Alaposan beleszállt Lánczi Tamásba és Szuverenitásvédelmi Hivatalába „nagy rajongója”, aki Vidéki Prókátor néven vált ismertté, amikor elsőként borította a kegyelmi-ügyet, amiből később miniszter- és köztársaságielnök-buktató botrány  kerekedet.

Kemény felütés

Lánczi bohóc egyszer majd kénytelen lesz felfogni, hogy ruszkiszagú, putyini intézmények és intézkedések csak ruszkiszagú, putyini diktatúra viszonyai között működnek hatékonyan. Magyarországon ellenben csak addig bohóckodhat, amíg annak az Európai Unió Bírósága véget nem vet, utána mehet majd vissza közönséges, ócska lakáj-propagandistának. Mindenesetre őszintén remélem, hogy bohóckodásával addig is a lehető legtöbb kárt fogja okozni a rendszernek, és nagy örömmel látom, hogy kifejezetten jó úton van ehhez -indul a poszt.

A továbbiakban a poszt előhozza, Lánczi Tamás legutóbbi húzását, is :

Szívből kívánom például, hogy ha az MNB meghunyàszkodik és bármilyen megállapodást is hajlandó lesz megkötni Lánczi bohóc ruszkiszagú sóhivatalával, az a lehető legnagyobb kárt okozza a magyar bankrendszernek és ezáltal a magyar gazdaságnak. Ebben az esetben ezért mindent megtennünk, nekünk, patrióta demokratáknak, hazafias kötelességünk, mégpedig mind a megállapodás lehető legszélesebb nemzetközi megismertetésével, és ezáltal a magyarországi bankokkal szembeni ellenszenv és bizalmatlanság felkeltésével, mind pedig a bel- és külföldi magán- és jogi személyeknek a magyarországi kereskedelmi bankok mellőzésére történő felhívásával.

Fenyegető végkifejlet

Aztán egyszer majd lefolytatjuk a valódi és nagyon alapos szuverenitásvédelmi vizsgálatokat és eljárásokat Lánczi bohóccal és gazdáival szemben, de azokhoz nekünk nem lesz majd szükségünk sem új törvényekre, sem pedig új, közpénznyelő sóhivatalokra, elegendőek lesznek az olyan hagyományos intézmények is, mint a parlamenti vizsgálóbizottság, rendőrség, ügyészség, bíróság, büntetés-végrehajtás, jogi alapnak pedig megteszi majd a Btk. is.
Nagy móka lesz.

Kapcsolódó

Eredeti ÁVO-s kabát ajándékba Lánczi Tamásnak, hogy legyen "miben nyomozgatnia"

Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet robbantó vidéki ügyvéd. Keddi írása a köz tájékozottságát igyekszik bővíteni helyzetértékelésével.

A DK kármentő manővere, mellyel Magyar Pétert támadja, alighanem sokkal hasznosabb az utóbbi, mint az előbbi számára

A külső szemlélőkben, vagyis a választópolgárokban ugyanis olyan kép alakulhat ki ennek következtében, hogy míg a Tisza Párt makacs elszántsággal az igazi „ellenség”, vagyis a Fidesz és a NER ellen vonulva a teljes győzelmet tűzte ki célul, addig a DK prioritása nem a rendszer- és a kormányváltás, hanem csupán az (örök) ellenzéki térfél további uralása és ezen részsiker elérése érdekében támadja oldalba az elvileg közös ellenség ellen vonuló sereget.

Más szóval: míg Magyar Péter a kormányoldal és az ellenzék között akarja újraosztani a tortát, addig a DK-t csak a torta ellenzéki részének mikénti felosztása érdekli.

Azt hiszem, nem kell bővebben ecsetelni, hogy a társadalom ellenzéki érzelmű része számára melyik a szimpatikusabb cél. Ez a stratégia emellett alkalmas azon, amúgy is széles körben elterjedt vélekedés erősítésére is, hogy Gyurcsány Ferenc alkatilag képtelen második lenni azon a „szemétdombon”, ahol ő a kakasok egyike. Nem baj, ha nem ez a legnagyobb szemétdomb a baromfiudvarban, csak ő legyen azon az első számú kakas. A 2004-es hatalomra kerülése, a pozíciójához való ragaszkodása 2006-ban, vagy a DK által elszabotált 22-es kampány ezen tétel igazságát a napnál világosabban megmutatta.

A DK Magyar Péter támadásával tehát most pontosan ugyanazt teszi, mint az Orbán-párt:

védeni próbálja „katonáit” az új „ellenség” csábításától, és ennek érdekében falak mögé vonul a nyílt terepen szemtelen elszántsággal menetelő „ellenség” elől.

A falak mögé vonulás azonban nyilvánvalóan defenzív magatartás, mely – lemondva a további hódításról – csupán a meglévő eredmények, az addig meghódított területek megvédését célozza. Az elfoglalt területek méretei között persze óriási a különbség, hiszen míg a Fidesz számára az a győztes pozíció további fenntartásához is elegendő, a két törpepárttal kiegészült DK-nak az eddig elfoglalt területek már csak a második legnagyobb ellenzéki erő címének a megvédését, illetve az optimista elképzelések szerint a legnagyobb ellenzéki erő címének a visszaszerzését teszik lehetővé, a teljes győzelem azonban most is ugyanúgy elérhetetlen célnak tűnik, mint 14 éve bármikor.

Ettől függetlenül levonható az a – véleményem szerint nagyon lényeges – következtetés, hogy mind a DK, mind pedig a Fidesz a lehetséges hódításainak hatához érkezett, növekedési potenciáljukat mára már elvesztették.

Ma már mindkettejük fölött üvegplafon van: az Orbán-párt fölött azért, mert akit magához tudott vonzani a magyar társadalomból, azt az elmúlt évtizedekben nagyjából már mind magához vonzotta, a Gyurcsány-párt tövábbi lényeges növekedésének pedig egyrészt a gyurcsányi örökség, másrészt pedig a 14 évnyi folyamatos egyharmados kisebbségi létből eredő hitelességi deficit szab határt. Amit Gyurcsány Ferenc az egyetlen jelentős és kétségbevonhatatlan politikai képességével, nevezetesen a szervezési, szervezetépítési képességével a jelenlegi rendszer keretei között elérhetett, azt mára már elérte.

Sajtóklub Nagyszombaton: Magyar Péter édesanyja a "Vidéki prókátor", aki borította a "kegyelmi botrány"-ügyet?

A csatatér tehát mos nagyjából úgy néz ki,

hogy láthatunk egy lelkesen menetelő, újabb és újabb területeket meghódító támadó sereget egyrészről, valamint két falak mögé vonult, védekező sereget másrészről.

Ráadásul, míg az előbbit egy tehetséges, fiatal tábornok vezeti és maga a sereg nagyrészt nagy harcikedvvel rendelkező, fiatal katonákból áll, addig a két védekező sereg élén nagy tapasztalattal bíró, ámde kissé már megkopott, fantáziájukat vesztett vezérek állnak, emellett még a katonák is idősebbek és már az elszántság sem a régi. Ezen okokból kifolyólag szemmel láthatóan egyre kevéssé alkalmasak a kezdeményezésre, a váratlan, merész manőverekre. Az, hogy az Orbán-pártnak lassan nem kell új plakátokat készítenie az egymást több évnyi időtávban követő választásokra, nem csupán arra bizonyíték, hogy a kormányzati teljesítményükkel nem tudnak, vagy nem akarnak kampányolni, hanem ez bizony a fantázia, a kreativitás elvesztése és az intellektuális kifáradás, kiüresedés tüneteként is értékelhető.

A Fidesz ma már egyre jobban hasonlít a 80-as évek MSZMP-jére: kiöregedő régi harcosokból, infantilis hibákat elkövető középszerű, elvtelen káderekből és a nomenklatúra-burzsoázia zsákmányra éhes, pragmatikus tagjaiból nehéz ütőképes és lendületes sereget kovácsolni.

Mindehhez még hozzájön az a jelenség is, hogy a „közönség” számára a lendületben lévő, bátor, fiatalos és kreatív támadó sereg mindig rokonszenvesebb a defenzív taktikát alkalmazónál, és minél sikeresebb a támadás, annál jobban nő a szimpátia. Ami a Fidesz volt 1990-ben, nagyjából az a Tisza Párt 2024-ben.

Bár jelenleg a csatatéren lévő három sereg közül kétségkívül nem a Tisza Párt a legnagyobb, de ma csak csak az ő feje fölött nincs üvegplafon, vagyis a legnagyobb növekedési potenciállal ő rendelkezik.

Ez pedig egészen addig így is marad,

amíg hitelesen és kreatív módon tudja megjeleníteni a teljes győzelemért, vagyis a rendszerváltásért harcoló, rendszeren kívüli erő képét. Ahogy egy korábbi írásomban már kifejtettem, ennek érdekben a 2026-as választásoknak – álláspontom szerint – úgy kell majd nekifutnia a Tisza Pártnak, hogy már jóelőre és egyértelműen ki kell zárnia annak a lehetőségét, hogy egy esetleges választási vereség esetén elfogadja „Őfelsége ellenzéke” szerepét. Ha valaki kíváncsi arra, hogy a közönség mivel jutalmazza az ezen szerepet magára öltőket, vessen egy pillantást például a jobb sorsra érdemes Momentumra, vagy a jobb sorsra nem érdemes Jobbikra. Egy ilyen bátor és világos nyilatkozat viszont szavazat-százezrekben megnyilvánuló, hatalmas hitelességi többletforrást biztosítana a párt számára.

Forrás

Lázár János fékezett habzású kampány-fellépése a Fidesz spirituális fővárosában, Debrecenben

Jól megszívhatja -vagyis inkább mi, hiszen, ha pénzbüntetést kap a portál, azt ugye ki fizetné más, mint a „köz”- a Mandiner, mivel a Vidéki Prókátor szerint közéleti szereplő magán- és családi életével kapcsolatos adatok nem minősülnek közügynek, ők eg ugye pikk-pakk leközölték a szélfútta iratot.

Nem ártott volna tudni…

A kormányközeli propagandalap, a Mandiner, nyilvánosságra hozta azt a rendőri jelentést, ami Magyar Péter és Varga Judit veszekedését rögzítette.  A teljes jelentés nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban a Facebookon posztolt a kegyelmi botrány egyik kirobbantója, a Vidéki Prókátor. A posztban azt írja, hogy

„a Varga Judit és Magyar Péter között lezajlott veszekedés tényeit rögzítő rendőrségi jelentés nyilvánossága hozásával kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az az érintettek magán-, illetve családi életével kapcsolatos adatokat tartalmaz, márpedig a közéleti szereplő magán- és családi életével kapcsolatos adatok nem minősülnek közügynek a Ptk. 2:44 § (3) bekezdése szerint”.

A Btk. b@szkurálásában az a jó, hogy az ingyen van és parasztvakításra tökéletesen megfelel

Ebből kifolyólag

az érintettek a rendőrségi jelentést nyilvánosságra hozókkal, illetve az azt terjesztőkkel szemben a nem közéleti szereplőnek minősülő magánszemélyekkel azonos szabályok szerint indíthatnak személyiségi jogi pert (ha akarnak).

A közéleti szereplők magán- és családi életének védelmét biztosító ezen szabályok, melyek a magán- és családi élethez, valamint az otthon védelméhez fűződő személyiségi jogokat kivonják a közéleti szereplők fokozott tűrési kötelezettségének köréből, 2018 augusztus elsején léptek hatályba. Ezen szabályok tükrében a szóban forgó rendőrségi jelentés nyilvánosságra hozása polgári jogi értelemben is jogsértő

– teszi hozzá a bejegyzésben.

Vidéki prókátor "szabadegyetem": elnöki kegyelemért kizárólag a kormányt és Orbánt terheli a közjogi és a politikai felelősség

A hozzászólásokból….

„Vajon mennyire életszerű ez: egy magas pozícióban levő bizalmi ember (Magyar Péter) 2020-ban a kormány megbuktatásával fenyegetőzik, a rendőrök füle hallatára, kétszer is, erről jegyzőkönyvet vesznek fel – de az amúgy paranoiás kormány ezután is megtartja MP-t, sőt (!) további bizalmi pozíciókat ad neki, még 2023-ban is, valamint meghívják a legszűkebb informális találkozókra és engedik, hogy ezáltal hozzáférjen akár kompromittáló információkhoz is. Ki hiszi ezt el?? Ha valóban kormánybuktatással fenyegetőzött volna, Orbán-Rogán azonnal kiiktatta volna MP-t, pozikból kirúgták volna, de minimum elzárták volna minden elől, ami számukra kínos lehet. És Varga J sem csiripelte volna el MP-nek azt a botrányt, ami egy második öszödi beszédnek is beillik. Ez annyiban érdekes vagy inkább tragikus, hogy ennyire nem lehet hitelt adni egy rendőrségi dokumentumnak.”

„Én mint anya mindent megtettem volna a gyermekeim védelme és nyugalma érdekében, hogy ilyen ne fordulhasson elő! Sem a durva veszekedés előttük, sem azután a TV-ben kibeszélni nem egy szerető, védelmező anyára vall. Amennyiben visszavonult a közéletből ehhez is kellett volna tartania magát! A pártjával is szembe kellene mennie, ha ők a hibásak abban, hogy ez a hír most így kikerült. Az újság keselyűként viselkedik és ez megbízásra történt? A gyerekek lelki világával ki fog végre törődni? Micsoda sérelmeket kell még elviselniük a hatalom csatározásai miatt? Szégyen, ami itt történik!”

„Ha saját magát,,nem tudta megvédeni” a ,,drága” miniszter asszony,akkor mi sima mezei emberkék hogyan várhattunk volna tőle bármit is????Mert ha valakinek,akkor neki igazán lett volna erre lehetősége…”

„Ezeknél sosem a büntetés ténye volt kérdéses, hanem a súlyossága. A médiában terjesztett hazugságokról is tudják, hogy hazudnak, de van az a pénz, amiért megéri hazudni. Bezzeg a kegyelmi döntést nem lehet nyilvánosságra hozni, ugyebár. Az egy olyan dolog, ami felett senkinek nincs hatalma…..”

„Lesz@rom a jogász okoskodást. Magyar Péter két éves távlatban az ország vezetésére készül. A választóknak joguk van tudni, hogy úgy egyébként egy normális ember -e. Úgyhogy ha jogszerűtlenül hozta le a Mandiner, akkor is nagyon jól tették. Különben is, amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, majd Magyar fog személyiségi jog miatt perelni a titokban felvett hangfelvétel után?”

Sajtóklub Nagyszombaton: Magyar Péter édesanyja a "Vidéki prókátor", aki borította a "kegyelmi botrány"-ügyet?

Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet robbantó vidéki ügyvéd. A névtelenséget kérő jogász az oldal első bejegyzésében részletesen írt arról, hogy hogyan bukkant rá a Novák Katalin lemondásához vezető kegyelmi ügyre, és miért hozta azt nyilvánosságra, majd arról írt, hogy miért döntött úgy, hogy a botrányos kegyelmi döntésre felhívja a független sajtó figyelmét. Csütörtöki írása a köz tájékozottságát igyekszik bővíteni.

A K. Endrének adott elnöki kegyelemért kizárólag a kormányt és Orbánt terheli a közjogi és a politikai felelősség

Közismert tény, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként ellenjegyezte a köztársasági elnök által K. Endre ügyében meghozott kegyelmi döntést. Azt is megtudtuk, hogy az ellenjegyzésre a „25 éves töretlen alkotmányos gyakorlat” alapján került sor, melynek értelmében az igazságügyi miniszter lényegében véve automatikus módon ellenjegyzi az elnök kegyelmi döntéseit. (Mint bebizonyosodott, ez az „alkotmányos gyakorlat” nem csupán nem helyes, de politikailag kifejezetten veszélyes is.) Meglátásom szerint azonban a társadalomban, mely amúgy is meglehetősen csekély alkotmányos és közjogi ismeretekkel rendelkezik, nem tudatosult kellőképpen ezen ellenjegyzés jelentősége.

Ezen hiátust felhasználva tudja a miniszterelnök a mai napig konzekvensen – és bár politikailag bizonyára hasznos, de elegánsnak és úriemberhez, valamint államférfihoz méltónak kevésbé nevezhető módon – a „távozó elnök asszonyra” hárítani a felelősséget a „nemzeti egységet megbontó” döntése miatt, annak ellenére, hogy a K. Endre számára adott elnöki kegyelem miatti közjogi és politikai felelősséget éppen ő és kormánya viseli. Ráadásul, nem csupán a laikusok, hanem sajnálatos módon gyakran még a gyakorló ellenzéki politikusok is „aláírásnak” titulálják az ellenjegyzést, hozzájárulva ezzel a képzavarhoz és megkönnyítve Orbán felelősséget áthárító kommunikációs manővereit.

Ezen okokból kifolyólag célszerűnek vélem tisztázni, mit is jelent és milyen közjogi, illetve politikai következményekkel jár a kegyelmi döntés miniszteri ellenjegyzése.

Az ellenjegyzés először is nem „aláírás”

Az ellenjegyzést az különbözteti meg az aláírástól, hogy míg az utóbbi vagy azt fejezi ki, hogy az aláírt dokumentum az aláírótól származik, vagy pedig azt, hogy a nem tőle származó okiratban foglaltakat az aláíró megismerte és magára nézve kötelezőnek elfogadja, addig az ellenjegyzés egy, az ellenjegyző személy által megtett jognyilatkozat, melyhez nagyon lényeges, az előzőeken túlmutató joghatások is fűződnek.

Az ellenjegyzés kétféle lehet: magánjogi és közjogi

Míg a magánjogi (pl. ügyvédi) ellenjegyzésnek tanúsító és felelősségvállaló, addig a közjogi ellenjegyzésnek felelősségátvállaló joghatása van.

A Varga Judit által eszközölt ellenjegyzés közjogi (miniszteri) ellenjegyzés volt.

Azáltal tehát, hogy Varga Judit igazságügyi miniszterként – annak ellenére, hogy ez nem volt számára kötelező – saját, szuverén döntése alapján ellenjegyezte a K. Endre részére adott kegyelemmel kapcsolatos elnöki döntést,

a döntésért viselendő politikai felelősség a köztársasági elnökről átkerült a kormányra. Tehát nem az igazságügyi miniszterre került át, hanem a kormányra. Ily módon az ellenjegyzés megtörténtét követően már egyedül és kizárólag a kormány viseli a politikai felelősséget a döntésért, a köztársasági elnököt legfeljebb közjogon túli, személyes, morális felelősség terhelheti.

Ha tehát Novák Katalin azt mondta volna a botrány kirobbanását követően, hogy

hibáztam, de a hibám miatt a felelősséget a kormány és a miniszterelnök viseli, ezért a hibás döntésemért a felelősséget nem velem, hanem a kormánnyal és a miniszterelnökkel szemben kell érvényesíteni, akkor ezen állítása jogi szempontból helyes lett volna.

Vidéki prókátor: hogyan és miért robbantottam ki a kegyelmi botrányt?

Amikor tehát Orbán azt állítja,

hogy a „távozó elnök asszony” döntése helytelen volt és „megbontotta a nemzeti egységet”, akkor ezt ki kell egészíteni azzal, hogy ezért a helytelen és nemzeti egységet megbontó, de az igazságügyi miniszter által mégis ellenjegyzett döntésért nem Novák Katalint, hanem őt terheli a politikai felelősség. A kép ugyanis ezáltal válik teljessé és igazzá.

A kormány az Országgyűlésnek, s azon keresztül, közvetve, a népnek felelős. Az Országgyűlés a felelősséget bizalmatlansági indítvány által, vagy a miniszterelnök által kezdeményezett bizalmi szavazás során, a nép pedig az országgyűlési választások alkalmával tudja érvényesíteni, ha akarja. Bár a miniszter az Alaptörvény értelmében közvetlenül is felelős az Országgyűlésnek, utóbbi – a kancellári rendszerből adódóan – az egyes miniszterekkel szemben nem, csak a miniszterelnökön keresztül tudja ezt a miniszteri felelősséget érvényesíteni.

Ha hazánknak nem csupán egypárti Alaptörvénye, valamint jól hangzó, de valójában értelmezhetetlen és csak a szuverenitási harc fegyvereként lóbált „alkotmányos identitása”, hanem a polgári alkotmányos hagyományok, valamint a közjog tiszteletén és a közjogias szemléleten alapuló alkotmányos politikai kultúrája is lenne, akkor a miniszterelnöknek a kegyelmi döntés miatt, mely még szerinte is alapvetően hibás és nemzeti egységet megbontó hatású volt, s melyért az ellenjegyzés folytán kizárólag az általa vezetett kormány viseli a politikai felelősséget, bizalmi szavazást kellett volna indítványoznia.

Megjegyzem, ezt – Orbán Viktorral ellentétben – Gyurcsány Ferenc megtette 2006-ban,

miután egyébként Sólyom László köztársasági elnök erre kifejezetten felhívta. (Már Sólyom László ezen megnyilvánulása is bizonyítja, hogy a köztársasági elnök a jogkörére vonatkozó szabályozástól függetlenül is jelentős politikai aktor lehet, különösen politikai válságok esetén. Ezért is alapvetően téves az a sajnos jogászok, sőt jogtudósok által is követett doktriner megközelítés, mely a köztársasági elnök szerepét, jelentőségét és megválasztása célszerű módjának meghatározását kizárólag a jogkörei felől közelíti meg.)

Véleményem szerint talán célszerűbb lett volna, ha az ellenzék a botrány kirobbanását követően azonnal erre a tényre fókuszált volna, ahelyett, hogy nyilvánvalóan alaptalan megfosztási eljárás megindítását helyezte kilátásba Novákkal szemben. A kormány és a miniszterelnök ellenjegyzésből adódó politikai felelősségének hangsúlyozásával és számon kérésével kellett volna proaktív módon elvágni Orbán kommunikációs menekülési útvonalát. Ennek elmulasztása – meglátásom szerint – súlyos politikai hiba volt az ellenzék részéről, amit Orbán – a felelősségnek a „távozó elnök asszonyra” történő teljes áthárításával – ki is használ.

