Kedden futkosós napom volt. Reggel korán elindultam otthonról, és csak késő este értem haza. Nyomós oka volt, mert akadt dolgunk bőven. Kora este a kis jótékonyságra “szövetkezett” közösségünk egy kedves hölgy tagjával volt találkozóm. Ketten mentünk egy nagyon jószívű debreceni családhoz, akik a számukra már nem szükséges holmikat ajánlottak fel a rászorulóknak.


Két fordulós fuvar

Rengeteg mindent hoztunk el: gyerekruhák, gyerekcipók, felnőtteknek ruhák, cipők, babakocsi és még nem tudjuk mit ajándékoztak. Kétszer kellett fordulni, a raktárban kipakoltunk, akkor már este fél nyolc volt, így a válogatás, szortírozás a következő napok tennivalója. A fiatalasszony kérte, hogy a nevét ne írjam meg. Ezt tiszteletben tartom.

Nagy dolgot tett a család, hiszen amit elhoztunk tőlük sok szegénységben élő számára szerez majd örömet. Mi is megizzadtunk úgy magyarosan, de valahogyan nem éreztük a fáradtságot. Fura érzés tartja ilyenkor az ember fogságban. Rabul ejt, és nem enged, és ez jó, hogy így van.

Győz a: NINCS!

A család nyugodt lehet, minden adományuk jó helyre kerül, sok-sok gyermek, felnőtt életét teszi majd könnyebbé. Hajdú-Bihar megye -ha kivesszük Debrecent–egyike az ország legszegényebb területének. Sok tízezren élnek középkori körülmények között, magukra hagyva, kiszolgáltatottan. Ne gondolja senki, hogy csak romákról van szó. A nincstelenség ott van minden településen, vannak akik próbálják titkolni nyomorukat, de inkább előbb, mint utóbb legyőzi őket a nincs.

Az ország miniszterelnöke ma a szlovákok elleni focivereség miatt sopánkodott. Vajon mikor éljük meg, hogy  észreveszi, hogy országában a nyomor jobban teljesít. Nem a nemlétező migráns hadaktól kellene a magyar embereket megvédenie, hanem a nyomortól, az emberhez méltatlan élettől. Nem a VIP páholyok népe Magyarország.

Újra a hárommillió szegény országa lettünk

A luxus stadionok helyett emberséget kellene adni azoknak, akik önerőből képtelenek kievickélni a bajból. Ma milliók érzik magukat megtűrt állampolgároknak, a Fidesz helyi kiskirályai akkor rúgnak a szegénybe, amikor úri kedvük jónak tartja. A megfelelő hátsó nyalása mentséget ad számukra minden bűnük alól. “Föl kéne szabadulni már” -írta József Attila. Mert bizony ma is igaz: ” Fortélyos félelem igazgat / minket s nem csalóka remény.”.

Van egy láthatatlan Magyarország, amelyről a mai percemberkék nem vesznek tudomást. Ezért is felemelő egy olyan alkalom, mint a tegnapi volt.

 

1 hozzászólás

  1. Egy pesszimista meggyözödött, hogy minden nö ROSSZ. Egy optimista pedig forron reméli, hogy a pesszimistának igaza van.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét