Egy a jelszónk, a békemenet!

Hát, ez itt nem pártvélemény, pláne nem hivatalos, Én mindenesetre ennyit voltam képes leszűrni a miniszterelnök beszédéből. Felteszem, nem kifejezetten én voltam a célközönség, de azt csalhatatlan bizonyossággal éreztem, hogy egyfelől magvas, másfelöl felvillanyozó volt. Kár, hogy vége, így aztán lassan leoltják a villanyt.

A miniszterelnök beszédének elején a frász kerülgetett.

Jesszusom! Orbán kezébe került az ellenzéki nagygyűlés egyik beszéde, és a sajátja helyett véletlenül azt kezdte felolvasni. Hű, de kínos lesz, ha észreveszi!

Először még úgy tűnt, 1956-ra vagy 2006-ra emlékezik, bár ezt a kettőt kissé összemosta, mint nálunk a gimiben egyszer Kupkovics Zsuzsi a tatárjárást a mohácsi vésszel. Nem azért, de szegény Zsuzsit megbuktatták. Orbánnál ezt még nem tudni. De aztán jöttek a mondatok, amelyeket igaziból az ellenzéki gyűlésen mondhatnánk el: “Egyik oldalon a foggal-körömmel védett hatalom, a másik oldalon az elkeseredett emberek… Van, amikor nem mehetnek tovább így a dolgok. Egy egész nemzetről derül ki, mit is ér. Elkullog vagy harcol.

,,Kiderül, ki áll a történelem jó, és ki a rossz oldalán.”

Szívemből beszélsz, Viktor, csak nehogy bajod legyen! – gondoltam

Szép ez az önkritika a foggal-körömmel védett hatalomról. A fog és a köröm mellett még esetleg az alapítványokba kilopott közpénzt és a bebetonozott kádereidet is említhetted volna, de így sem rossz. Ám ebben a pillanatban valamelyik samesz észrevehette a cserét, és gyorsan odadughatta az igazi papírt. Bár szerintem a kormányfő kívülről is tudja a százszor használt fordulatokat. Először is sorra vette a Gyurcsány- és Bajnai-kormány bűnlajstromát. Nem könnyű neki, mert egyiknek a nevét sem merte kimondani, hátha megidézi őket, és hipp-hopp megjelennek. A tömeg meg szaladhatna tömjénért az ördögűzéshez.

Az mindenesetre érdekesen hangzik, hogy azok a gonosz kormányok egyéb rémtetteik mellett direkt a külföldiek kezére játszották a nemzeti vagyont. Mekkora szerencse, hogy a Fudan és Paks befektetői eszerint virtigli ősmagyarok.

Az is roppant meggyőző volt, hogy a baloldaliak

“szórják a békétlenség, a gyűlölködés, a viszály magjait”.

Persze, a baloldaliak, ki más? Annyira örülök, hogy a miniszterelnök minden ilyen csúnya magot elkap röptében – van labdaérzéke, azt tudjuk-, és csakis szerető cvikipuszikat szokott küldeni ellenzékének.
Most is csupa szeretetből megy neki Brüsszelnek, mellyel szemben Orbánék Dávidként harcolnak.

“Mi vagyunk a homok a gépezetben”

– mondja. Ebben lehet valami, az biztos, hogy ahol megjelennek, ott vége a normális működésnek.

Természetesen megint harcolni kell

  • Először is meg kell védeni a gyerekeket, megállítani az iskolák falainál az erőszakos LMBTQ propagandistákat. Az óvodákat most fájóan kihagyta, de remélem, a kisdedeket sem hagyjuk azért védtelenül, bár újabban a Kúria is kekeckedik.
  • Másrészt itt van ellenségnek a baloldal, akinek a vezére tuggyukki. Illetve csak sejtjük, mert a neve megint nem hangzik el. Annyit megtudunk róla, hogy farkasként igyekszik báránybőrbe bújni, de Orbán éles szemét ez nem téveszti meg. Azt sem titkolja előttünk, hogy ez a farkas már meg is ette a nagymamát. (Nem buggyantam meg, illetve nem én. Tényleg ezt mondta.) A nagymamát, ha jól értem, az ellenzék egyéb pártjai és személyei képezik.
  • Valamint az óceán túlsó partján “készülődik Gyuri bácsi”, ahogy egykori mentorát fiúi szeretettel nevezi.

Ha ennyi felől jön az ellen, nem csoda, hogy így zárja:

“Ha eljön az idő, álljatok ki a házatok elé, és védjétek meg!”

Csak azt nem tudom, egész pontosan a farkastól, az LMBTQ hadaktól, Brüsszeltől vagy a baloldaltól. Avagy Sorostól – Gyuri bácsizni nem merném, nem vagyunk olyan jóban, mint Orbánnal voltak. Ezek a sötét alakok mind azt akarják, hogy

“Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tegyék le az országot.”

Hogy meg fognak lepődni, amikor észreveszik, hogy már elloptátok! De mindegy is. Amikor Orbán itt tartott a beszédben, kb. akkor emelkedett szólásra az út túlsó végén, az ellenzéki gyűlésen az egyik fiatal szónok. A miniszterelnök közben befejezte. Vége. Itt valami más kezdődik.

Forrás

Kapcsolódó

 

Egy a jelszónk, a békemenet!

 

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Egy a jelszónk, a békemenet!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük