Banánköztársaság
Csak az jöjjön katonának….
A hétvége egyik érdekes híre, hogy Székely Sándor független országgyűlési képviselő, aki egyben az ISZOMM alapítója, “visszaállítaná” a sorkatonaságot. Az ötletet ízlelgetve elgondolkodtam, vajon mennyiben helytálló a “visszaállítani” kifejezés?
Nos, vérmérséklet és emlékek kérdése, ki milyen módon áll a kérdéshez, már amennyiben volt sorkatona.
Én például Kalocsán voltam úgynevezett ‘előfelvételis’ sorkatona, tehát az egyetemi tanulmányaim megkezdése előtt kellett 11 olyan hónapot eltöltenem, amit igazából senkinek sem kívánnék. Mások, főleg a későbbi szerencsésebbek, többnyire szebb időszakként élhették meg a hadseregben töltött időt. Az elmúlt évtizedekben viszont gyökeresen átalakult a hadseregek iránti elvárás, no meg a közvélekedés. Abban ne legyen kétségünk, hogy a valódi háborúkat ma már inkább a gépek vívják, s a katonák igen ritkán kerülnek klasszikusnak vélt csatahelyzetekbe, hacsak nem éppen őrjárat közben, vagy lesipuskásokkal szemben.
Mégis, akkor mire való lenne ez az új felfogású sorkatonaság?
Nos, nekem is meggyőződésem, hogy az érettségi sajnos messze nem ad annyi ismeretet a mai fiataloknak, amivel az életben biztos lábakon lehetne boldogulni, tehát érdemes olyan kötelező “továbbképzésen” gondolkodni, ami úgymond az életre nevel.
Mit tanulhatnának meg egy fél éves, avagy egy éves sorkatonaság alatt?
Fegyelmet, bajtársiasságot mindenképp. Talán a srácok fizikai állapota is javulhatna. De megtanulhatnának járműveket vezetni, elsősegélyt nyújtani, elsajátíthatnák mit kell csinálni, árvíz, robbanás, hegyomlás, balesetek és más havariák esetén, megerősíthetnék az angol tudásukat, növelhetnék túlélési képességeiket, megismerkedhetnének katona- és külpolitikai alapvetésekkel és egyáltalán az önvédelmi kultúra megannyi fogásával., ideértve az egészségvédelem teljes spektrumát.
És amikor srácokat említek, bizony a lányokra is gondolok. Ma már nincs jelentősége a nemek közti különbségeknek, tehát a sorkatonaság a lányokra is vonatkozna.
Nyilván érdemes az ötletgazdával beszélgetni, de legyen ez nyilvános, s én is elmondom, miként látnám a lehető legjobbnak ezt a projektet
Nos, alapvetően bentlakásosnak, heti két szabad pihenőnappal. Megkapná a munkaviszony státuszát, továbbá járna vele az ISZOMM által szorgalmazott (mai értéken) nettó 100.000 forintos szociális minimumjövedelem. Az első félév végén az illető választhatna, hogy egy újabb félévet hosszabbít, avagy eltölt más önkéntes területen, tehát kórházban, a szociális gondozások területén, vagy máshol, a korábbi feltételekkel.
Az első félév azonban kötelező lenne, a nyilvánvalóan alkalmatlanok kivételével. A második félév viszont választható lenne, ám az elvégzett egy év egyben belépő lehetne egy sor további képzési programhoz.
Aztán azt se tagadjuk,
hogy a fenti szellemiségű sorkatonaság egyúttal egy igen érdekes ismerkedési felületet is beleadna az új generációk életébe, konkrétan pótolna rengeteg minden hasonlót, ami a valaha volt egyetemi klubok, később diszkók és egyebek sajátossága volt.
Szóval, úgy nagy összességében én afféle közösségteremtő önképzőkörnek látom ezt a Székely Sándor által szorgalmazott sorkatonaságot.
(Szerzőnk ismert politikai szereplő, ebben a jegyzetében kicsit (?) elrugaszkodott a hétköznapok talajáról. A Városi Kurír azonban igyekszik a továbbiakban is tartani vállalását: a hír szent, a vélemény szabad.)
