Péntek reggel Orbán megint beszélt a Kossuthon. Persze igazi érdeklődést már csak az keltene, ha Kossuth beszélne Orbánon, de azért a mostani felállás is produkált egy-két csemegét.

Kikövetkeztethettük

pl., hogy Tiborcz István feltehetőleg szeret a frissen likvidált disznók körül buzgólkodni, valamint hipp-hopp összeszereli az Ikea-bútort, abban egy csavar se hibádzik. Illetve összeszerelné, ha rá volnának szorulva elemes bútort vásárolni. A miniszterelnök t.i. megvetőleg nyilatkozott a “születetten elméleti”, (következésképpen hülye) fickókról, akik ha benősülnek a családba, át kell menni hozzájuk a szekrényt összerakni, és még disznóöléskor is csak a vacsorára futnak be, de legalább nincsenek láb alatt. A hangsúly félreérthetetlenné tette, hogy ilyen mamlaszt a maga részéről nem engedett volna a benősülés közelébe sem.

Az az egy szerencse, hogy Karácsonynak nem voltak ilyen szándékai

Ő volt ugyanis a példa az efféle máléságra. Nem tudom, a főpolgármester hogy viszonylik a szekrényekhez, bár szabolcsi születésű lévén, szerintem a disznóölést már megtapasztalhatta. De ki tudja, talán nem élvezi eléggé! Azt nem tudtam követni, hogy ez milyen kapcsolatban van a Pesti úttal, de a miniszterelnök szerint az összefüggés napnál világosabb. A baj tehát az, hogy óvatlanul megválasztottunk egy ilyen kákabélű szemüveges biciklistát, mondjuk Németh Szilárd helyett, aki mind disznóölésben, mind szekrényügyben bizonyára ofé.

Sajnos az interjúban nem merült föl

sem a 150.000-re büntetett Clark Ádám téri dudálók, sem a hajnalban előállított “rémhírterjesztők” ügye. Nem maradt rá idő: vagy a riporternek, vagy a miniszterelnöknek sürgős randevúja lehetett egy disznóval. Vagy egy szekrénnyel.

1 hozzászólás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét