Dés László Kossuth -díjas és Liszt Ferenc -díjas előadóművésszel a közelmúltban a Magyar Narancs készített interjút. Az előadóművész a zenei munkásságát érintő kérdések mellett, elmondta véleményét napjaink Magyarországáról, beszélt a közéleti szerepvállalásáról, a NER esélyeiről.


Szemlénkben elsősorban arra térünk ki, miképpen látja országunkat, mit gondol egy hazája sorsáért, jövőjéért felelősséget érző művészember mindarról, ami most történik szülőföldjén.

A zenész elmondta, hogy azóta érdekli a politika,

amióta megismerkedett feleségével, Vásárhelyi Máriával. Az apósa, Vásárhelyi Miklós mindig aktívan politizált, a hetvenes években éppen a demokratikus ellenzék tagjaként, így aztán nehezen maradhatott volna ki belőle:

” Persze akkoriban még nem fejtettem ki a nyilvánosság előtt a nézeteimet, nem voltam tagja a demokratikus ellenzéknek, de követtem az eseményeket. Előfordult például, hogy a lakásunkban rejtették el a szamizdatnak számító Beszélő aktuális számát. “

A politikával kapcsolatban igazából a rendszerváltozás után érte sokkszerű élmény,

amikor az első Fidesz-kormány nekiment az apósának:

“Világos volt, hogy miért. Apósomnak két „bűne” volt. Az egyik: Orbánék még 1993-ban anyagi támogatást kértek a ’94-es választási kampányukra a Soros alapítványtól, amit Vásárhelyi Miklós vezetett. Akkor persze még nem tekintettek sátánként Soros Györgyre. Az apósom azonban elhajtotta a fideszes fiúkat, mondván, politikai pártokat az alapítvány nem támogathat. Erre sértődtek meg Orbánék, de nagyon. A másik, hogy ő szervezte az 1989-es Nagy Imre-újratemetést, és élő „bizonyítéka” volt annak, hogy nem a Fidesz csinálta a rendszerváltozást. Amint hatalomra kerültek 1998-ban, azonnal rászálltak az apósomra, politikai hadjáratot indítottak ellene, a legaljasabb módszerekkel próbálták őt lejáratni. Ez a boszorkányüldözés elérte a szociológusként dolgozó feleségemet is, rendszeresen kapott fenyegető leveleket, telefonokat, de az utcán is inzultálták.”

Ezek után semmi váratlan nem volt abban a gátlástalan politikában, amelyet a Fidesz 2010-óta folytat:

“Úgyhogy engem egyáltalán nem lepett meg a NER, pontosan tudtam, hogy milyen emberek kerültek hatalomra kétharmaddal. Ha ’98-ban meglett volna a kétharmaduk, már akkor ugyanezt tették volna.”

A művész nem képes érzelemmentesen követni a közélet eseményeit, ezért ma már nem is foglalkozik napi szinten a politikával:

“Minek? Az állami hírgyárat? Vagy hogy éppen milyen baromságot mondott Németh Szilárd, hány céget vásárolt fel Mészáros Lőrinc? Ezeknek nincs jelentőségük, és nem is érek rá a napi állatságokra.”

Ennek ellenére több alkalommal írt elemző cikket az Orbán-rezsimről az Élet és Irodalomban:

“Mert a rendszert pontosan ismerem. Tudom, hogy a jelenlegi felállás miként következik a magyar történelemből. Felismerem a tendenciákat, a párhuzamokat. A struktúra hétköznapi működése számomra érdektelen, az igazán fontos hírek pedig úgyis eljutnak hozzám.”

A rendszerváltozás első éveiben

valóban jórészt csak olyan emberek vették körül, akik a liberális értelmiséghez tartoztak, de ez már rég nincs így. Már régóta nem él politikai gettóban, a legtöbbet azokkal van együtt, akikkel összehozza a munka:

“Nem ideológiai alapon választom meg az alkotótársaimat. Az más kérdés, hogy a gondolkodás képessége és a tehetség, úgy látszik, összefügg. Talán nem véletlen, hogy a hozzám hasonlóan gondolkodó Parti Nagy Lajos, Spiró György vagy Závada Pál pont kiváló író. Esterházy Péterrel is – akihez mély barátság fűzött – sokszor ugyanazt gondoltuk a világról, pedig ő katolikusként, egy arisztokrata család leszármazottjaként a konzervatív oldalról indult.”

A Kádár-korszakban

még valamikor a hetvenes évek végén megfordult a fejében, hogy kinn marad külföldön, de a családja miatt hazajött:

“A nyolcvanas években már nem akartam disszidálni, érezni lehetett, ahogy napról napra gyengül a rendszer, nyílik ki a világ, egyre nagyobb levegőt tudsz venni. 2010 óta viszont épp ezzel ellentétes folyamat zajlik, napról napra szűkül be a tér, egyre fogy a levegő.”

A zenész fia 2018 nyarán elhagyta az országot,

külföldre költözött, ott keresi a boldogulását. Dés megérti a felnőtt gyermeke döntését:

“Nem bírta tovább ezt a fullasztó légkört. Nemcsak elfogadtam a döntését, de támogattam is benne. Alig telt el néhány hónap, máris látszik a változás. Nincs rajta a napi nyomás, az állandó frusztráció. Felszabadult ember lett Bécsben.”

Jól jellemzi az orbáni világot, hogy Dés elmondta, ha fiatal lenne, egy percig sem gondolkodna, csomagolna és indulna a “hanyatló” nyugatra. De 64 évesen ez már nem opció a számára:

“Itthon maradok, és beletemetkezem a munkába. És közben abban reménykedem, hogy semmi nem tart örökké. Ez a sok-sok szenny addig gyűlik, amíg egyszer csak átcsap majd valami másba.”

Az előadóművész keserű mondatai ellenére bizakodó a magyar jövőt illetően. Hisz abban, hogy az Orbán rezsimnek még az ő életében vége lesz:

” Meg fogom érni a változást. Bőven.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét