CSATT! Miről ne beszéljünk?

Kivételesen megnéztem a tegnapi CSATT-ot, mert a téma – az egyetemek sorsa – nagyon is érdekel. Nem volt könnyű, mert a két fideszest még a képernyő előtt is csak különleges önfegyelemmel lehetett valahogy elviselni.

Amivel senki nem ért egyet az nincs is?

A műsor második részét Rónai Egon azzal az elképesztően brutális, aljas szövegnek a fölidézésével kezdte, amelyet Bencsik András engedett meg magának az SZFE-t gyalázva.

L. Simon László tiltakozott: az nem oktatás, nem is politika(?), hanem újságírás(?); azzal senki sem ért egyet, ne beszéljenek hát róla.

Hiller István vállalhatatlan szégyennek nevezte a dolgot, és egyetértett “Lacival” – ettől a “Lacitól” engem a hideg kirázott -, mondván: tényleg ne beszéljenek róla.

Valóban ne? Pedig legalább egy picit beszélni kellett volna, legalább itt a CSATT-ban s akkor talán a bizalmas, már-már baráti “Laci” sem hangzott volna el, szinte azt üzenve, hogy vannak ugyan nézetkülönbségeik, mégis lehetséges fideszeseket demokratikus partnereknek tekinteni… 

CSATT

A stílusnak tartalmi üzenete is van, ahogy ez a Csattban is többször bebizonyosodott már

Egy pillanatig sem állítom, hogy Vidnyánszky, Szarka stb. bármikor is leereszkedtek volna a szellemi sötétség és bugris brutalitás Hír Tv-s, Bencsik András-i mélységébe – még interjúikban sem… Tudom azt is, hogy a stílusnak tartalmi üzenete van, tehát nem mindegy, mit és hogyan mondunk el.

Mindezekkel együtt mégis érdekelne: vajon milyen lényegi különbséget vél fölfedezni L. Simon, s valamennyire Hiller is a kormánypárti Bencsik mocsok dumája és a kormány embereinek, Vidnyánszkynak, Szarkának kezdettől ismételgetett gyalázkodásai között? 

Tudom, mondom még egyszer: az elvadultság foka más – ha kívánnák, elismerném azt is, hogy egészen más. De ezúttal a finomabb kín a fájdalmasabb, az üt nagyobb, mélyebb sebet, hiszen a kormány embere, legalábbis Vidnyánszky, mégiscsak szakmabeli, ha megokolatlan kisebbrendűségi érzések és uralhatatlan hatalmi vágy kínozzák is – durva, becsmérlő, oktalanul sértegető üzeneteik tartalmilag s főleg indulatukban nagyon is közel állnak a Bencsik-féle bugris brutalitáshoz. Más a forma, más a tartalom – az üzenetek és a belőlük fölsejlö politikai szándékok viszont igen közel állnak egymáshoz.

Vidnyánszky és Bencsik más, más szint

Röviden: Vidnyánszky a Hír tv “magasabb szintjén” volt, míg Bencsik ugyanazt a politikát képviselve bugris brutalitással ereszkedett a kormánytévé legmélyebb bugyraiba – ugyanazt a kormányt, ugyanazt a politikát és magánérdekeket képviselik: ugyanannak a hatalomnak gátlástalan agitproposai és végrehajtói. Különböző hangon, de lényegében ugyanannak a durva, mindent elbitorolni akaró maffiapolitikának “harcosai”…

Vannak egyéb közös tulajdonságaik is: ahogy a Hír Tv-s Bencsik és társai, Vidnyánszkyék sem éreztek semmilyen megértést, netán szimpátiát az oktatók és a diákok személye iránt, és végképp nem éreztek semmit abból a kötelező tiszteletből, amely az ellenálló, önmagát megfogalmazni képes diákoknak kijárt volna. Már csak azért is, mert szellemességüket, kreativitásukat mindvégig megőrizték.

Azt állítom tehát, hogy a hatalom különböző személyei eltérő színvonalon, más- és másféle embereknek, más- és másféle hangon, de ugyanazt a politikát képviselik. És hasonlóképpen értelmezhető Náray és L. Simon szerepe is.

Az a politika pedig, amelyet kepviselnek, antidemokratikus, hazug, számos elemében fasiszta, amely bizonyos témák – Soros, Brüsszel, Gyurcsány, libernyákok, komcsik stb. – “feldolgozásában” nem idegenkedik a náci-nyilas-bolsevik hagyományoktól sem.

S mindaz, amit és ahogyan az SZFE-vel, az SZTE-vel, a PTE-vel, de a DTE-vel is műveltek, nemzetellenes, hiszen közvagyon magánkezekbe, döntően fideszes kezekbe juttatásáról, kijátszásáról van szó, meg az egyetemi autonómia gyakorlatilag teljes megszüntetéséről, vagy fideszes kurátorok kegyén múlóvá tételéről kell beszélnünk.

SZFE:

 

Egy tanulságot kell nyilvánosan megfogalmazni, hogy mindenki, aki akar, érthessen belőle: az esetleges rezsimváltás után a fideszes, jórészt hazugságokkal, zsarolásokkal, fenyegetésekkel, törvénytelenül megalkotott jogrend nem őrizhető meg.

A demokratikus Magyar Köztársaságnak alkotmányos, demokratikus, köztársasági jogrendre, és – egyebek között – egyetemi autonómiára van szüksége.

Előzmény

CSATT

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “CSATT! Miről ne beszéljünk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük