Egy pénteki félórás rádióinterjú alatt 5, vagy 6 újabb halál – A rettenet is megszokható

Már nem akad el a lélegzetem, ha újra meg újra azt olvasom, hogy elsők vagy másodikok vagyunk a világ országai között a Covid-halálesetek népességarányos számában.

Még örülni is tudok, hogy már két és fél millió embert oltottak be

Köszönet és elismerés illet mindenkit, aki ezt a munkát végezte, nem nézve, hétköznap van vagy ünnep. Remélem, minél többen jelentkeznek vakcináért, hosszú távon csak ez segít. Természetes, hogy a miniszterelnök büszkélkedik az oltottak számával, hiszen ez valódi teljesítmény. De az már nem természetes, hogy úgy tesz, mintha az oltás öncél volna, és nem eszköz arra, hogy ne legyen ennyi halál. Nem értem, miért nem hívnak össze szakmai tanácskozást, miért nem kérdeznek minden hozzáértőt, miért nem szednek össze minden tapasztalatot kifejezetten arról, mitől vagyunk a halottak számát tekintve világrekorderek ebben a gyászos versenyben.

Szörnyű, de amikor a miniszterelnököt hallgatom, képzeletben egy fekete számot látok villódzni a háta mögött

A halottak növekvő számát. Napi 200 halottnál 7 percenként villan egyet: megint meghalt valaki. Napi 300 halottnál 5 percenként. Egy pénteki félórás rádióinterjú alatt 5 vagy 6 újabb halál.

Nem gondolom, hogy Orbán ezt akarta. Nem gondolom, hogy nem gyászol. Azt sem gondolom, hogy csakis ő a felelős. De akkor miért nem beszél erről? Miért nem engedi, hogy mások, akár a saját szakértői köréből beszéljenek? Miért csak az oltási sikerekről szabad szólni? Miért nem osztja meg a fájdalmát? Miért nem töpreng velünk együtt? Miért nem kér és fogad el minden segítséget?

Talán ő is arra számít, hogy a gyászhíreket megszoktuk?

De azt nem vagyok hajlandó megszokni, ahogy ma a szerencsétlen tisztifőorvos fogalmazott. Azt mondta,

a borzasztó szerda reggeli szám, a 320 halott csak “adattorlódás” eredménye.

Az ünnepek idején nem volt mindenütt idő adminisztrálni, így a vasárnapi, hétfői áldozatok egy részét is most számolták bele. Ez bizonyára így van.

De főorvos asszony, az a 320 ember akkor is meghalt, és nem vigasz, ha nem kedden, hanem hétfőn vesztettük el őket!

Nagyon kérem, ne kezeljék őket egyszerű “torlódott adatként”

Még engem is sért, felkavar, hát még, aki ismerte és szerette őket. Embereket temetünk, egyre többet, és nem adatokat. Azt mondták, az út szélén nem hagyunk senkit. Lehet, hogy ott nem. De a temetőben igen.

Forrás

 

halál

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Egy hozzászólás itt: “Egy pénteki félórás rádióinterjú alatt 5, vagy 6 újabb halál – A rettenet is megszokható

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük