Nem az első, nem az utolsó, hogy politikai jelöltek, fanok, agresszorok más f*rkával verik. Része kis népünk, kis hazánk politikai antikultúrájának. Civiltől síbolni szinte korlátlanul szabad akárkinek, ha politikai hacukát visel.
A pártakol melege
Miért? Mert a pártakol melege egyszerre béget, ha csak annyit mond bárki is: pünkösdi királyotok meztelen. Akinek nem inge, ne vegye. A függetlent mosdatlan szájjal küldik a zivatarosba a potentátok, ha csak szólni mer, hogy itt ezt most mégis, hogyan. Na pláne, ha nő vagy roma vagy szegény, hamar megkaphatja a szitkok özönét fizetett felületeken. Akkor is, ha ő az áldozat. Sőt. Szóval így egy darabig nem lesz más a politika. Hangerővel, mocsokkal tolt politikára persze rá lehet hangolni a nemzetet. Van az lóvé, ugye?
Fenyegetni, zsarolni nagy arccal, az ma a kifizetődő. Tiszta bazár, olcsó gagyi, rakat szemét. De azért ne gondolja senki, hogy a nép birka. Nem az. Számomra egyetlen ember százakkal felér, ha annak egyenes a gerince, és kitartóan küzd nem csak önmagáért, hanem a mélybe taszított milliókért egyaránt.
Sokszor hallgatunk, mert azt reméljük, hogy a gátlástalan, és arcpirítóan hazug embereket majd együtt kivetjük magunk közül.
A félelem és a gyávaság nem ugyan azt jelenti
Várjuk, hogy más mondja ki, tegye meg helyettünk. Ez ritkán történik meg. A félelem és a gyávaság nem ugyanazt jelenti. Csak a bolond nem fél, mert aki értelmével tudja a valós veszélyt, az fél. Nem önmagáért. A gyáva az más. A gyáva az nem gondol mindezekkel. Túlélni akar. Ez is emberi dolog.
De nem is ezekről, hanem a ” táncról” szerettem volna írni.
A nyilvánosság előtt jól ismert, hogy évek óta „tánc”-nak nevezem a budapesti napi sétáimat, melyek során fedél nélküli embertársaimat segítem élelmiszerrel, ruhaneművel, tisztasági szerekkel, mediációval, stb..
Számos írás jelent meg erről különböző fórumokon és sajtóorgánumokban, és nincs szinte olyan hét, amikor ne buzdítanám az embertársaimat arra, hogy ” legyen tánc”, azaz segítsünk a rászorulóknak, és támogassuk a legelesettebbeket. Köszönöm, hogy több ezren követnek, hogy bennük ez a ” tánc” összeforrt a nevemmel.
Éppen ezért megdöbbenve olvastam ma az ismerőseim üzeneteit, amikben arra hívták fel a figyelmemet, hogy egy főpolgármester-jelölt valamilyen kampányvideóját az általam használt szlogennel zárja:
” Mindörökké legyen tánc!”
A folytatásban: „bármi elképzelhető a politikai buliban.”
