Életveszély a Jánosi utcában – a regnáló „hatalmasságok” gyerekei nem ide járnak….

Biztosan nem egyedi az eset, amiről debreceni olvasónk beszámolt. A példa hatására talán másoknak is eszükbe jut, hogy érdemes és kell is birizgálni a fejesek bajszát, hiszen gyermekeink biztonsága a tét. Arról nem is beszélve, hogy azért kapják tőlünk a fizetésüket, azért tartjuk őket, mint közszolgákat, hogy segítsenek, ha kell.

Helyzetjelentés Debrecenből

„Debrecenben a Jánosi utcában élek, így a tanévben szinte minden nap látom, megélem, hogy gyermekeink, az őket kísérő szülők, nagyszülők milyen veszélynek vannak kitéve a Csapókerti Általános Iskola és a Mesekert Óvoda környékén.

Aki járt már a Jánosi utcában tudja, hogy a reggeli órákban és délután négy és öt óra között szinte nem lehet közlekedni. Az utca keskeny, ennek ellenére kétsávos, rengetegen használják menekülő útnak is. Gyakori, hogy az autós sor, az utca végén áll. Ráadásul az út minősége enyhén szólva is hagy kívánnivalót maga után. A pár évvel ezelőtti felújítást igen nagyvonalúan, és anyag takarékosan végezhették el.Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy az út szélén egyes helyeken tekintélyes mélyedések találhatók. A 30 kilométeres korlátozás betartása pedig csak egy szép álom. Néhány fekvő rendőr, csodákra lenne képes.

Nos, gyermekeink ilyen körülmények között próbálnak közlekedni.

A Mátyás király utca felé élők számára a templom előtt található felfestett gyalogátkelő, azonban akik a Jánosi utcában és a környékén laknak sokszor az autók között szlalomozva próbálnak átjutni a túloldalra. A biztonságot adó gyalogátkelőre , a gyermekekre figyelmeztető, villogó lámpa felszerelésére eddig valahogy nem jutott pénz.

Valószínűleg a debreceni városvezetők gyermekei nem a Jánosi utcai iskolába, óvodába járnak, hisz’ akkor maguk is szembesülnének a napi életveszéllyel. Eddig még szerencsére nem történt tragédia, de ez nem lehet magyarázat arra a felelőtlenségre,hogy egy ilyen forgalmas környéken az önkormányzat nem gondoskodott a biztonságos közlekedés elemi feltételeiről.

Szeptember 3-ig, a tanév kezdetéig már rövid az idő.

De talán még ennyi időnek is elégnek kellene lennie ahhoz, hogy a tanintézetek környékén a mostani áldatlan állapotot az illetékesek megszüntessék, spórolják ki a város költségvetéséből a szükséges összeget. Valószínűleg nem vágja földhöz a várost egy lámpás gyalogátkelő létesítése.

Ha cinikus lennék, még lenne is néhány javaslatom, honnan lehetne spórolni egy keveset. De minek, hiszen megszokhattuk, hogy az emberek véleménye a városvezetés számára nem igazán szokott fontos lenni. Nem mosolygós sajtótájékoztatókra, hanem apró tettekre lenne csak szükség. Az, hogy pár napig majd rendőr segít a forgalomirányításban a templom előtt az iskola kezdetekor, nem old meg semmit. Persze lehet mutogatni a városi televízióban, de ettől még a gyalogátkelő a gyermekeink számára nem oldódik meg.

Nem vagyok közlekedési szakember,

egyszerű magyar állampolgárként azonban úgy érzem, hogy muszáj megszólalni közügyekben, mindannyiunk érdekében. Ne felejtsük el, szeptembertől ismét több száz gyermek közlekedik a környező utcákban, közös felelősségünk, hogy mindezt biztonságban tehessék. „