Szombaton volt egy demonstráció az egészségügyért, maroknyi kétségbeesett felszólalóval, akik a mindennapokban az egészségügy napszámosai.
[mnky_ads id=”10551"]


Kimentem, mert kíváncsi voltam,

látom e újra azt a tüzet, mint annak idején a Normafánál, amikor feketébe borultak az ápolók és a velük szolidáris civilek.
Nem volt tűz, hideg volt, csak a márciusi téli szél vitte a lila lufikat a parlament felé. Maroknyi megkeseredett arc, sápadtan, hit, önbizalom nélkül, kapaszkodva a semmibe.
[m[mnky_ads id=”10552"]r>

Nekem fájt!

Nekem fáj, hogy ezeknek az embereknek nem jár egy önálló minisztérium, egy önálló miniszter, valaki, aki vállalná a felelősséget, azokért a körülményeket, amelyek jellemzik a mai magyar egészségügy helyzetét.

Nekem fáj, hogy mi civilek csak akkor adunk hangot a dühünknek, amikor a végtelenségig túlhajszolt ápoló, orvos már nem bír velünk foglalkozni. Pár éve leírtam Sándor Mária kétségbeesett kiállása és kiáltása kapcsán, hogy az egészségügy haldoklik.

Jelentem az egészségügy meghalt!

Továbbiakban keresse fel fideszes országgyűlési képviselőjét, vagy a lakhely szerinti legközelebbi stadiont gyógyulása érdekében!

Vége, az egészségügy mortuus est!

Vendégszerző: Füzesy Alex
[mnk[mnky_ads id=”10553"]

Szélesvásznú Orbán…és akkor ellovagolt a lemenő nap fényébe

Tüntetnek az egészségügyi dolgozók

Tűntetésre készülnek az egészségügyben dolgozók

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét