, védőnői helyiségekből – mint betegségmentes környezetből – és a külön a számukra felépített egészségházakból a háziorvosi rendelőkbe akarja átterelni. Legalábbis a védőnőket szóban így utasították, amelynek nyomán a kötelező védőoltásokat a védőnők már el is kezdték áthordani a háziorvosi rendelőkbe

– háborog Szarvas Gábor sárrétudvari gyermek háziorvos, aki szerint ez a szakma megcsúfolása, sok évtizedes (több, mint százéves) szakmai alapelvek fejre állítása.

A napi gondok közé tartozik a védőoltásokról, státuszvizsgálatokról szóló értesítők vagy éppen az iskolások gondozási kartonjainak postázása is.

• Van, ahol az átvevő intézmény azt kérte, hogy vigye be a védőnő a kórházba, majd ők postázzák, csakhogy ehhez esetenként 80 kilométert kellene autózni.
• Másutt pedig azzal hárítottak, hogy adja fel postára a védőnő saját költségén, majd egyszer kifizetik.
• Olyan kérést is kaptak már a védőnők, hogy minden hivatalos levelet kiküldés előtt ellenőriztetni kell a mentorral és csak az ő jóváhagyásával küldhető el. Ez egy zárt kezelésű gyermekvédelmi jelzésnél elképzelhetetlen.
• Továbbra sincsenek pecsétek, márpedig enélkül nem adható ki várandós gondozási könyv, illetve az anyasági támogatás igényléséhez szükséges igazolás sem. Utóbbi ugyan a terheskönyv teljes egészének fénymásolatával is kérhetik a kismamák, de kevesen akarják az abban szereplő érzékeny egészségügyi adatokat – például hüvelyi vizsgálat, orvosi beavatkozások eredménye – megosztani a hatóságokkal.

Az érdekképviseleti vezető szerint tömeges felmondásról nem beszélhetünk, de folyamatosan hagyják ott a pályát a védőnők a legrosszabb önkormányzati bánásmódnál is méltatlanabb helyzetek miatt.

A helyzetet ismertető teljes cikket ide kattintva olvashatja.

Az unokámat meg kell védeni! Nem, kivételesen nem a csúnya migráncsoktól. Az édesanyjától. Legalábbis a Sárbogárdi Családsegítő egy munkatársa, a cecei általános iskola, annak pszichológusa és a vajtai aljegyző szerint. Mert rettenetesen nagy veszélyben van – írja szerkesztőségünknek Mater Dolorosa az elkeseredett.  Ő az a nagymama, akit  a Városi Kurír az Állatvédőrség segítségével  juttatott  jogi védelemhez.  

Micsoda dolog, hogy egy (vagy több ) állat egy légtérben tartózkodjon egy gyermekkel?!

Az édesanyja állatvédő, állatmentő. Ezáltal pedig garantált, hogy szörnyű elhanyagoltságnak, iszonyatos fertőzéseknek és a „szokásjogot semmibe vevő értékrend közvetítésének „ van kitéve. Védelembe kell venni és az anyját szigorúan megregulázni. Mert már mégis micsoda dolog, hogy egy (vagy több ) állat egy légtérben tartózkodjon egy gyermekkel.

Felfoghatatlan ez a rebellis hozzáállás!!

Másfél éve megy a játék. Meghurcolva a családot; megalázva és számtalan esetben megszégyenítve az unokámat az iskolában. Fenyegetések, zsarolások, megfélemlíteni szándékozás. Végül ma elkövetkezett a nagy nap és „esetkonferencia „ tartatott unokám védelmében. A sajnálatos mindebben, hogy ő ennek az egésznek szinte csak mellékszereplőjévé vált. Mert a lényeg, amiről két órán keresztül a beszélgetés folyt, az nem más, mint a kutyák és macskák jelenléte a család életében.

Az, hogy a XXI. században, Magyarországon, egy kistérségben, az állat ( természetesen nem a madárinfluenzát és szalmonellát terjeszteni képes baromfi; nem a galandférget, száj- és körömfájást okozó sertés; nem az egyéb, emberre is terjedő betegségek veszélyét hordozó más „haszonállat”) állatvédelmi előírásoknak megfelelő tartása, állandó és fokozott állatorvosi felügyelete. Mert – ahogy az esetkonferencia egyik résztvevője megfogalmazta – a kutyának, macskának nincs helye a lakásban. Akkor sem, ha az állatvédelmi törvény kicsit másként ír erről. Mert „más a jog és a paragrafus és más a szokás „. Mindezt az a valaki mondta, aki az adott településen a jog mindenek feletti képviselője kellene, hogy legyen!!!!

Veszélyeztetett a gyerek, ha állatvédő a mamája?

S tudják mi ebben a leggroteszkebb? Hogy az egész „ügy” kirobbantója egy pedagógusnak nem nevezhető, túlérzékeny orrú tanerő, aki érzi az unokámon a kutyaszagot. S akit ez végtelenül zavar. Még nevetnék is az egészen, ha az ő „túlérzékeny szaglásának és állatokról való felfogásának”  következményeként az unokám nem szenvedne másfél éve folyamatosan az általa elkezdett hadjárattól. Ha mára nem utálta volna meg emiatt az iskolát, ha nem lennének pszichoszomatikus problémái, ha nem változott volna egy vidám, önbizalommal teli, kedves gyerekből egy bizalmatlan, gátlásos, állandóan frusztrált, magába forduló kisfiúvá.

(Érdekes, hogy az iskola pszichológusa szakvéleményében leírja, hogy átlag feletti érzelmi és értelmi intelligenciával, szókinccsel rendelkezik, mégis kijelenti, hogy az állatok miatt elhanyagoltnak nyilvánítható. Besenyő Pista bácsi szavaival kérdezném: nooormális???)

Az sem számít, hogy a védőnő egyértelműen leírja,

hogy mindkét unokám tiszta, ápolt, korának megfelelő testi- és koránál jóval magasabb értelmi kondíciókkal rendelkezik. (Azt el is felejtettem jelezni, hogy van egy kisebbik unokám is, aki szintén az állatokkal egy légtérben él, őt azonban nem ítélik veszélyben levőnek. Újfent érdeklődnék: nooormális???)

Egyetlen családlátogatás alkalmával sem volt probléma a lakás tisztaságával, bár a családsegítő munkatárs szerint az érezhető fertőtlenítő szag is arról árulkodik, hogy gond van a tisztasággal. Immáron harmadszor kérdezném: nooormális?

Aki gyesen van, ne foglalkozzon kutyákkal!

Az esetkonferencián még felmerült vádpontként, hogy az unokám rendetlen, sokszor elhagyja a holmiját. Igaz, mindig, minden pótolva van, de az iskola véleménye szerint ez szintén hibás értékrendet közvetít a gyermek felé, mert nem tanítja meg a tárgyak megbecsülésére. Anyuka akkor cselekedne a normális értékrendnek megfelelően, ha naponta bejárna az iskolába, megkeresni az elveszett holmikat. Egyébként is, ezért van gyesen, nem azért, hogy állatokat mentsen! Ezért kapja az államtól azt a rengeteg pénzt. Vegye már észre, hogy hol a helye, mi a dolga, mi a női princípiuma. (Még szerencse, hogy nem szólították fel arra, hogy állatmentés helyett inkább essen teherbe és szüljön… folyamatosan!)

Én végtelenül türelmes ember vagyok, de most ennek a végére értem. És szeretnék néhány kérdést föltenni a gyermekvédelem nagy szakembereinek.

Nem kellene inkább azokat a gyermekeket védelembe venni, akik valóban veszélyben vannak? Ha ennyire komolyan veszik „hivatásukat „, hogy halhatnak meg ártatlan, kis csöppségek bántalmazás miatt? Miként lehet, hogy egyes felmérések szerint a gyermekek közel fele szenved családon belüli erőszaktól, abúzustól? Hogy lehet, hogy nő a gyermekek közt az öngyilkossági kísérletek száma? Miként történhet meg, hogy minden negyedik gyermek szenved el iskolai zaklatást? Hogyan rendelkezhetnek oltásellenes családok gyerekei hamis oltási könyvekkel?

Hol vannak ilyenkor a csupa jó szándékkal teli, a gyermekek érdekeit mindenek fölé helyező szakemberek?

Tisztelt esetkonferencia!

A mai napon meghozott határozatukat én nyílt hadüzenetnek értékelem! Már csak azért is, mert nem az unokám esete az egyetlen ilyen ebben az országban. S mivel én sosem féltem a harctól, családommal együtt felveszem a képünkbe vágott kesztyűt.

Ezennel felszólítok minden olyan, jó érzésű embert, pártot, médiát, akinek fontos az állatok védelme, az állatokat is megillető jogok szigorú betartása, hogy álljon mellénk!

Harcoljuk ki végre azoknak az embereknek a megbecsülését, akik a hazánkban uralkodó, 1700-as években megszokott állattartással kapcsolatos mentalitás ellenére, erejüket, idejüket nem kímélve, mentik az utcára tett, bántalmazott állatokat! Ne hagyjuk őket magukra a hivatali packázásokkal szemben!

Mutassuk meg, hogy vagyunk elég sokan, akiknek az élet érték, még akkor is, ha „csak” egy állaté!

Bizonyítsuk be, hogy mi vagyunk többen!

Mert:

„egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.”