Tudom, hogy a jelenlegi hatalmi rendszer működésének ismeretében az általam írtak csak egy régi vágású demokrata üres „jogászkodásának” tűnnek. Tudjuk, hogy mindaz, ami az Alaptörvényben a parlamentáris kormányrendszer alapját képező politikai felelősségről le van írva, csak üres semmitmondás, az elbábozott látszatdemokrácia színpadi paravánja, mivel a NER-ben minden állami és államhoz közeli szereplő – a polgármesterektől az oligarchákon át a köztársasági elnökig – valójában Orbán Viktornak felelős.

Mégis, talán nem haszontalan időnként felhívni a figyelmet arra, miképp kellene működnie az államnak, ha hazánk normális ország, valódi demokrácia, az Alaptörvényünk pedig élő joganyag lenne.

Már csak azért sem, mert nem adtuk fel a reményt, hogy egyszer újra egy ilyen Magyarországon fogunk élni. S addig is, amíg ez megvalósul, míg újra testet ölt, legalább tartsuk életben a szellemét. Úgy, ahogy a mag őrzi magában a majdan kifejlődő növényt a hó alatt.

"Üveg-Kúria"? - Felfüggesztik a lap kiadását, amiből kiderült, hogy K. Endre elnöki kegyelmet kapott - A gyerekek ezalatt.....

Vidéki prókátor – ezen a néven hozott létre néhány órával ezelőtt egy saját, anonim Facebook-oldalt az a vidéki kisvárosban élő ügyvéd, aki gyakorlatilag – a 444.hu és független sajtó segítségével – kirobbantotta a kegyelmi botrányt, aminek egyik következményeként lemondott Novák Katalin köztársasági elnök.

Vidéki prókátor: …„folytatása következik”….

A kisvárosban élő ügyvéd, aki február elsején értesítette a független országos sajtót arról, hogy Novák Katalin kegyelmet adott a bicskei gyerekotthon egykori, pedofil bűncselekmények miatt elítélt igazgatóját védő, bűnrészesként ugyancsak szabadságvesztésre ítélt K. Endrének, az otthon korábbi igazgatóhelyettesének.

„A közvéleményt és a politikai életet felforgató, a köztársasági elnök, a kormánypárt EP-listavezetőjének és a református egyház első emberének lemondásához vezető botrány kirobbanása óta gyötör a kérdés, hogy – a független sajtó figyelmét a kegyelmi döntésre felhívó magánszemélyként – kiálljak-e a nyilvánosság elé.

Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a személyem – mivel nem vagyok közszereplő és a mai magyar közéletben való részvételhez, szemben a 90-es, vagy a 2000-es évek közéletével, egyelőre nem is igazán érzek kedvet – egyáltalán nem lényeges.

Abból indultam ki,

hogy csak akkor és csak olyan módon érdemes megszólalnom, ha és amilyen módon annak valamilyen szempontból értelme és haszna van. A hírnév, az ismertség, a médiában való szereplés lehetősége nem vonz, vonz viszont a dolgos, nyugodt, tartalmas, vagyis boldog élet, amit nem szeretnék értelmetlenül feláldozni. Meg aztán azt, amit tettem – bár a társadalmi és politikai következményei kétségkívül nagyon jelentősek és messze ágazók -, nem is tartom olyan szellemi teljesítménynek amire különösebben büszkének kellene lennem.

Végül hosszas töprengés után arra a következtetésre jutottam, hogy mivel ez az ügy kétségtelenül részévé válik a magyar politikatörténetnek, már csak a történelmi hűség kedvéért is érdemes lehet – inkognitómat (egyelőre) megtartva – egy írásban legalább azon két kérdésről tájékoztatnom a közvéleményt és az utókort, mely kérdéseket ma ebben az országban egyedül én tudok megválaszolni, nevezetesen, hogy hogyan és miért robbantottam ki 2024. február 1-jén egy e-maillel a kegyelmi botrányt.

Másrészt pedig a politika iránt ifjúkorától kezdve érdeklődő „homo politicusként” hiba, sőt, talán vétek lenne nem kihasználni annak esélyét, hogy ennek a váratlan eseménynek köszönhetően gondolataim esetleg szélesebb körhöz is eljuthatnak és befolyásolhatják a közvéleményt.
Terjedelme miatt írásomat három részben teszem közzé.

Tízezrek a Hősök terén: az elmúlt napok botrányai után a gyerekekért és az áldozatokért tüntetnek

1. rész: a „hogyan”

Kezdjük tehát a „hogyan”-nal. Annyit már megírt a sajtó velem kapcsolatban, hogy egy vidéki városban élő és dolgozó ügyvéd vagyok. Ez megfelel a valóságnak. Az a csütörtöki nap, 2024. február 1-je is csak ugyanúgy kezdődött, mint a többi átlagos munkanapom. A laptop bekapcsolása után aznap is azonnal elindítottam a jogtárat, hogy – sok-sok éves berögzült és kedvelt szokásomnak megfelelően – a munkanap első órájában, az első ügyfél megérkezése előtt, amolyan mindennapos szakmai továbbképzés gyanánt egy kávét kortyolgatva elolvassam a Kúria egy frissen közzétett döntvényét. (A bírósági ítéletek olvasása számomra nem csak munka, hanem egyben szórakozás is.)

A véletlen úgy hozta, hogy azon a reggelen a BH.2024.3 számon 2024. januárjában közzétett, büntetőügyben meghozott határozatra esett a választásom. Mielőtt azonban továbbmennénk, ezen a ponton szeretnék néhány magyarázó megjegyzést tenni a nem jogász olvasok számára azzal kapcsolatban, hogy mik is azok a „BH”-k.

Egy egyedi ügyben meghozott kúriai határozat azáltal emelkedik ki a többi egyedi ügyben meghozott határozat közül és válik úgynevezett „BH”-vá, hogy azt a Kúria – elvi jelentőségére tekintettel – szerkesztett döntésként, nyomtatott formában, a Kúria Döntések című folyóiratban is közzéteszi, mégpedig a bírósági határozatok interneten elérhető (digitális) gyűjteményében történő közzétételt követően,. Azt lehet tehát mondani, hogy a „BH”-k azok a kúriai határozatok, melyeket a Kúria a joggyakorlat egysége és fejlődése szempontjából a legfontosabbaknak ítél. A szóban forgó határozatot tehát a Kúria egy ilyen, elvi jelentőségű döntésnek minősítette és nyomtatott formában is megjelentette a Kúriai Döntések című folyóirat 2024. januári számában. Ebben a lapszámban pedig összesen csupán hét büntetőjogi tárgyú „BH” jelent meg, a szóban forgó határozat egy volt ezen hét „BH”, vagyis kiemelt elvi jelentőségű kúriai döntés közül. Szó sincs tehát arról, hogy ezt a határozatot úgy kellett „kikukázni” valahonnan. A határozat, melyet a Kúria elvi jelentőségűnek ítélt, a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenése óta már ott volt mindenki előtt mind nyomtatott formában, mind pedig a jogtárakban (az ellenzéki pártok jogászai előtt is), s ha nem én, valaki más előbb-utóbb egész biztosan észrevette volna. A botrány kitörése legkésőbb a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenésétől és a határozatnak „BH” formájában a jogtárban történő közzétételétől kezdve valójában már elkerülhetetlen és csak idő kérdése volt.

Na, de térjünk vissza a történetre!

Ott tartottam, hogy a jogtárban rákattintottam a Kúria BH. 2024.3 számon közzétett, felülvizsgálati eljárásban meghozott határozatára. A Kúria ekként foglalta össze a határozat elvi tartalmát: „A II. r. terhelt intézményvezető-helyettesként hatalmi befolyását felhasználva a kiszolgáltatott kiskorúval szemben az I. r. terhelt által elkövetett szexuális bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülését akarta segíteni, éspedig oly módon, hogy egyúttal leplezze a terhelő tartalmú vallomásvisszavonás I. r. terhelt által kényszerített voltát. E cselekmény bűnsegédként elkövetett kényszerítés hatósági eljárásban bűntette [Btk. 278. § (1)-(2) bek.]

Undorral és elborzadva olvastam a határozat első 23 pontját,

melyekben a Kúria leírta az első- és a másodfokon eljárt bíróságok határozatait, valamint az azokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható tényállást. Amikor azonban ahhoz az ominózus 24. ponthoz értem, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezemből és majdnem leszédültem a székemről: a Kúria ebben a pontban rögzítette, mégpedig egy bírósági határozathoz méltó hideg, precíz tárgyilagossággal Novák Katalin kegyelmi döntésének tényét és pontos tartalmát. Többször is átolvastam a szöveget, mert nem hittem a szememnek.

• Elnöki kegyelem? Egy ilyen – még büntetőügyekhez szokott ügyvéd szemével nézve is – ocsmány, undorító ügyben, melyben szexuálisan abuzált, ráadásul érzelmileg, lelkileg és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott, gyermekotthonban nevelkedő kiskorúak a sértettek?
• És pont egy olyan politikustól, aki egész politikusi karakterét a család- és gyermekvédelemre építette fel, ráadásul a „gyermekvédelmi”, „pedofilellenes” propagandakampány kellős közepén, amikor azzal harsogják tele közpénzből az országot, hogy a gyermekek védelme miatt támadja „hazánkat” „Brüsszel”?

Perintfalvi Rita: Balog Zoltán nem méltó tovább arra, hogy Krisztus egyházának vezetője legyen, követelem, hogy azonnal mondjon le!

Ordított, hogy itt valami nagyon „bűzlik”

Az internetes kereső segítségével, a megfelelő keresőszavakat („gyermekotthon”, „kényszerítés”) beírva két másodpercbe telt beazonosítani az ügyet, s miután elolvastam az annak idején ezen üggyel kapcsolatban megjelent cikkeket, melyekből megtudtam, hogy ez a büntetőügy milyen elképesztően ocsmány alapügyhöz kapcsolódik, a dühvel vegyes döbbenetem tovább fokozódott. Már abban a pillanatban megfogant bennem a gondolat, hogy erről a józan ésszel felfoghatatlan kegyelmi döntésről kötelességem tájékoztatni a magyar közvéleményt, azt azonban természetesen nem sejtettem, hogy milyen következményekkel fog járni ez a tájékoztatás. Ez – őszintén szólva – nem is érdekelt. Nem foglalkoztam vele. A magyar társadalom apátiába süllyedt, minden iránt közömbös állapotát ismerve azt gondoltam, hogy ez is csak egy hír lesz a sok között, amin majd mindenki átlép, legfeljebb okoz majd némi háborgást az ellenzéki „buborékban”, vagyis a független, szabad sajtó olvasói körében.

Ha a magyar társadalom posztkádárista gyakorlottsággal, történelmileg belé ivódott rutinnal simán átlépett azon, hogy országunk jelenlegi vezetői még az ötvenezer honfitársunk halálát eredményező szörnyű járványt is képesek voltak gátlástalan lopásra felhasználni, ugyan, miért ne lépnének át egy szimpla kegyelmi döntésen?

Szerencsére tévedtem

Még aznap este egy e-mailben tájékoztattam a független sajtó néhány műhelyét a kegyelmi döntésről, melyet aztán másnap, 2024. február 2-án a 444 hozott le elsőként. (Ezen a ponton szeretnék elnézést kérni az általam nagyon kedvelt, nagyon sokra becsült és rendszeresen olvasott Magyar Hangtól, őket puszta figyelmetlenségből kifelejtettem a címzettek közül.)

Novák Katalinnak Varga Judit akkori igazságügyminiszter személyében "tettestársa" is van a pedofil-simogatás ügyben

Ennyi a történet

Én azt nem tudom, hogy volt-e ebben az ügyben bármiféle konspiráció, összeesküvés, előre eltervezett agyafúrt leszámolási akció (szerintem nem volt, sőt, a később napvilágra került tények ismeretében meg vagyok győződve erről), de azt, hogy én ilyesminek nem voltam részese, az egészen biztos. Sem Magyar Pétert, sem pedig a Fidesz egyetlen más volt, vagy jelenlegi politikusát nem ismerem személyesen, a magyar közéletben kizárólag a közösségi portálon megosztott gondolataimmal vagyok jelen. Kiemelendő továbbá, hogy a kegyelmi döntést valójában nem én, nem is a 444, hanem a Kúria hozta – bár anonimizált formában, de könnyen beazonosítható módon – nyilvánosságra, és – miként azt ez előzőekben írtam – legkésőbb a Kúriai Döntések 2024. januári számának megjelenését követően a botrány kirobbanása elkerülhetetlen és már csak idő kérdése volt.

Ennyit a „hogyanról”

Mielőtt azonban továbbmennék és rátérnék annak leírására, hogy miért tartottam kötelességemnek tájékoztatni felfedezésemről a független sajtó műhelyeit, és azokon keresztül a közvéleményt, szeretném néhány, eddig talán kissé homályban maradt részletre felhívni a figyelmet magával, a kegyelmi döntéssel kapcsolatban.

A döntés morális aspektusairól nem kívánok hosszan írni, mert nem érdemes: önmagáért beszél.

Túl azon, hogy erkölcsi szempontból nyilvánvalóan védhetetlen egy ilyen ügyben, kiskorúak sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyt igazolható és nagyon nyomós indok nélkül kegyelemben részesíteni, az utóbb napvilágra került tények egyben azt is bizonyítják, hogy ma Magyarországon nem csak a jól fizető állások, a megrendelések és a közbeszerzések kerülnek protekciós alapon kiosztásra, hanem még a köztársasági elnök legfőbb közjogi döntései is ilyen módon születnek meg, ráadásul úgy, hogy egy elvileg szekularizált államban egy püspök úgy járkál ki-be a köztársasági elnöki hivatalban és úgy ad „atyai tanácsokat” az egyébként negyvenes évei közepén járó, kormányviselt köztársasági elnöknek, mintha csak otthon lenne a családja körében.

A magam részéről nem hiszem, hogy a közjog és az államszervezet színvonala és erkölcse tekintetében egy ország képes lehet még ennél mélyebbre süllyedni. Nyilvánvalóan úgy gondolták az ügy résztvevői, hogy ez a protekciós alapon kijárt kegyelmi döntés soha nem fog nyilvánosságra kerülni, vagy, ha ki is derül, ugyanúgy nem lesz jelentős hatása, mint ahogy szinte semminek nincs ebben a szerencsétlen országban.

A morális elvek lábbal tiprása mellett ugyanakkor a döntéshozatalban részt vevő – egyházi és világi – személyek elkövettek egy gyermeteg jogi és egy ugyancsak gyermeteg politikai hibát is.

Mivel ügyvéd vagyok, nem tudom megállni, hogy ne „jogászkodjak” egy kicsit

A köztársasági elnök olyan ügyben döntött a a végrehajtási kegyelem megadásáról, mely a kegyelmi döntés pillanatában még folyamatban volt. Jogerős ítélet ugyan született már az ügyben, az ítélet végrehajtása is folyamatban volt a törvényi rendelkezéseknek megfelelően (a nyilvánosságra került adatok alapján a reintegrációs őrizet engedélyezésére is törvényesen került sor), de a kegyelmet kérő elítélt felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélettel szemben a Kúriához. Ezt a tényt az igazságügyi minisztériumban és a köztársasági elnöki hivatalban dolgozó jogászoknak a periratokból nyilvánvalóan észlelniük kellett, sőt, az is lehet, hogy maga az akta is a Kúriáról érkezett a minisztériumba, mivel a kegyelmi eljárás idején a Kúrián folyamatban volt a felülvizsgálati eljárás. Ha pedig az ügyben folyamatban volt még bírósági eljárás, a jogászoknak gondolniuk kellett volna arra, hogy – miként végül meg is történt – az elnök kegyelmi döntése meg fog jelenni a bíróság későbbi nyilvános határozatában.

A felülvizsgálati eljárást ugyanis nem zárja le az elnök végrehajtási kegyelemmel kapcsolatos pozitív döntése, és nem is teszi okafogyottá azt, hiszen a két eljárásnak más a tárgya: míg a köztársasági elnök a jogerős ítélet végrehajtásával kapcsolatos kegyelmi kérelemről dönt, addig a felülvizsgálati eljárásban a Kúria – a törvény által meghatározott szigorú keretek között – a jogerős ítélet jogszabályoknak való megfeleléséről határoz, vagyis tisztán jogi felülvizsgálatot végez.

A Kúriának abban az esetben is le kell folytatni a felülvizsgálati eljárást, ha az elítélt időközben végrehajtási kegyelmet kapott, hiszen ez az eljárás még akár azzal az eredménnyel is zárulhat, hogy a jogerősen elítéltet végül fel kell menteni, vagy vele szemben az eljárást meg kell szüntetni. A végrehajtási kegyelem – az eljárási kegyelemmel ellentétben – nem olyan büntethetőséget megszüntető ok, eljárási akadály, mely a kegyelemben részesült elleni (rendkívüli jogorvoslati) eljárás kötelező megszüntetését vonja maga után, ezért a végrehajtási kegyelem nem eredményezi a rendkívüli jogorvoslati eljárás megszüntetését. Míg az eljárási kegyelem a terhelt büntethetőségét megszüntetve megakasztja a folyamatban lévő eljárást, addig a végrehajtási kegyelem a jogerősen már kiszabott büntetés végrehajtását befolyásolja a kegyelmi döntés tartalmának megfelelően.

A rendkívüli jogorvoslati eljárás folyamatban létéből eredő kockázatok fel nem ismerése tehát alapvető, súlyos jogászi hiba volt.

Nem zárható ki ugyanakkor teljesen annak (téves) feltételezése, hogy az ügyben a későbbiekben meghozandó kúriai döntés a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI törvény 163.§ (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá fog esni, mely szerint a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény alapján indult büntetőeljárásban hozott határozat nem tehető közzé, ha ahhoz a sértett – a bíróság a hozzájárulás megadására irányuló felhívására – nem járult hozzá. Csakhogy ennek az ügynek a tárgya – bár maga az ügy szorosan kapcsolódott egy nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények alapján indult ügyhöz – hatósági eljárásban elkövetett kényszerítés és vesztegetés volt, ami – a büntető törvénykönyv rendszerében – igazságszolgáltatás elleni bűncselekménynek minősül, így a törvény szigorú, szövegszerű értelmezése alapján nem vonatkozik rá a közzétételi tilalom. Lehet persze, hogy egyesek, tévesen, mégis ezt gondolták, vagy ezt hitték. Ennek puszta feltételezése azonban már csak azon okból kifolyólag is nagyon nagy hiba lett volna, mert a 2021. július 6-án kihirdetett jogerős ítélet is közzétételre került és most is megtalálható az interneten, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (Székesfehérvári Törvényszék, 2.Bf.17/2020/45).

Varga Judit visszavonul a politikai életből!

Végül megjegyzem,

hogy maga K. Endre is megakadályozhatta volna a kegyelmi döntés Kúria általi nyilvánosságra hozatalát, ha a döntést követően a védője által benyújtott és a kegyelemnek köszönhetően lényegében okafogyottá felülvizsgálati indítványát – a törvény adta lehetőségével élve – visszavonja. Ebben az esetben ugyanis a Kúriának meg kellett volna szüntetnie a felülvizsgálati eljárást, így nem született volna meg a kegyelmi döntést nyilvánosságra hozó végzés sem.

A döntéssel kapcsolatban elkövetett és ugyancsak gyermetegnek tekinthető politikai hiba pedig abban áll, hogy a döntésben részt vevők olyan személy érdekében vállalták az elképesztően nagy politikai kockázatot, aki a kegyelmi döntés pillanatában már odahaza tartózkodott reintegrációs őrizetben a családja körében, kilenc hónap múlva feltételesen még a reintegrációs őrizetből is szabadult volna, és a foglalkozástól eltiltásból is alig több, mint három év volt csak hátra.

A kegyelmi döntésből eredő politikai kockázatok tehát – lévén az elítélt már nem volt büntetés-végrehajtási intézetben – messze nem álltak arányban a döntésből következően az elítélt oldalán jelentkező előnyökkel. A köztársasági elnök, a kormánypárt listavezetője és a magyar református egyház első embere egy odahaza, a családja körében tartózkodó elítélt számára, majdhogynem teljesen feleslegesen adott kegyelembe buktak bele!

Ez valóban politikatörténeti jelentőségű hiba volt. Sőt, talán több is annál: a hosszú ideje igazi kihívó nélkül kormányzó hatalmakat elő-utóbb óhatatlanul elérő – Csizmadia Ervin szavaival élve – „politikai degenerálódás” tünete.

S még egy megjegyzés ezzel kapcsolatban:

ha az lett volna a követendő eljárás a kormányon belül, hogy az igazságügyi miniszter javaslata ellenére meghozott elnöki kegyelmi döntések igazságügyi miniszter általi ellenjegyzésének kérdését minden esetben a kormány ülésének napirendjére kell tűzni és a kormánynak tárgyalnia kell róla, ez a kegyelmi döntés – ellenjegyzés hiányában – talán nem vált volna hatályossá és ez a botrány sem tört volna ki. Az ügy egyik politikai tanulsága, hogy ha nagyon magas és nagyon felelős pozíciókba nem komoly, több évtizedes szakmai és politikai tapasztalatokkal rendelkező szakembereket, vagy „kipróbált”, rutinos politikusokat helyezünk, hanem kitalált és a jövő reménységeiként gondosan felépített fiatal PR-politikusokat, akkor sokkal sűrűbb szövésű szűrőket kell alkalmazni a döntések vonatkozásában és hatékony kontrollmechanizmusokat kell beépíteni a döntéshozatali rendszerbe. Hát még ha olyan a rendszer, hogy a legfőbb közjogi döntéseket is ki lehet járni uram-bátyám alapon…

A kegyelmi döntés tehát morális, jogi és politikai szempontból egyaránt alapvetően elhibázott, menthetetlen volt, s az, a Kúriának, egy NER-kritikus ügyvédnek és a független sajtónak, nevezetesen a 444-nek köszönhetően az egész magyar nyilvánosság számára ismertté vált. Innentől kezdve a többi pedig már ismert.”

Kapcsolódó

Lemondott Novák Katalin: államfőként utolsó alkalommal szólok Önökhöz