Ezt a jellemzést Walter Trout, a blues-rock amerikai gitáros királya adta erről az angol gitáros-énekes fiatalemberről, aki május 18-án – biztos vagyok benne – ámulatba ejti majd triójával a budapesti közönséget, a Muzikum Klubban! Az esten Danny Bryant társai Alex Phillips basszusgitáros és Dave Raeburn dobos lesznek.
[mnky_ads id=”10551″]

Danny Bryant 1980. július 26-án született a Hertfordshire-ben lévő Royston városkában. 15 évesen – tehát viszonylag későn – kezdett el gitározni, de ezt követően három évvel már mesterien kezelte a hangszert. Megalakította a RedEyeBand névre keresztelt csapatát, amelyben az édesapja, Ken Bryant lett a basszusgitáros. Családi zenekarnak is nevezhetjük ezt a formációt, hiszen Danny édesanyja lett a menedzserük.
[mnky_ads id=”10552″]

A mama jó szervezőkészségét és a trió zenei színvonalát bizonyítja, hogy hamarosan olyan világsztárok előtt léphettek fel, mint Buddy Guy, Santana, Joe Cocker, Greg Allman, Peter Green, Mick Taylor, Joe Bonamassa és mentora, Walter Trout. Ő egyébként tanácsokkal is ellátta az angol fiút, amikor még csak ismerkedett a műfajjal.

Danny Bryant / ROYSTON / Shot by Rob Blackham /www.blackhamimages.com

Meglepőnek tűnik, de Bryant olyan, mintha egyenesen Trout „köpönyegéből bújt volna elő”. Nem csak a korához képest magas szintű gitártudása, hangja, de még az alkata is Waltert idézi, valami döbbenetes módon! Szenzációs közös játékukat egyébként hallhatjuk is a Days Like This című több mint nyolcperces kompozícióban az ugyanezen címmel kiadott 2005-ös albumon.

A munkamániás Danny Bryant évente több mint 150 koncertet ad Európában, a trió basszusgitárosa sok-sok évig az édesapja, Ken Byant volt, akit tavaly veszített el. A család azonban továbbra sem hiányzik a végeláthatatlan turnék során Danny mellől, ugyanis felesége, Kirby a színpadtechnikáért felel a koncerteken, míg a menedzseri teendőket, – mint az korábban említettem – Danny édesanyja látja el.

A nagylemezeket illetően nagyon szorgalmas Danny, a honlapja szerint 16 zenei anyag jelent meg eddig tőle. A Just As I Am című 2010-ben megjelent lemezén játszik egy olyan “Blues for Buddy”-t – gondolom az öregnek küldve -, hogy az ember egyik ámulatból a másikba zuhan!

Az albumain itt most nem mennék végig, de a 2012 tavaszán megjelent Night Life című koncert CD/DVD-jéről azért ejtenék néhány szót, amely ebben a műfajban az év kiemelkedő produkciója volt. Hősünk ezzel is bebizonyította, hogy Eric Clapton generációjának méltó örököse! A zenei anyagot Hollandiában rögzítették, a CD-n kilenc kompozíciót hallunk, míg a DVD-n ezt még megfejelték két számmal. A Tell Me című saját dallal indul a koncert és már itt olyan gitárőrületet kapunk tőle, hogy a lélegzetünk is eláll. Ezt a 2008-as Black and White című albumáról idézte. A Just As I Am szépséges lassú bluesa pedig az azonos című nagylemezén szerepelt. A csaknem 10 perces kompozíció olyan „Neil Young-os”, csodálatos a dal felépítése és nem csak a gitár felejthetetlen, hanem az ének is, mert ha még nem mondtam volna, hősünk kiváló énekes is.

A Heartbreakerben még messzebb megyünk visszafelé az időben, hiszen ez a blues-rock a debütáló korongján szerepelt. A Love of Angels nyolc és fél percében egy gyönyörű balladával lep meg bennünket, majd egy John Hiatt szerzemény a Master Of Disaster mesteri feldolgozásával. Akusztikus gitáron is remekül játszik, amit a One Look című szerelmes dalban hallhatunk. Danny Bryant bátran nyúl feldolgozásokhoz is, azt hogy milyen rendkívüli tehetséggel, bizonyítja Buddy Guy: My Baby`s A Superstar és Bob Dylan: Knockin`on Heaven’s Door című dalának előadásával. A DVD-n Dylan-től eljátssza még a Girl From The North Countryt is, valamint egy akusztikus bluest. A CD utolsó dala a gitáros egyik nagy kedvence, az Always With Me blues-rock ballada a 2005-ös lemezéről, amelynek hallatán nehezen talál szavakat az ember a 12 percet követően!

Fontos mérföldkő volt a pályafutásában a 2014-ben kiadott Temperature Rising is. Bryant a lemezbemutató turnéja keretében az Egyesült Államokba is elutazott, ahol öt hétig koncertezett példaképe, Walter Trout társaságában. 2015 augusztusában ismét stúdióba vonult, hogy elkészítse soron következő albumát, a Blood Money-t. A produceri feladatokat Richard Hammerton látta el, a kritikusok által magasztalt lemezen szóhoz jutott Walter Trout és a Whitesnake legendája, Bernie Marsden.

Végül egy kicsit bővebben a Revelation című vadonatúj albumáról, amely április 20-án került a boltokba

Elöljáróban a zenei anyagról annyit, hogy az egészet átjárja valami megfoghatatlan, fájdalmas szépség, amelyhez bizonyára nagyban hozzájárult, hogy a lemez elkészítése idején vesztette el Danny az édesapját! Már a címadó dal kezdetén a sejtelmes zongorahangok megérintik az embert, amit az énekből áradó elementáris düh csak fokoz, de nagyon szép a trombiták betétje is. A lemez kilenc dalából több hangszerelésben a big band is megjelenik. Az Isolate dallama is csodálatos, az egyik interjúban – amit a Blues Rock Review-nak adott – elmondta, hogy talán ez a kedvence a lemezről, és úgy érzi, hogy nagy siker lesz élőben. (Ebben én is biztos vagyok!)

Minden dalon nem mennék végig, hagyok felfedezni valót nektek is! John Mellencamps szerzeménye (Someday The Rains Will Fall) azért is érdekes, mert akusztikus gitáron adja elő. Az egyik session végén a producerének, Richard Hammertonnak (aki több dalban a szerzőtársa is volt) szólt, hogy nagyon régóta imádja ezt a dalt és szeretné megpróbálni eljátszani, már elsőre remekül sikerült, így fel is vették. A Truth or Done-nak már a megírásakor nagyzenekarra gondolt, így az is vált belőle, jó kis pörgős, „ugrálós” szám lett, amelyben feltűnik egy ízes hammond-betét, de azért a gitár is nagyon rendben van. A „fúvós-szívós” hangszerek pedig csak annyit tesznek hozzá a dal élvezeti értékéhez, amennyi kell.

A Shouting at the Moon-t édesapjának dedikálta

A szöveg akkor született, amikor Danny az utolsó éjszakát a halálos beteg apja mellett töltötte, aki nagyon szerette a balladákat, így természetesen ez lett belőle. A dalból árad az érzelem és a szeretet, ezt mindenkinek hallania kell! Ugyanúgy, mint az utolsó két kompozíciót is a lemezről.

A May I Have a Talk with You (Howlin’ Wolf klasszikusa), amelyet egykor oly emlékezetesen játszott Hubert Sumlin, akinek Danny nagy tisztelője. Azt mondta, vagy 16 évvel ezelőtt játszott is a mester előtt az egyik fesztiválon, ami számára örök emlék. Bizonyára a műfaj rajongóinak felrémlik, hogy ezt a kompozíciót Stevie Ray Vaughan is milyen csodálatosan adta elő. Nos, hozzájuk kellett felnőnie Danny Bryant-nak – nem vallott szégyent, megmutatja benne, kétség sem férhet hozzá, hogy ő korosztályának az egyik legjobb blues-rock gitárosa a világon. Végül elérkeztünk a lemezen a búcsúhoz, a Yours for a Song romantikus, lírai hangvétele már-már arra készteti az embert, hogy elandalodjon, de azért a dal nem hal meg a szépségben, sőt, a billentyűk alkotta varázsszőnyegen valami olyan erőteljes gitárjáték bontakozik ki, hogy a végén már szinte repít bennünket. Óriási siker lesz ez a koncerten, bízom benne, hogy nagyon sokan élvezzük majd ezt is, a többi fantasztikus dallal együtt!

Leslie Nyer
[mnky_ads id=”4674″]
[mnky_ads id=”4668″]

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét