Elfogadható az “elfogadhatatlan” szinonimája?

Elfogadhatatlan? Nemrég arról értekeztem, hogy a magyar politika azóta önmaga tragikus paródiája, amióta egykoron a király és tenger nélküli Magyar Királyságot egy tengerész kormányozhatta. Nagyjából azóta, a politikában oly gyakran hangoztatott “elfogadhatatlan” szó lényegében az elfogadás szinonimájává vált.

Nemrégiben napokon át hallhattuk a színiegyetem derék diákjaitól,

hogy számukra mennyire elfogadhatatlan a kialakult helyzetük, s bár néhány csendesebb oktató tényleg ott is hagyta az intézményt, egyetlen olyan diákról sem tudok, aki ne fogadta volna el az új rezsimet.

Volt honnan tanulniuk

A Magyar Országgyűlés ellenzéknek nevezett része annyira elfogadhatatlannak tartja a NER-t, hogy azért immár 2014 óta felesküszik annak Alaptörvényére, s gond nélkül érvényesíti a rá vonatkozó ún. Házszabályt, például azáltal, hogy tagjai a Tisztelt Házban alelnökösödnek, jegyzősödnek, bizottsági (al)elnökösködenk, miegymás.

Természetesen igen szép összegekért…..

Ezek a pártok, egy-két (azóta asszimilálódott) újonccal kibővülve, immár 10 éve rendületlenül fogadkoznak a rezsim majdani megdöntése kapcsán, bár azért valahogy mégis mindig úgy alakult, hogy a Fidesz rendre őrzi kétharmados erejét. Mondjuk így: ellenzékből semmit nem értek el. 10 éve! Néha felbukkan a romantikus ötlet, hogy talán nem kéne felvenniük az elnyert mandátumaikat, az viszont még nem jutott eszükbe, hogy a népakarat szerint mégis beüljenek, ám a Fidesz által leosztott tisztségeiket visszautasítsák.

Szóval rendre elfogadják az elfogadhatatlant

Nos, ezek a pártok, amelyek akármilyen színes jelzőik dacára a lelkük mélyén pont olyan neoliberális karaktert öltenek, mint a Fidesz, tehát a rendszert alakítgatnák, de a lényegen semmit nem változtatnának, azaz soha nem javasolták például a szabadrablásos magyar kapitalizmus gyökeres átalakítását, vagy akár csak erőteljes szabályozását. Mondják ugyan, hogy számukra elfogadhatatlan Mészáros Lőrinc és a hasonszőrűek féktelen gazdagodása, ám még javaslat szintjén sem hangzott el tőlük semmi, miként is látnák ennek rendszerszintű megakadályozását, hacsak az nem, hogy ők bizony nem fognak lopni. Lássuk be, ez így azért vérgyenge produkció.

A legrutinosabb kapitalizmusbarát szocialista párt

azonban 2016-ban előállt egy politikai innovációval, éspedig az előválasztások meghonosításával. Tegyük most félre, hogy rögtön ezután előválasztás nélkül választottak maguknak miniszterelnök-jelöltet, meg úgy nagyjából mindent, viszont 2019-ben sikerrel toltak végig egy ilyen futamot a budapesti főpolgármester esetében.

A sikertől megrészegülten azóta sem lehetett mást hallani,

mint hogy az egyedüli demokratikus jelöltkiválasztás csak és kizárólag előválasztásokon dőlhet el. Egészen e hét közepéig, amikor az előválasztás addigi legvérmesebb hívei egy hatpárti pártelnöki paktum kapcsán ezt a formát tartalékba vágták, s rögtön össze is mutyiztak egy közös jelöltet az éppen esedékes BAZHAT-os időközi választásra.

Nyilván a legalkalmasabbnak hitt jelöltet találták meg,

aki tényleg reprezentálja ennek az ellenzékinek mondott asztaltársaság legfőbb tulajdonságát, a sikertelenséget, hiszen ahol csak indult, eddig szinte mindig bukott. Legutóbb például négypárti (!!!) jelöltként 4,97 %-ot ért el a saját szűkebb hazájában, a szerencsi polgármester választáson.

Egy szó mint száz, ez a derék, ellenzékinek mondott hatosfogat

azt a helyzetet állította elő, hogy BAZ megye 6. számú, tiszaújvárosi központú választókerületében azt kínálja a polgároknak, hogy októberben a Fidesz és a Jobbik jelöltjei közül válasszanak, slusszpassz! Baloldal sehol, liberális oldal sehol, de még csak a modern konzervativizmus sem jelenik meg, hogy a zöldeket ne is említsem! Teszik ezt abban a körzetben, ahol a cigány lakosság aránya 40 % körüli. Enyhén szólva is provokatív.

Ennél alighanem épületesebb lett volna, ha ezek a pártok – alkalmas embereik híján – beálltak volna egy fiatal, helyi, független jelentkező mögé. Ugyanis van ilyen. Tóth Ádámnak hívják. Aki Szerencsen, pont abban a városban él, ahol egyébként a már említett, Jobbikos figurán kívül a Fideszest is megverte egy független pályázó, 2019 őszén.

Nos, ez már történelem. Meg amit Tóth Ádám fog írni, az is történelem lesz. Remélhetőleg.

(A cikk írója az IgenSzolidaritás alelnöke és miniszterelnök-jelöltje)

klubrádió

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük