Kultúra
Egy fejlődésregény, az illúziók elvesztésének története – az idei Goncourt-díjas
Egy 1990-es években játszódó kamaszkori fejlődésregény, Nicolas Mathieu Utánuk a gyerekeik című műve kapta idén a francia Goncourt-díjat.
Egy 1990-es években játszódó kamaszkori fejlődésregény, Nicolas Mathieu Leurs enfants apres eux (Utánuk a gyerekeik) című műve kapta idén a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat – jelentették be szerdán Párizsban.
Egy csapat kamasz élete a 90-es években
Az Actes Sud kiadó gondozásában megjelent 400 oldalas mű szociális és politikai látlelet Franciaország perifériális keleti részén, az elszegényedő vidék és a nagyvárosok peremén felnövő fiatalokról. A 40 éves szerzőnek ez a második regénye, a könyvkiadónak pedig hat év alatt a negyedik Goncourt-díjjal jutalmazott műve.
„Ez a díj feltehetően megváltoztatja az életemet. Oscar fiamra gondolok. Ilyen esetekben visszatérünk a gyökerekhez: a családomra, a szüleimre, a városra, ahol születtem, Epinalra, a regényben szereplő emberekre gondolok. Ez mind most hirtelen előjön” – mondta Nicolas Mathieu, amikor megérkezett az eredményhirdetés helyszínére, a párizsi Drouant étteremhez.
A szerző saját bevallása szerint egy fejlődésregény mindig az illúziók elvesztésének története. Regényében egy csapat kamasz életét követi négy nyáron át 1992-ben, 1994-ben, 1996-ban és 1998-ban egy képzeletbeli kelet-franciaországi városban, Heillange-ban, amelyben könnyű ráismerni az elszegényedő keleti volt ipari városokra, amelyek a globalizáció veszteseinek számítanak. A regény fiatal hősei 14 évesen arról álmodoznak, hogy „lelépnek innen”, a nyarakat pedig az olajszagú városszéli tóparton töltik, abban reménykedve, hogy „történik valami”.
Elveszett illúziók
A regénye főhőse, Anthony, akinek apja volt gyári munkásként a napjait kertészkedéssel, ivással és gyűlölködéssel tölti. A regény azt sugallja, hogy az illúziók elvesztése után a kamaszokra is hasonló sors vár.
„Arról a világról akartam mesélni, ahonnan származom. Ez egy irodalmi és politikai kísérlet. Amint arról beszélünk, hogyan élnek az emberek, hogyan szeretnek, politikai tettet hajtunk végre. Természetesen kicsit én is benne vagyok a regényben. Megpróbáltam rekonstruálni a jelen időt, megérteni, hogyan is élünk. Ez a részleteken keresztül történik, a lehető legjobban beillesztve a valóságba” – mondta a szerző.
A másik legjelentősebb francia irodalmi elismerést, a főként formai újításokért adományozott Renaudot-díjat a zsűri Valérie Manteau-nak ítélte Le sillon (A barázda) című regényéért, amely a 2007-ben meggyilkolt Hrant Dink örmény származású török újságíróról szól.
A zsűri különdíjat adományozott Philippe Lancon Le lambeau (A foszlány) című regényének, amely az év egyik legnagyobb könyvsikere Franciaországban. A regény a hét elején megkapta a Femina-díjat is.
Sebesülten, de átélte a Charlie Hebdo tragédiáját
Philippe Lancon, a Libération című napilap publicistája 2015. január 7-én a Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségében tartózkodott, amikor Allah Akbar felkiáltással dzsihadisták behatoltak és 12 embert megöltek. Egy golyó az írót is arcon találta, aki a terroristák távozásáig a földön fekve, halottnak tetette magát.
A történet a merénylet előtti este kezdődik, amelyet a szerző színházban töltött. Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjátékát nézte meg, amelyben a puritán Malvolio „meg akarja büntetni az élvezeteknek és érzelmeknek élő embereket annak a jónak nevében, amit képviselni gondol, és isten nevében minden rosszat megenged magának ennek eléréséhez”. Ami viszont Shakespeare-nél csak álom volt, az a szerző életében rémálommá válik másnap.
A mű hatvan oldalon keresztül szinte egy szuszra idézi fel a Charlie Hebdo elleni támadást minden részletét.
„Forgattam a nyelvemet a számban és azt éreztem, hogy a repeszekre szétesett fogaim lebegnek mindenhol” – emlékszik vissza Lancon. „Később tudtam meg, hogy a szerkesztőség vérben úszott, de én benne fürdőztem, szinte semmit nem láttam” – olvasható a mű elején.
Szétroncsolódott arcát több mint húsz műtéttel állították helyre
A szerző számára azonban a neheze csak ezután következik. Lancon a kórházba szállítását követően elveszítette eszméletét. Szétroncsolódott arcát több mint húsz műtéttel állították helyre. A szöveg elsősorban a szerzőt támogató nővérek, orvosok, az ajtaja előtt posztoló rendőrök, a folyamatosan mellette lévő báty és az arcot helyreállító sebész, Chloé Bertolus története. A regény november 13-án ér véget, amikor újabb 130 áldozatot követelő dzsihadista támadássorozat történt Párizs belvárosi kávéházaiban és a Bataclan klubban.
(Forrás: MTI)
Szerző
Friss
- Időjárás, elindult a változás (jó irányba!)
- Nagy Márton közszolga: „a kiskereskedők kicsit túl nagy árrést alkalmaznak”
- Csillagjegyek az ellazulás útján – Téged mi szabadít meg a stressztől?
- Kúria: az élet kötelesség, nem jog – Újabb elutasítást kapott Karsai Dániel
- Mi lesz így mivélünk, ha 2Rule-talanok maradunk? – Bezárt a Mészáros-cég?
- Mészáros úr, megvette már a fólia-ágazatot? – Közlöny van róla: minden gyermekeknek készült termékre kiterjesztette a kormány a „könyvfóliázást”
- Redkívüli kormány-döntés az üzemanyagárakról
- Közlöny van erről is: ezentúl más néven keresse a Magyar Nemzeti Múzeumot
- Halló? A Rogán-művektől megbízásából hívom: mondja, mostanság mitől fél a legjobban? – Az nem opció, hogy a regnálótól….
- Figyelem! Változik az otthonfelújítási program