Úgy kezdődött, hogy nagyon megmérgesedett az Igazságos, amikor a fülébe jutott neki, hogy az ügyészség elveszítette a Jávor Benedek feljelentését.
– Ki a f@szom az a Jávor Benedek? – tajtékzott Dajcstomi stílusában az Igazságos. – Hogy jön ahhoz egy ilyen pöcs, hogy az ügyészségen elvesszen a feljelentése?
És hát, mondjuk meg őszintén, kertelés nélkül, tényleg
Tessék úgy feljelenteni, hogy az ne veszhessen el. Lám a filozófusokat is milyen szépen feljelentették, anno. Vagy legutóbb a Czeglédy Csabát, nyoma lett annak is. Csak az Igazságos vejét, a Tiborcz Istvánt nem bírják tisztességesen feljelenteni. Ezzel is akadályozzák az ügyészség munkáját, vagyis hogy a dolgok rendes menete szerint megtagadhassák a nyomozást.
– Egész Magyarország egy disznóól – üvöltött az Igazságos. – És nekem kell kiganéznom.
Alig tudták csillapítani. Még a Németh Szilárdnak sem sikerült jobb kedvre derítenie az Igazságost, pedig ennek érdekében megevett egy birkafejet, ám ennek sem lett foganatja. Ki is hányta azonmód a Szilárd, amikor nem látták a fotósok.
Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem,
a Jávor Benedek feljelentését meg sehogyan sem sikerült előtalálni.
– És ezek akarnak kormányozni! – dohogott az Igazságos, kissé lehiggadva a nagy nekigerjedés után. – Még egy feljelentést sem képesek úgy beadni, hogy ne vesszen el.
És boldogan élnek, amíg meg nem halunk.
