Gáz van a gázzal – Egy szerencsétlen lakó naplója, avagy a Fővárosi Gázművek kisded játékai

Múlt hét pénteken arra lettem fegyelmes, hogy két munkás bőszen szurkálja az úttest betonját. Hétfőn arra értem haza, hogy két hatalmas lyuk tátong a ház előtt, de a kapun semmilyen értesítést nincs, hogy valamiféle munkálatokat végeznének. Kik? És mit? Az ott állomásozó „gázos” kocsiból sejthettem, hogy a gázvezetéket ellenőrzik. Talán… 

Sehol senki – gáz nincs

Kedd, háromnegyed három. Már majdnem a kapu elé érek. Nagy sürgés-forgás. Aztán hirtelen irdatlan gázszag. Három perc múlva felérek az első emeleti lakásomba, feltekerem a cirkó termóját, hogy jobban befűtsek. Felteszek a gáztűzhelyre egy csészényi vizet, forró teának. Fél percen belül a cirkó elkezd keservesen nyüszíteni, a víz nem forr. Elfogyott a gáz. Leszaladok a munkásokhoz, hogy érdeklődjem, mi történt. A műszakvezető közli, hogy véletlenül átvágták a gázvezetéket, így központilag elzárták a gázt. Nincs fűtés, nincs meleg víz, nincs főzés. Meddig? – érdeklődöm naivan tovább. A műszakvezető megígéri, hogy az ÉJSZAKAI műszak (délután 3 óra van!!!) mindent el fog követni, hogy megoldják a gondot.

Délután négy óra. A munkások levonulnak, ők befejezték a műszakjukat.

Három hét szünet, közel másfél millióért

Délután hat óra. Semmi mozgás. Telefon a Fővárosi Gázművekhez. Közlik, hogy majd jönnek. Én – buta lakó – nem tudhatom, mikor kezdődik az új műszak. Én csak fázom, mert február közepe van, és nincs fűtésem. Eltelik az éjszaka – műszak nélkül. Másnap reggel fél nyolckor hagyom el a házat. Sehol egy lélek, pláne nem „gáz-munkás”. Délután négy óra: hazaérkezem. A kapun egy A4-es lap fogad: a gázt határozatlan időre elzárták, mert a ház gázvezetékei nem felelnek meg a szabványnak, elavultak. A közös képviselő észvesztve szakember után kutat. Akad egy, aki épp ráér, 1 millió 400 ezer forintért el is vállalja. Három hét múlva kész lesz.

Szerda reggel. Csöng a mobilom: a közös képviselő közli, hogy nyomásmérést csináltak a házban (senki nem tudott róla, a gázórákat senki sem zárta le, egy szál hivatalos írás nem jelezte, hogy ezt nekünk meg kellett volna tennünk), természetesen szökik a gáz, csökken a nyomás, tehát minden rossz. Állítólag csütörtök este hétkor újabb mérést csinálnak, legyünk otthon.

Nyáron nem ért rá senki a „gázosoknál”?

Csütörtök este hét óra. Két fáradt arcú szakember érkezik. Pontosak. Minden lakásba bemennek, elzárják a csapokat, és mint akik jól végezték dolgukat, elmennek. És a nyomáspróba? – kérdezzük dermedten. „Lejárt a munkaidőnk” – halljuk még elmenőben a válaszukat.

Péntek reggel kilenc óra. Kezdődik minden elölről.  Szeretnék ismét minden lakásban ellenőrizni a már lezárt csapokat. Senki sincs otthon. Dolgozunk. Végül így is belemennek a nyomáspróbába, és persze a tömörség most sem megfelelő.  Ami rossz, azt ki kell cserélni. Ez világos. De vajon miért is nem lehetett az ellenőrzést nyáron megcsinálni? Én csak egy buta lakó vagyok, nem érthetek az ilyesmihez… Én csak fázom… És vajon mi lesz a harmadikon lakó kilenc hónapos kisbabával???

(Vendégszerző: Béládi Magdolna)

Kapcsolódó

rezsiharc

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük