Hírlevélbe extra
Csak itt, csak most, csak a hírlevélben! – A forradalom nem jár se villamoson, se HÉV-en
Október 23-án történt, ami történt. Mindenki elkiabálta vélt, vagy valós igazát, aztán 24-én ment minden tovább a „maga járásán”. Nemhogy forradalom, de még igazi forrongás sem volt.
Október 23-án történt, ami történt. Mindenki elkiabálta vélt, vagy valós igazát, aztán 24-én ment minden tovább a „maga járásán”. Nemhogy forradalom, de még igazi forrongás sem volt.
Vállalható beszédek?
Abban szinte valamennyi elemzés egyetért, hogy ellenzéki oldalról szinte minden beszéd vállalható volt. Ez így igaz. Vajon olyan helyzetben, mint amiben ma a magyar demokrácia vergődik, elégséges-e az, ha valami vállalható?
Nem. Most a vállalható csak annyi, mint amikor valakinek 37.7-es hőemelkedése van, ami még csak jelzi a bajt, de a szervezet valódi küzdelme a gyógyulásért csak 38 fok felett kezdődik. Ha tippelnem kellene, Orbániának ma 39-40 fok körüli a képzeletbeli lázra lenne szüksége és még az is csak reményt jelentene, nem pedig biztos gyógyulást.
Nem akarok végigmenni az összes beszéden, hiszen azt már sokan megtették. Nézzük csak a Bem teret! Ez volt az a helyszín, amit többpártinak lehetett nevezni. Itt valóban korrekt, nagyon is korrekt, vállalható beszédek voltak. Egy hibája valamennyi szónoklatnak volt, kb. annyira hozta izgalomba az embert, mint a legjobban sikerült tökfőzelék fasírttal. Aki szereti, az szereti, aki nem, az utálja. Ám aki szereti, az sem rajong érte, mert azért jól tudja, hogy az mégis csak egy tökfőzelék fasírttal, amit annyira szabad komolyan venni, mint amikor a szépségkirálynők a világbékét emlegetik.
Irány a villamos és a HÉV
Az ünnep zokognivalóan legtragikomikusabb pillanata is a Bem téri demonstráción esett meg. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a rendezvény végén a főszervező nemcsak arra buzdított, hogy „vonuljunk át az MTVA-székházhoz”, de azt is mondta:
„Mivel messze van gyalog, találkozzunk ott, mindenki menjen villamoson és HÉV-el!”
Dicséretes, hogy a demokratikus ellenzék tisztában van a korlátaival és tudja, hogy egy ekkora útra már nem tart ki a kohéziója. Ha ennyire jól ismerik magukat, akkor hol késik az a felismerés, hogy itt lenne az ideje elhúzni, hiszen saját bevallásuk szerint sem képesek még egy néhány kilométeres útra sem feltüzelni követőiket.
Mit várhatunk tőlük ezek után?
Hölgyek, urak! – a forradalom, és ha mást nem is, ezt megtanulhattátok volna ’56 példájából, nem villamoson, vagy HÉV- en, hanem gyalog jár!
Csak itt, csak most, a hírlevélben! – Ezért nem írok Puzsérról …
Csak itt, csak most, csak a hírlevélben! – Gerő András, a vállalhatatlan
Szerző
