Amondó vagyok, hogy 15,5 milliárd forint már egészen szép summácska ahhoz, hogy némi figyelmet szenteljünk az újra formálódó örök és megbonthatatlan kirgiz-magyar barátságnak! (Mit barátság! Közös népi eredet és testvériség!)

Orbán Viktor néhány napja a messzi Kirgizisztánban ápolta

és építette a járvány idején különösen fontos kirgiz-magyar (kipcsak) gazdasági és egyéb kapcsolatokat, s ezen a túrán született megállapodás az 50 millió dolláros alap létrehozásáról, amelyből finanszírozzák majd a két ország együttműködését, különösen vegyes cégeket. Ha az alap a várható nagy sikerre való tekintettel esetleg kimerülne, összegét készek tovább emelni. A pénz úgynevezett magyar költségvetési donor. Hogy ez mi légyen, sejtelmem sincs, de úgy tűnik, mi, magyar adózók fizetjük, s nem egészen világos, hogy ki és milyen címen markolhat majd belőle, de hát az újabb nagy keleti nyitásra szükség van, a gazdaságnak működnie kell, sőt, – minthogy

„A két nép között meglévő közös eredet és a barátság mindennapi megélésének ma a legnagyobb akadálya a távolság, szükség van egy közvetlen légi járatra Budapest és Biskek között, amelynek jogi és pénzügyi fel-tételeit sikerült is megteremteni, és hamarosan megindulhat a járat….„

Különösen jól esett, hogy a kirgiz elnök a tárgyalásokon világossá tette: országában nyilvántartják, hogy kirgizek és magyarok valaha, a régi időkben egy nép voltunk”– indokolta a miniszterelnök a szálak szorosabbra fűzését. (Egy vérből valók vagyunk ti meg én! – kiáltotta Maugli, amikor a Bender Log népe behajította a kobrák közé.)

Minden tiszteletem Kirgizisztáné,

biztosan remek ország. Módfelett örülök a járvány idején bővülő külkapcsolatainknak, kiváltképp a keleti nyitás újabb fejezetének, ám-bár a keleti nyitás eleddig nem bizonyult valami gyümölcsöző stratégiának, és Kirgizisztán sem látszik markánsan jövedelmező partnernek. Egyrészt jó messze van. (Ez vagy baj, vagy erény.) Lakóinak száma 6,2 millió, az egy lakosra számított GDP 2017. évi adat szerint 535 dollár. Fő kiviteli cikke a gyapot és a nomád pásztorkodás révén termelt hús. Aranyat is exportálnak.

Árucserénk összértéke változó, jó ideje nagyjából évi 20-40 millió forint.

Áruik legnagyobb vevője Svájc, ami ígéretes, legnagyobb szállítójuk Kína, ami nem meglepő.

Ősi rokonság, eredet, ide vagy oda,

ehhez képest én nagyon sokallom azt az 50 millió dollárt, amelynek sorsa erősen kétséges (vagy inkább kicsit sem kétséges), ebből a pénzből itthon kellene visszaadni például a valóban közhasznú szervezetektől járványvédekezés címén elvont filléreket, ami nekik és gyámolítottjaiknak a túlélés reményét alapozná meg! Orbán Viktor azt szokta volt mondogatni, hogy ő nem foglalkozik üzleti ügyekkel.

Ez a kirgiz buli akkor mi az ördög?

Mellesleg kérek helyet az első, menetrend szerinti, kirgizföldre tartó légi járatra!

kísértetjárta

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét