Egy nap, két hír – pillanatfelvétel 2021 Magyarországáról

Minden társadalomban vannak gazdagok és szegények, ez természetes, de az már a regnáló kormány dolga, hogy ne erősítsen rá a megélhetésolló nyitására, hanem igyekezzen csökkenteni a távolságot. Két hírt választottunk napjainkból, amikből kiderül: a jelenleg kormányon lévők nem ennek szellemében dolgoznak.

Első hír

A közmunka a modern kori rabszolgatartás új formája.

Visszatekintve az elmúlt harminc évre, egyre inkább úgy tűnik, hogy a közmunka-programokra elköltött százmilliárdok rosszul hasznosultak. Persze egy-egy épületben, vagy szép parkban megmutatkozik némi hasznosság, de a fő probléma – ami miatt szükség volt és a jövőben is szükség lesz ezekre a programokra –, közel sem oldódott meg.

Hosszú-hosszú évek után 2017-ben emeltek először a közmunkás-béreken, havi 2500 forintot, s így értük el a jelenlegi közel 57 000 forintos szintet.

A közmunkások talán nem számolgattak, de én igen: ez az emelés mindösszesen 30 eurócentet jelentett naponta, amiért Európában szinte egy doboz gyufát sem tudnánk venni. Nincs tehát ok, vagy valós érv arra, hogy bárhol a világban eldicsekedjünk a magyar gazdaság jó állapotával, ha csak ennyit tudunk adni a leginkább kiszolgáltatottaknak. A hazánk által is elfogadott

Európai Charta kimondja, hogy az elvégzett munkáért mindenkinek legalább annyi bért kell kapnia, amennyiből meg tud élni, vagyis újra tudja termelni a saját munkaerejét. Ez lenne a minimálbér, aminek alig felét kapja meg egy közmunkás.

Értem én a filozófiát, hogy ne legyen segély, és munka nélkül ne kapjon senki jövedelmet, s egyet is értek vele. Másfelől viszont aki dolgozik, azt fizessék meg! Ehhez kellene a már említett gazdasági arculat kialakítása térségenként, csakhogy az vesződséggel és gondolkodással jár.
S úgy tűnik, a kormánynak is egyszerűbb ehelyett lélegeztetőcsövön tartani az elszegényedett térségeket, alamizsnaként kínálva fel a közmunkás státuszt és a hozzá kapcsolódó arcpirító munkabért. Cseppet sem viccesen azt szoktam mondani, hogy ez a kormány valóban egyetlen rászorulót sem hagy az út szélén: belöki őket az árokba. /Részletek Vécsi Istvánnal készült interjúból; Forrás: Népszava/

Második hír

Ömlenek az állami milliárdok Lezsák Sándor sok mindent maga alá gyűrő birodalmába

Az állami feladatok kiszervezésének mintapéldánya lehetne a homokháton a semmiből kirajzolódó miniváros, a Hungarikum Liget sziluettje, csillagvizsgálóval, készülő wellnessfürdővel, szállodával, footgolfpályával, lovardával és minden mással, mi szem-szájnak ingere. A lakiteleki sátorhely, amely a rendszerváltás egyik szimbóluma, sok tízmilliárdos kulturális komplexumot termett az egykori sátorverőnek, a volt MDF-es, ma már fideszes politikusnak, Lezsák Sándornak.

A rendszer működtetése persze irdatlanul sok pénzbe kerül. A népfőiskola kialakításának már az első üteme is 15 milliárd forintot emésztett fel, az újabb – némi luxust sem nélkülöző – funkciók pedig további 18 milliárd forintot visznek el az adófizetők pénzéből.

Ez akkor is hatalmas összeg, ha elfogadható, hogy a népfőiskola kollégiumi rendszere segítséget jelenthet az alacsonyabb sorból feltörekvő fiatalok számára. Az intézmények fenntartása azonban már így is évente több mint 2 milliárd forintot emészt fel, pedig az NMI székháza még csak októberben készült el, és a fürdő is inkább viszi majd a pénzt, mint hozza, vagyis a kormányfőnek még sokszor a „közös” zsebébe kell nyúlnia. Lezsák Hungarikum Ligete egy-két év múlva akár már 4-5 milliárd forintot is felemészthet évente, ennek finanszírozását az Orbán-kormányon kívül más aligha vállalja fel. /Forrás: Heti Világgazdaság/

Forrás

csillagjegy, intelligencia, felhívás

 

 

figyelmeztetes
illusztráció: V.K.

Egy hozzászólás itt: “Egy nap, két hír – pillanatfelvétel 2021 Magyarországáról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük