Egy mészárlás története

Szegeden, a Belvárosi Moziban láthatta a magyar közönség először Szász János legújabb, A hentes, a kurva és a félszemű című filmjét. A vetítés után közönségtalálkozót tartottak, amelyen a rendező mellett Máthé Tibor operatőr is ott volt.

– Nagyon megtisztelő, hogy ennyien itt maradtak a film után. Ez nekünk mindig egy stresszes pillanat, először megmutatni közönségnek. Mi dolgoztunk rajta, rengeteget, két évet, ám ez a munka akár egy pillanat alatt is megbukhat. Nagyon izgulva jöttem, és nagyon izgulva ülök itt – vallotta be Szász János rendező, aki gyorsan bevallott még valamit: – Ennek a történetnek egy részét egyszer már megcsináltam, máshogy: Kovács Lajossal, Cserhalmi Györggyel, Hernádi Jutkával, Eperjes Károllyal, Szarvas Jóskával még főiskolásként. Akkor nagyon sokat könyvtáraztam, olvastam erről a bűntényről. Ez a három szörnyeteg, a mostani filmnek a főszereplői már abban a filmben sem voltak fölmenthetők, ebben meg pláne nem. Szembenézni akartunk ezzel, nem akartuk „szépíteni” ezt a rémtettet. Csinálhattam volna a lányból hősnőt, de nem érte volna meg. Ugyanis ez a három ember nemcsak egyszerűen szörnyű volt, hanem végtelenül buták, számítóak is voltak. Nagyon sok kockázat volt ebben a filmben, de vállaltuk. Szerencsére nemcsak én, hanem Tibi is szereti a kockázatokat. Ez egy elég véres történet, nem véletlenül csináltuk fekete-fehérben. Nem tudtuk volna és nem is akartuk színesben megcsinálni, katyvasz lett volna. Kellett adni neki egy ilyen balladai fekete-fehérséget. Hűek akartunk maradni ehhez a kegyetlen történethez, és nem akartuk mindenáron megmásítani azt.

– Ez a film egy tükör. De nem is akartunk többet ennél. Belenézünk, és látjuk a mai világot, amit ugyanúgy a pénz mozgat, mint az akkorit. Léderer is megőrül a pénztől, Mária is megőrül tőle, érte

– mondta Máthé Tibor.

A film kedvéért Hegedüs D. Géza huszonöt kilót hízott

Pedig erre Szász János nem kérte. – Nem én találtam ezt ki, ő akarta így. Amit a színészeim ebbe a filmbe beletesznek saját magukból, az egészen fantasztikus.

A hentest megformáló Hegedűs D. Géza elmondta, hogy Kodelka személyisége távol áll saját alkatától és egyéniségétől. „Én meditatív, szemlélődő típusú ember vagyok, ezzel szemben Kodelka nagyon aktív, rendkívül tudatos és erős ember, aki a vágyait nem korlátozza, és nem retten vissza az élet nehézségeitől. Biológiailag, formailag is és a világon elfoglalt státuszában is egészen másképp viselkedik” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy színészként az volt a feladata, hogy minden képességével együtt, idegrendszerével, fantáziájával alárendelje magát ennek a szerepnek, egyszer csak azonosuljon vele és úgy működjön, ahogy azt a rendező elképzelte.

Hegedűs D. Géza szerint ez nehéz munka volt nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is.

„A koncentráció mellett nehéz volt a természeti kitettség is a hidegnek, a fagynak, a sárnak, esőnek, a hajnaloknak és a nyers vad, brutális környezetnek” – tette hozzá.

A másik két főszereplő, Nagy Zsolt és Gryllus Dorka az utolsó pillanatban került a filmbe.

– Dorkával reggeliztem Pesten, és elmondtam neki a sztorit. Még a próbafelvételek előtt voltunk. Azt mondta, „csodálatos ez a történet, ha esetleg megkapom a szerepet, nem akarom elolvasni a forgatókönyvet.” „Ilyen a világon nincs, Dorka”, feleltem neki, de ragaszkodott hozzá. És szerintem tényleg nem olvasta el. Azt akarta, hogy ez a film egyik napról a másikra történjen meg vele, hogy meglepje. Nagy Zsolt meg egyszerűen nem hagyta magát. Az elején megbeszéltük, hogy Léderer „egy tömbből van faragva”, és mindig, amikor csak egy kicsit is el akartam térne egy-egy jelenetben, ő szólt rám: „nem, ezt így nem. Ő egyben van! Ő ezt csinálja!” Ez nagyon jó volt egyébként.

A film zenéjét a világhírű izlandi zeneszerző Jóhann Jóhannsson komponálta, aki Hollywoodban három Denis Villeneuve film (Prisoners, Sicario és Arrival) zenéjével tette le a névjegyét. Jóhannsson a „A mindenség elmélete” című film eredeti zenéjéért pedig Golden Globe díjban részesült.

Forrás: MTI/szeged.hu

Kapcsolódó

Enyedi Ildikó: a filmakadémia nyitottságát látom az Oscar-díjra  jelölésben