Elek István: Orbán “lopakodó államcsínnyel” felszámolta a liberális demokrácia vívmányait

Elek István a rendszerváltó politikusok egyike. Szerepe volt abban is, hogy Orbán Viktor a jobboldal vezérévé vált. A volt politikus a Népszavának adott interjút. Ebből szemlézzük azokat a részeket, amelyek talán segíthetnek megérteni a mai, orbáni hatalom valódi mozgatóit.

“Kövér Laci, az egykori harcos liberális demokrata”

Az Országgyűlés ünnepi ülést tartott az első szabadon választott országgyűlés megalakulásának az évfordulóján. A Fidesz politikai nyilatkozatot nyújtott be, amely szerint a „rendszerváltoztatás továbbvitele során” sokáig nem sikerült gátat szabni a „kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek”:

“Hát, igen. Láthatóan ügyeltek rá, hogy olyan szöveget írjanak, amit az ellenzék úgysem fog megszavazni. Nem mintha meglepne: az egyik előterjesztő, Kövér Laci, az egykori harcos liberális demokrata épp a napokban tagadta ki újólag a nemzetből a balliberálisnak minősített komplett ellenzéket… Egyébként mi, rendszerváltó MDF-esek is készültünk egy nyilatkozat kiadására, de gyorsan kiderült, hogy túl nagyok közöttünk a távolságok, fölösleges próbálkozni.”

Elváltak az útjaink…

Az egykori országgyűlési képviselő hangsúlyozta, a saját ereje, képessége szerint mindig ugyanazt az értékrendet és világnézetet képviselte az elmúlt évtizedekben:

“Valóban: egyik előkészítője voltam annak a politikának, amelynek az lett az eredménye, hogy a Fidesznek sikerült összeszednie az összeroskadt jobbközép használható elemeit, és 1998-ra újraépítenie a demokratikus politikai versenyhez szükséges alternatívát. A kormányzás időszakában, a miniszterelnök főtanácsadójaként – fenntartásokkal és kritikákkal – továbbra is támogattam ezt a politikát. Úgy gondoltam, hogy a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva Orbán Viktor valami olyasmit akar képviselni, amit annak idején az MDF-ben elképzeltünk. A 2002-es vereség után azonban az ellenzékben lévő Fidesz egyre erőteljesebben eltávolodott ettől a polgári értékrendtől. Elváltak az útjaink.”

Polgári körök, mint csodafegyver

A kétezres évek közepén már ott tartott, hogy – amennyiben egyáltalán vállal még közéleti szerepet – új alternatívát kell keresnie:

“Valamikor 2003-ban a hívásunkra eljött a Heti Válasz szerkesztőségébe. Kifejtette, hogy széles jobboldali tábort szeretne felépíteni, de ennek hangsúlya, középpontja a mérsékelt-konzervatív irány kell legyen. Ígéretét nem teljesítette. Orbán egy ideig a párt vezetésétől is visszavonult, a vereség után életre hívott polgári körök mozgalmára koncentrált.”

Apparátus….

Kiemelte, Orbán aztán arra jutott, hogy megfelelő apparátus és szervezeti felépítés nélkül, a polgári körökre alapozva a Fideszből nem lesz újra kormányváltó tényező:

“Ekkor hozta létre a végsőkig centralizált vezetői rendszert a pártban. A Fidesz holdudvarában egyre nagyobb szerepet kapott az a bizonyos radikalizmus, közben a másik oldalon – különösen Gyurcsány Ferenc színre lépésével – megjelent egy harcos baloldali irányzat. A politikai közélet nagy léptekkel elindult a „kéttáborúság” felé.”/……. / “A Magyar Nemzetben ekkor jelent meg a nyílt levelem arról, hogy újra kell gombolnia a mellényt: ha Orbán Viktor jobbközép értékrendet valló államférfiként akar viselkedni, fel kell hagynia a Fidesz szövetségeseit is alárendelt helyzetbe hozó „egy a tábor, egy a zászló” politikájával. Semmi foganatja nem volt.”

Koalíciós kormányzás

Meggyőződése, hogy 2010-ben kedvező helyzet alakulhatott volna ki, ha a Fidesz mérsékelt-konzervatív politikát folytat és teret enged más jobboldali pártoknak is, a koalíciós kormányzásnak:

“Másfajta kínálat esetén valószínűleg a Jobbik sem jelent volna meg komoly erőként. A Fidesz eredetileg a baloldali kormány politikájának korrekciójára vállalkozott, a „rendszerváltó retorika” csak később jött be a képbe. Az MSZP is mutatott nyitottságot rá – például a határon túli magyarok ügyében –, hogy felülbírálja korábbi hibás döntéseit. A konszolidáció felé lehetett volna vinni a társadalmat.”

Mára a Fidesz felszámolta a liberális demokrácia rendszerét,

amelyet 1990-ben közösen létrehoztak. Ennek az a lényege, hogy a politikai ellenfelek legitim tényezőnek tekintik egymást, méltányos feltételek között zajlik a politikai verseny:

“A Fidesz mindezt – egy alkotmányjogász találó kifejezésével élve – „lopakodó államcsíny” formájában megszüntette. Ehhez nem volt sem morális, sem politikai, sem alkotmányos felhatalmazása. Ebben a helyzetben nem az a kérdés, melyik demokratikus párt milyen arányú támogatást szerez a választáson. Hanem az, hogy azok a politikai erők, amelyek szeretnék újra megalapozni a liberális demokráciát, képesek-e elegendő támogatottságot szerezni a kormányzáshoz. Mivel a parlamenti választás egyfordulós, nincs más megoldás, csak az, hogy megteremtik az együttműködés szellemi-politikai feltételeit. Minden megfontolás, ami az együttműködés ellen szól, csekély jelentőségű ehhez képest.”

Forrás

figyu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük