Elkészült a miniszterelnök évértékelő beszédének magyar fordítása. Szó szerint adjuk közzé, hátha így azok is megértik, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy miként juthatott idáig ez az ország.

Barátaim, rögtön a lényegre térnék, mint vőlegény a nászéjszakán:

a látszat csal, a valóság már régóta nem létezik. Ami annak látszik, az csupán illúzió. Higgyetek nekem, mert én is hiszek magamban. Néha persze röhögök magamban, magamon. De nem túl gyakran, csak akkor, amikor valóban azt látom, ami van. Szerencsére, ez nem túl gyakran fordul elő velem. Mert akkor nem bírnám ki saját magamat.

Azokat meg pláne nem, akikkel körül vagyok véve. Csupa megbízható emberrel vettem körül magam. Azért vettem magam körül velük, hogy védjenek és erősítsenek a hitemben. Mert nekem hitem van, és meggyőződésem. De főleg pénzem, és hatalmam. Mert anélkül a hit nem ér semmit.

Ismertek engem, tudjátok, ki vagyok

Az, akinek mutatom magam. Mondhatok bármit, ti tapsoltok nekem, felállva. Felálltok, mert tiszteltek, tapsoltok, mert féltek tőlem. És közben lopva körülnéztek, látja-e valaki, hogy tapsoltok rendesen. Nem mertek nem tapsolni. Kiöltem belőletek a merszet, ami talán soha nem is volt bennetek. Azt gondoljátok magatokról, hogy szabadságszeretők vagytok, és én nem akarlak megingatni benneteket ebben a hitetekben.

Egy frászt vagytok ti szabadságszeretők. Féltek a szabadságtól, barátaim. Azt szeretitek, amikor egy erős, gondoskodó állam gondolkodik helyettetek. Megállítja a határon az inflációt, elveszi tőletek a javaitokat, hogy azoknak közületek, akik ezt megérdemlik, visszaadjon belőle valamit. Kinek többet, kinek kevesebbet, sokaknak még keveset se.

Nem leszek gyarmat, dögöljenek meg a brüsszeli bürokraták!

Kertelés nélkül mondom mindezt, őszintén, bele a szemetekbe, mert én még sohasem hazudtam nektek. Ha akarnék, sem tudnék hazudni, mert az nem könnyű. Olvassatok barátaim, klasszikusokat. Esterházyt, például, ő már megírt minden mondatot. Például ezt: kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

Higgyetek nekem, higgyetek bennem. Én is hiszek magamban, és már csak néha röhögök azon, amit mondok. De a legtöbbször már nem is röhögök, mert képes vagyok rezzenéstelen arccal hallgatni magam. A múltkor is: megnéztem egy beszédemet, utána felálltam, és hosszasan tapsoltam. Még skandáltam is a saját nevemet. Meg azt, hogy Éljen.

Féltem akkor magamtól

De nektek nem kell tőlem félnetek. Nektek az a dolgotok, hogy higgyetek bennem. Ha nem tudtok hinni, legalább tegyetek úgy. Nekem az is elég, ha rám szavaztok. Lojalitásból, haszonlesésből – nem fogom megkérdezni senkitől. Nem érdekel, mert nem érdekeltek. A lé a lényeg, hogy abból minél több legyen. Jöjjön el az én országom!

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét