Elfogtunk egy telefonbeszélgetést: Halló, CÖKA? – Igen itt a CÖF. CÖF, CÖF, CÖF.

Brüsszeli békemenetet pedig nem tervez a CÖF. Bár a jelek szerint a szervezők sok kérdést már rutinosan oldhatnak meg, de a nemzeti szuverének nemzetközi akciója körül akadhatnak még jelképi és nyelvi nehézségek…

– Halló, CÖKA?

– Igen itt a CÖF. CÖF, CÖF, CÖF.

– Kissé mintha visszhangos lenne a vonal… A pártállamközpontból beszélek, Csizmadia urat keresem.

– Ja, te vagy az, Zoli? Meg is találtál…Parancsolj, miben segíthetek?

– Szó sincs semmiféle parancsról, csak egy roppant szerény kérésről…

– Konkrétan?

– Igény lenne megint egy békemenetre. Jó nagyra. Lehetőleg Brüsszelben, az uniós parlamenti választás előttre időzítve. Az a lényeg, hogy hatalmasat pukkanjon, és hogy erről szóljon napokig minden híradó…

– Értem. De úgy mégis: mibul? A választás előtti menet kiszárította a kasszánkat.

– Nem gond, ha kihozzátok durván félmilliárdból. Ennyivel most is támogathatja az MVM a politikai közgondolkodás fejlesztését. Mozgósítanunk kell!

– No, lássuk csak!

A közgondolkodás fejlesztési iránya ugyebár adott: jöjjenek az európai szuverenisták, mert a miénk a jövő, és kotródjanak az európai federalisták, az ő idejük lejárt! Már bő évszázada, hogy Lenin elvtárs sem tartotta jónak az Európai Egyesült Államok jelszavát. Mondd, helyette eléggé hatásos lenne az, hogy „Európa minden nemzetállamának szellemi honvédői, egyesüljetek!”?

– Déjavu, mintha hallottam volna már valami hasonlót… Mindegy, ez akkor is teljesen eredeti. És lényegre törő is. Tetszik. Hanem kellene még hozzá némi erősebb fűszer is, valami, amiből az egyszerű választópolgár is megérti, mit akarunk…

– Ó, a Zsóti már javában írja az idevágó zaftosat. Úgy nekiugrik a Macronnak, hogy az vért izzad majd, míg letörli magáról, amit ráfröccsent a mi Zsótink… Kellett a csigazabálójának előre ülni a francia-német tandem-kerékpáron…

– Ezt a Zsóti már nekem is említette, persze, ő tudja és meg is mondja a tutit, merre, hány óra. De ti inkább valami szervezeten vagy szövetségen törjétek a fejeteket! Különben a korszerű európai keresztény nemzetállami szuverenitás soha nem lesz nemzetközivé…

– Szervezetet kívántok? Ne aggódj, ezen az ECET biztosan segít…

– Ecet? Valami nemzetileg jellegtelen vegyes salátát akartok összehozni?

– Dehogy is! Egy újszerű fórumra, afféle nacionalista internacionáléra gondolok. Európai Civil Együttműködési Tanácsot hoznánk létre. Ennek a rövidítése az ECET. És ez szervezi majd meg a brüsszeli békemenetet, ez közvetít a nemzeti résztvevők között, és koordinál is.

– Lesz valami közös zászló?

– Ez már nekem is eszembe jutott. Az EU régi zászlaja ugye szóba sem jöhet, máshoz pedig még nincs meg a közös jogi alapunk. Kellene legalább egy tanulmánykötet, amit lengyel barátainkkal közösen írhatna meg Gaudi-Nagy, Völgyesi és Zétényi…

– Addig is tervezhetnétek új, közös lobogót, csak épp ideológiai ihletésűt.

– Háááát…

Ezzel az a gond, hogy minden résztvevő ország szuverénjei a saját nemzeti színeikkel vennének részt a békemeneten, és ugye a szivárványszín már foglalt… Európa elrablása is elcsépelt téma, közhely… Talán lehetne vörös alapon, sok apró svasztikával teleszórt mezőben, fehér, lovon ülő Szent György, amint lándzsájával épp legyőzi a fekete vagy barna migráncsot. Esetleg a vizeinkben úszkáló nagy testű sárga ragadozót is legyőzhetné, de akkor a tengerhez kék szín is kellene, és azt mi nem nagyon szeretjük… Maradjon inkább az ezüstös határkerítésbe gabalyodott sötét migráncs, az olyan sárkányszerű…

– Közös transzparens? Tudod, amit a résztvevő nációk CÖF-vezetői együtt visznek majd a menet élén…

– Már bevált a lózung, hogy „Nem leszünk gyarmat!” Csak az a kérdés, milyen nyelven írjuk oda… Talán most tehetünk engedményt, hisz’ nem mindenki ért magyarul: lehetne ezúttal pirézül vagy eszperantóul…

– Rendben. Nem hagytunk ki semmi lényegeset?

– Nem. Minden világos. Akkor be is jelentem rögvest: egyáltalán nem szerepel a terveink között brüsszeli békemenet szervezése…

A CÖF bevenni készül Európát – Incselkedés a kerítés árnyékából

CÖF: népfelség intézménye az elfuserált múltról kemény ítéletet alkot