Az elmúlt időszakban többen is mondogattátok, hogy írjak könyvet a letartóztatásom alatt szerzett “élményeimről”. Még egy újságíró is megkeresett, hogy szívesen megírná helyettem, csak meséljek el minél több személyes szaftos részt, aztán ő majd kiegészíti. Írja Czeglédy Csaba.


….az nem hír, hogy már megint nem égett ki egy tízemeletes….

Úgy vagyok ezzel az egésszel, ahogyan a bulvársajtó a napi eseményekkel: az nem hír, hogy már megint nem égett ki egy tízemeletes. Semmi olyan nem történt velem, amin csámcsogni lehetne: nem voltam kitéve megalázó helyzetnek, nem kerültem összetűzésbe fogvatartottakkal – ami nehéz is lett volna, mert teljes elkülönítésben, majd az utolsó nyolc hónapban gyakorlatilag magánzárkában voltam -, normálisan álltak hozzám a BV-nél dolgozók.

Ráadásul mivel egész életemben menzás gyerek voltam, nekem a kajával sem volt gondom – nagy mennyiségben készítve egyszerűen lehetetlen ehetetlen ételt készíteni. Aki meg nem eszik, az éhes marad. Azt is hozzá kell tennem, hogy onnantól, hogy hetente lehetett a boltban vásárolni, végleg nem kellett azon aggódnom, hogy lesz-e mit ennem. Aki mellett pedig ott áll a családja – mellettem pedig ott állt – annak amiatt nem kell aggódnia, lesz-e miből vásárolnia. És persze itt is bejön az élet nagy igazságtalansága: akinek van pénze, annak többletlehetőségei vannak – ebben az esetben bármit megvehet, ami csak kapható a boltban, a választékra pedig aztán tényleg nem lehetett senkinek panasza.

A folytatásban, miért fokozták a szigort a börtönben,Czeglédyvel szemben?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét