Ez az ország már egy ideje a vállrángatásos, a legyintéses, a cinkos bazsalygásos, a nem tudunk mit csinálni emberek földje.


Bármi is történik a közéletben,

akármi is derül ki egy kormány közeli, vagy annak seggét nyaló magát valaminek gondoló véglényről, csak lehajtott fejjel való mormogást lát a magára maradt józan ész. Mást nem is nagyon tud csinálni annyira egyedül maradt a közöny mocsarában.

Ezek úgyis azt csinálnak amit akarnak, sem a rendőrség, sem a többi hatóság nem csinál semmit velük, mind a zsebünkben van, hallatszik az álló vízből a néma elégedetlenség.

Szabadon lopják a nemzet jövőjét,

magánrepülőn járnak meccsre, bunkó stílusban válaszolnak bármely őket ért kritikára érkezzen az bárhonnan, magasról tesznek az általános viselkedési normákra a velük egyet nem értőkkel szemben, mert nekik bármit meg lehet tenni velük gondolják arról aki nem közülük való.

És meg is teszik! Miért ne tennék?

A választást megnyerik a tál gulyásért megvásárolt szavazatokkal, az eszét nem használót folyamatosan kábítják a nagy kék szar plakátokon harsogott hazugságokkal, a bűnt megússzák a térden csúszó főügyész makogásával.

Egy elmebeteg tartanak a jegybank élén, az analfabéta gázszerelő nevén lévő kormányfői vagyon teli szájjal röhög a Vár erkélyéről a bérből és fizetésből élő küzdelmén a mindennapokkal.

Osztogatják a csokjaikat annak aki a sokat keres, a melósnak meg marad a túlóra, a közalkalmazottak meg az évi szabadság csökkentése.

Egy vérvételnél már időpont kéréshez is időpont kérés kell

Egy műtéthez meg orvos, nővér, kötszer, meg klíma a műtőben, és télen fűtés a kórteremben. A tantervhez meg tanár, az oktatáshoz nem meghamisított múlt.
De ez nem számít, mert ugye egy vállrándítással halad tovább az élet a ma egén, a holnap még messze van, és az sem hoz mást.

Mert ezt könnyebb elhinni, mint arra gondolni ez is rajtam múlik ne maradjon meg ez a posvány, derüljön ki az ég, rám is süssön a nap ha már ki melózom a belem, és még tehetség is van a fejemben. Ne élősködjön már a becsületemen, a tehetségemen pár ezer magát valaminek gondoló senkiházi bunkó, csak mert eladta magát a rendszernek amelyen kívül nem maradna életben, annyira sötét az elméje.

A fejet nem lehajtani kell, hanem felemelni,

a vállat nem vonogatni, hanem ledobni róla a rajta lógót. A tekintet meg ne a földet nézze, hanem szegeződjön arra minden pillantásában annak dühével aki már tudja, hogy ez a rendszer csak rossz az országnak, és a benne élőknek.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét