Banánköztársaság
Csak a szokásos fideszes valósághajlítási kísérlet
Azt követően, hogy a tagállamok többsége már leadta az uniós helyreállítási alapból származó források felhasználásához szükséges nemzeti reformterveket, tizenkét nappal a határidő lejárta után a fideszes magyar kormány is nagy nehezen eleget tett ezen kötelezettségének. Pedig büszkén hirdették, hogy az elsők között lesznek majd „ebben is”. Hát, nem.
Azt követően, hogy a tagállamok többsége már leadta az uniós helyreállítási alapból származó források felhasználásához szükséges nemzeti reformterveket, tizenkét nappal a határidő lejárta után a magyar kormány is nagy nehezen eleget tett ezen kötelezettségének. Pedig büszkén hirdették, hogy az elsők között lesznek majd „ebben is”. Hát, nem.
És nem véletlenül
A kései teljesítésénél azonban jóval nagyobb problémák is vannak a szakmailag megkérdőjelezhető, a prioritások tekintetében arányt és célt tévesztett, széleskörű társadalmi konzultáció nélkül elkészített tervvel.
Számos alkalommal felhívtam rá a figyelmet – többek között az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek küldött, Karácsony Gergellyel közösen jegyzett levelemben is -, hogy gyakorlatilag valós és érdemi egyeztetés nélkül valósult meg a magyar nemzeti reformterv kidolgozása. Annak ellenére nem kérték ki érdemben senkinek sem a véleményét, hogy a helyreállítási alapról szóló uniós jogszabály minden kormánynak előírja, hogy széleskörű társadalmi egyeztetést folytasson le a pénzek tervezett elköltéséről, beleértve az önkormányzatokat, civil- és szakmai szervezeteket.
Tökéletesen mutatja, hogy a Karmelitában trónoló egyszázalék miként gondolkodik a másik kilencvenkilencről: magasról tesznek a véleményükre.
Sem a nemzeti terv első verziójáról nem folytattak széleskörű párbeszédet, sem arról a módosított, immár csak a pénz felére igényt tartó tervről, amit most adtak be.
A Fidesz olyannyira pofátlan, hogy az Európai Bizottságnak leadott papírban a kötelezően előírt konzultáció központi elemeként hivatkoznak például arra az országgyűlési vitanapra, amelyet az ellenzéki pártok kezdeményezésére hívtak csak össze.
Azért ehhez kell egy bőrvastagság arctájékon
Pontosan tudjuk, hogy a legutóbbi Orbán-VonDerLeyen találkozón a Fidesz miniszterelnöke kapott pár kokit és sallert. Hiába utazott ki nagy mellénnyel és zsebre dugott kézzel, csendben kullogott haza nyalinger fanfárok nélkül. Az Európai Bizottság elnöke ugyanis világossá tette Orbánnak: elég volt a lopásból, az elsőre benyújtani szándékozott pénzköltési terv formailag és tartalmilag is elfogadhatatlan. A Fidesz ezért volt kénytelen új tervet csinálni és nem azért nem kérik a teljes támogatási összeget, mert nem akarnak hitelt felvenni – hiszen nyakra-főre veszik fel máshonnan, rosszabb kondíciókkal -, hanem mert így nem, vagy csak kevésbé tudnak beleszólni a pénz felhasználásába.
Ennyit a „nekünk Magyarország az első” szlogenről, ami valójában: „nekünk a zsebünk az első”.
A kormány készíthetett volna egy olyan, széleskörű társadalmi és szakmai párbeszéd eredményére alapuló tervet, amely évtizedekre meghatározza hazánk sorsát és társadalmi konszenzuson alapulva lett volna egy zöld, digitális, szociális, innovatív és modern, a 21. század kihívásaira reagálni képes Magyarország alapja. De, a Fidesznek – mint ahogy az elmúlt években ennek világosan tanúbizonyságát adta – megint nem az ország, hanem csak a fideszes műanyag-arisztokrácia érdekei számítottak.
Az újonnan, kapkodva összerakott és módosított tervnek számos „áldozata” van.
Vesztesei viszont, mi magyarok vagyunk, mindannyian.
A 3400 milliárd eurós kedvezményes uniós hitelkeretről való lemondás eredményeként egészen biztos, hogy számos kiemelt beruházás és reform nem az uniós Helyreállítási Alap forrásaiból valósul meg. Az új nemzeti reformterv
- lemond a háromszáz legszegényebb magyar település átfogó fejlesztéséről,
- mintegy 400 milliárd forinttal kevesebb uniós forrást szán az egészségügy fejlesztésére,
- az egyetemek megújítását célzó 1200 milliárd forintnyi forrás teljes mértékben kikerült a tervből,
- megközelítőleg 800 milliárd forinttal kevesebb jut a zöld és fenntartható közlekedésre is.
Tehát Magyarország azért esik el 3400 milliárd forint kiemelkedően kedvező kamatozású hiteltől, mert a kormány mintegy fél év alatt nem tudott egy olyan szakmailag megalapozott és az uniós jogszabályban rögzített elvárásoknak megfelelő nemzeti reformtervet elkészíteni, amely az Európai Bizottság számára is elfogadható lett volna.
Nem volt magasan a léc, ellenben ezt sem sikerült megugrania a plakátkormánynak
A kormányzati elemző-ficsúrok központi hazugságairól pedig csak annyit, hogy a visszautasított uniós keret hitelkamata várhatóan 1 százalék alatt lesz, míg a Budapest-Belgrád vasútvonalra felvett kínai hitel mutatója 2,5 százalék, a Paks2-re kötött orosz megállapodás kamata pedig 3,9-4,9 százalék között mozog.
Igazi olcsó hazugság az eladósodás elleni küzdelemnek bemutatni az uniós hitel visszautasítását, ez mindössze a már jól ismert Fideszes valósághajlítási kísérlet. Ezzel szemben mi nemcsak kormányt, de korszakot is váltunk majd jövőre és
az olcsó emberek drága luxusélete helyett egy gyarapodó, zöld, digitális és szociális Magyarország megteremtésére fordítjuk majd a rendelkezésre álló uniós forrásokat. Már nem kell sokáig várni.
gina
2021.05.23 12:17 at 12:17
Várt valaki mást ettől a patkány bandától, undoritó, dehát meg fogjákkapni a számlát 22 ben, és abban nem lesz köszönet, aljas férgek !!