Nem tudom, miért pont a hajléktalanok szúrják a szemüket, mivel Orbánék jellemzően nem járnak se aluljáróban, se olyan helyen, ahol a franciás neveltetésüket, és kényes orrukat sértené a mélyszegénység átható szaga.
Nem jellemző a „hajléktalanságbűnözés” se a stadionok VIP-páholyai, se a repülőterek luxustermináljai környékén.
Matematika lehetett ez, pont olyan, mint a menekültek kriminalizálása. Ha összeadjuk a tájékozatlanságot, a szegényekkel, idegenekkel szembeni idegenkedést, és ezt megszorozzuk valami őrülettel, akkor pont ez a törvény jön ki.
Hogy is szól az ember tragédiája?
BE VAN FEJEZVE A NAGY MŰ, IGEN. A GÉP FOROG, AZ ALKOTÓ PIHEN. Madách jól mondja! Pihenni kell, mert jönnek a meccsek, újabb százmilliókat, milliárdokat kell „alkotmányosköltségesíteni”, A GÉP MEG ELFOROG A MAGA TENGELYÉN, JÓ FASISZTA MÓDRA.
A karhatalom szakaszokba verődve, mint a sakálok vadásszák a hajléktalanokat, igazoltatják, adminisztrálják, hányszor is érték őket tetten bűnöző tevékenységük közben. Szerencsétlenek pedig a kis motyójukkal, sokan persze teljesen lepukkant állapotban, büdösen, koszosan tántorognak egyik térről, aluljáróból a másikig, ahol már várja őket ugyanaz az értelmetlen, aljas, embertelen, náci eljárás.
Jön az újabb barom intézkedés,
az újabb barom felszólítás FEJEZZE ABBA AZ ÉLETVITELSZERŰEN ELKÖVETETT KÖZTERÜLETEN VÉGREHAJTOTT HAJLÉKTALANSÁGBŰNÖZÉST! De, könyörgöm! Mi változott szerencsétleneknél? MI VÁLTOZHATOTT A KÉT INTÉZKEDÉS KÖZÖTTI SZŰK MÁSFÉL ÓRÁBAN? Ugyanúgy nem lett fedél a fejük felett, néhányuknak ugyanúgy rohad a lába, ugyanúgy nem lettek szerencsésebbek, hiába telt el másfél óra az első rendőri intézkedés óta!
Majd újra menekülés, újra tettenérés,
újra, és újra, és délután kettőre már kimerítették az össze törvény adta lehetőségüket a meggazdagodásra, egy jobb élet kialakítására, lakás, munkahely, autó, család megszerzésére, arra, hogy bárki, leginkább az idejét szabad fosztogatással mulató fideszes nagyurak emberszámba vegyék őket!
Jön az elkerülhetetlen, mert a törvény az törvény,
Orbán rendőrsége pedig minden, csak nem humánus. Jön a lábbilincs, a rácsok, a láncok. Az üres, betonpadlójú, sötét szobában, műanyag székre parancsolt, gyorsított bírósági eljárás, ahol a tisztelt bíróság csak kamerák, monitorok mikrofonok közbeiktatásával érintkezik a vádlottal, nehogy elkapja tőle a szörnyű kórt, amit szegénységnek, kiszolgáltatottságnak hívnak.
A gép forog, és bedarál mindent,
akire a törvénykezők rámutatnak, ha éppen tudnak szakítani néhány percet két meccs, repülőút, vagy néhány milliárd elsikkasztása közben! MONDOM, A GÉP FOROG! BEDARÁL MINDENT, AKIRE A TÖRVÉNYKEZŐK RÁMUTATNAK.
Ma a hajléktalanokat. Holnap az ellenzéki politikusokat. Holnapután a maradék médiát. Azután már a magasakat is, mert a vezér fölé nem nőhet senki. Aztán azokat, akik gyógyítani mernek, nem tízparancsolatot skandáltatni csupán. Egy hét múlva az értelmiséget. Majd azokat is, akik még két egészséges gondolattal bírnak, a gondolatbűnözőket.
AZT HISZED, TE MEGÚSZOD? TE IS SORRA KERÜLSZ!
