Üzenet az ellenzéki pártoknak: bontsátok már le azt az átkozott kordont! 0 304

kordon

A Jobbik képviselői lebontják a kordont!  A többi ellenzéki párt gondolkodik rajta, csatlakozzon-e az akcióhoz. Mert ugye a Jobbik ilyen meg olyan, nem lépett vissza a választáskor, nem demokratikus, szélsőséges, és van több mint egymillió szavazója.

Viszont legalább csinál valamit, ami a többinek nem jutott eszébe. És akkor már inkább nem, vagy csak úgy, hogy előtte kéreti magát egy kicsit a többi, mint szűz lány a nászéjszakán. De utána meg lehet, hogy nem akarná abbahagyni az aktust, mert qrvára jobb csinálni a dolgot mint dumálni helyette, ahhoz viszont most kell tökösnek lenni. Kellene. Cselekedni mindig nehezebb, mint beszélni róla.

Most azonban még egyeztetés van, tárgyalás, helyezkedés, mandátum átvétel, bizottsági helyek, frakció, némelyik még kilenc emberből is áll. Szemben a Fidesz túlhatalmával ez azért nagy szó.

Három Éhségmenet gyalogolt több száz kilométert, aztán csend lett körülötte. Éhségsztrájk volt a közmédia előtt évekig, ma már alig beszél róla valaki. Több százezres tüntetés volt a netadó eltörléséért, majd a választás miatt, aztán szépen hazament mindenki kicsit rekedten, és végezte a napi életét.

Orbán Viktor meg szép lassan megveszi a fél országot, beköltözik a Várba, felosztja a maradékot a haverjai között, és mindenki éli az életét szép csendben, igaz, a többség elégedetlenül.

Most már kordont is épít maga köré, rajta tábla: lopok, ne zavarjatok.

De a kordont akkor is le kell bontani! Megépíteni sem lenne szabad hagyni, már akkor ott kell lenni annak aki nem ért vele egyet. Hogy ez ki és milyen képviselő, esetleg civil, sánta, roma, elempés, dékás, szoci szavazó, az ott nem látszik. Egy a lényeg, legyen nála villáskulcs.

A kerítés és a kordon a gyávák védekezése, a félősök távol tartására szolgál a demokráciában. A Fidesz és Orbán Viktor nyolc éve gyalázza a demokráciát, utána a jogállamba törli a farkát, és épít stadiont, sportcsarnokot, kisvasutat normális egészségügy meg oktatás helyett.

Nyolc éve nincs ellene fegyver, nem lehet levágni a tökeit, mert a Jobbik ilyen, az ellenzék meg faszául megmondja a választóknak, kivel nem csinál semmit, és miért kell a taktikai szavazás, meg van még négy év, hát nyugi!

A választás csalás volt, bár a Fidesz megnyerte volna azt, legfeljebb nem kétharmaddal. Az ellenzék viszont kétszer nem volt képes ezt megakadályozni. Most is bent lesz nagy része, igaz az alaptörvényre köpve nézi végig Orbán Viktor koronázását.

A kordont bontani hasznosabb lenne. Azt már Orbán Viktor is megcsinálta, és hova jutott a cselekedettel. Az ellenzéknek sem jönne rosszul egy ilyen tett, még ha utána nem is követi Orbán Viktor ámokfutását, hanem normális országot épít.

De ez csak egy választói meglátás. Azzal meg nem nagyon szokott foglalkozni a közélet, nincs hozzászokva.

Kapcsolódó:

Mit tesz az ellenzék, ha május 8-án a kordon “rendőrből” lesz?


Előző cikkKövetkező cikk

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc + 11 =

Újbeszélül hogyan mondják, hogy demokrácia? 0 5

orbanisztan

 

„A forradalom csoda volt. Elbukott, de mégis győzött” – fejtegette újbeszélül Nagyváradon Semjén Zsolt. Tudjátok, Orbanisztán második embere, a fejedelem célzás közben meg nem remegő két (egyház- és nemzetpolitikai) balkeze. Rénszarvas, jegesmedve és más trófeákért felelős tárca nélküli miniszter, aki teológiailag és szociológiailag egyaránt szóról-szóra felkészült. S mint az iménti alapvetése sejteti, már történészi babérokra is tör! No, akkor az iménti idézet szellemében fussuk csak át nagy vonalakban az ország semjéni történetét!

„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is;
aki uralja a jelent, az uralja a múltat is”.
(George Orwell: 1984)

Catalaunumnál 451-ben Attila

némi burgundi segítséggel ripityára verte vizigótokat és az alánokat. Győzött – tehát akkor ugyebár mi „mégis elbuktunk”.

Árpád serege 896-ban Bécsnél tángálta el Szvatopluk hadait, majd Morvamezőn megfutamította az új morva királyt is. Két győzelem. Két „mégis vesztettünk”.

Burgundiában kalandozó őseinket 910-ben, már a hazaúton, az I. augsburgi csatában lepték meg a frankok és a bajorok. Az eredmény: részleges vereség. Ami semjéni felfogásban nyilván azt jelenti: félgyőzelem.

Ám a II. augsburgi csatában Lech-mezőnél I. Ottó a szász, frank, sváb, bajor, cseh hadak élén irgalmatlanul helybenhagyta a magyar portyázókat – azaz hurrá, mert „mégis győztünk”.

Ugorjunk, mondjuk 1241-be!

Muhinál a tatárok döntő csapást mértek IV. Béla seregére, majd feldúlták az országot. Semjén szerint ez nyilván „mégis dicső diadal”!

S ha hihetünk a nagy vadásznak, 1441-ben a „mégis vereség” miatt lógó orral hagyhatták el hadaink a nándorfehérvári csata helyszínét, miután sikerrel visszaverték Murad török szultán hódítani indult seregét.

S a „mégis kudarc” mardosó érzésével a kebelében térhetett haza az 1456-os 2. nándorfehérvári diadal után Hunyadi János is, aki rettentesen elpáholta a tízszeres túlerővel támadó törököt… E nemzeti „mégis bánatra” emlékeztet mindannyiunkat máig a déli harangszó…

Hanem amikor 1521-ben, legyőzvén a 66 napig hősiesen ellenálló szerb és magyar védőket, elfoglalta I. Szulejmán a nándorfehérvári várat – na az volt ám a semjéni „mégis győzelem”! Meg öt évvel később a legemlékezetesebb hadi „sikerünk”, a mohácsi vész… Csoda-e, ha Ady még évszázadokkal később is azt írta: „Nekünk Mohács kell”?…

S – ha következetesen alkalmazzuk a történelmi újbszél e pompás módszerét

– már csak felsosorolásszerűen: „mégis veszteség” volt Buda visszafoglalása a töröktől 1686-ban, és Savoyai

Jenő győzelme II. Musztafa hadai felett 1697-ben, a zentai csatában. Ám „mégis győzelemnek” kell tekintenünk, hogy a napoleoni sereg Győrnél megfutamította a Hadik huszárokat, majd a franciák fel is oszlatták és Székesfehérvárról haza is zavarták a teljes magyar nemesi felkelő hadat. Ahogyan „mégis diadalnak” titulálhatjuk a semjéni történelemszemlélet szerint a két hatalmas múlt századi bukást, amelyek hatását máig érezzük: az első „nagy” háborút lezáró, mérhetetlen veszteséggel járó trianoni, majd a második világháborút követő párizsi békét…

Világos? Apropó Világos!

Ott a fegyvert letéve „mégis győztünk”. Persze, a sok elesett hős honvédet, meg a vértanúkat leszámítva.

Azt és a többi „mégis diadalt” nagy nehezen – fogyatkozva és gyászban – épp hogy túléltük. S ne adja az ég, hogy várjon még ránk egy-két semjéni „mégis hadi siker”! Abba már igazán mind belepusztulhatunk… Tényleg, újbeszélül, semjéni nyelvjárásban hogy mondják azt, hogy demokrácia? „Mégis diktatúra”?…

Mese a közelorozási pályázatról 0 5

mese

Egyszer volt hol nem volt, egy pici kis ország Afrika sötét dzsungelében,amit egy hatalmas növésű, jó kiállású, karcsú Főmérnök király vezetett, aki univerzális tehetség volt. Mindenhez értett, a matematika tudománytól, az űrkutatáson át a terhességek számának növeléséig. Miután nagyon okosnak született, a legnagyobb tehetségekkel vette körbe magát minden poszton.

A disznófuttató felújítása

Ő, és családja éppen, hogy megéltek csak, de udvartartása erősen gazdagodott, amit neki, és a Jóistennek köszönhettek. Persze minden törvényesen történt, állandóan közelorozási pályázatokat írtak ki, amiket a jószerencse folytán mindig a Király ismerősei nyertek meg. Csak az volt a furcsa, hogy itt egy kilóméter autópálya háromszor annyiba került, mint a szomszédos Frusztráciában, ahol pedig vidám népek éltek sok évszázad óta, még császáruk is volt valamikor. De a mi népünk szerette a jó királyt, ezért sose kellett bértapsolókat importálni a nemzeti ünnepekre egy másik királyságból.

Történt egyszer, hogy a városi disznó futtató, és szállító korszerűsítéséhez ki kellett írni egy új közelorozási pályázatot. Hogy szebb legyen a disznó futtató, messzi külországból szereztek be alkatrészeket, persze kicsit használtakat, de annál drágábban. A király egyik főhelytartója irányította a dolgot, és úgy döntött, hogy a három milliárdos üzletből egynek jobb helye lesz nála, mert ő azt szakszerűbben tudja a nép felemelésére fordítani.

A külországba elutalták törvényesen az aranysesterciusokat,majd felvettek belőle készpénzben egy milliárdot, hogy átadhassák a megfelelő embernek, de az valamiért nem vette át. A küldönc nem szeretett két zsák arannyal az utcákon sétálni idegen földön, ezért betért egy helyi bankba, és megkérdezte, be lehet-e fizetni, új számlát nyitni? A bankos kisasszony először csuklani kezdett ennyi arany láttán, de mosolyogva közölte, hogy temészetesen. Afrikai országról lévén szó, rálépett a lába előtt fekvő húszméteres idomított anakonda farkára, aki felismerve a jelet,a másik szobába érő fejéből kinyújtotta hosszú nyelvét a bankigazgató felé.

Egyszer csak megindult az utalás

Az igazgató észlelve ezt, azonnal szólt a helyi főzsandárnak, aki kezébe vette a dolgot.A rengeteg arany bekerült a bankba, és ők zárt láncú Junoszty televizión figyelték, hová kerül a pénz. Egyszer csak megindult az utalás egy nagyon távoli, meleg országba, ahol a fákon arany banánok teremtek. Egy magánszámlára. Ezután várták, hogy ki megy a pénzért. Jó memóriájú figyelő majmokat telepítettek az épületbe. Lássatok csodát, egy monszunos napon megjelent a bankban a mi kis országunk egyik főhelytartója, és fel akarta venni az egy milliárd aranyat. Még ökrös szekeret is hozott magával, hogy ne kelljen cipelnie.

De ott azt mondták neki a felkészített, meleg mosolyú bankos kislányok, hogy sajnos nem tudják kiadni,mert nem érkezett meg. Ezen persze ő őszintén megdöbbent. Nem tudhatott arról ugyanis,hogy az idegen ország titokban letiltotta a kifizetést. A figyelő majmok mindent jegyeztek a memóriájukba,a főhelytartó arcképét is, és elküldték az idegen ország főzsandárjának. Aki ezután megkereste a Főmérnök király nagyon tisztességes, és tehetséges főzsandárját azzal, hogy szerinte itt közpénz elorozás történt, amit többek között egy főhelytartója követett el, és információkat kért tőle, valamint szigorú büntetést.

Miután mesénk tárgya egy igen törvényes, és tisztességes ország, a Főmérnök főzsandárja szigorúan fel is lépett a nyomorult küldönc ellen, aki a bankba betette a rengeteg aranyat. Vádat is emelnek ellene,majd elítéli a tekintetes bíróság sok év sötét tömlöcre. Csak tartsa a pofáját, különben még többet kap! A helytartó, akinek arcát Aranybanán ország figyelő majmai rögzítették, azóta is boldogan él, és irányítja a Haza disznó futtatóinak felvirágoztatását.
Itt a vége fuss el véle!

Kapcsolódó

Az ÉS a kormányzati sajtó legújabb szerzeménye /Álhír-tudósítónk jelenti/

A zsidóság a kormány védelme alatt? Március 15-én felfüggesztve? — Lapzsemle 0 1

lapzsemke2

Kukorelly-nyilatkozatot, L. Ritók Nóra-portrét, nyugdíjszakértő elemzését szemlézzük. Heti lapzsemle sorozatunk  március 15-i kiadása.

“Egyetértek Ottlikkal: ízlésprobléma”

“A zsidó közösség a kormány védelme alatt áll” — Orbánék ezt a formulát találták ki, és mindig elő is veszik, amikor a kormány közelében lebzselő szélsőjobboldaliak botrányai miatt kínos kérdésekre kell felelniük. Erről a különös “védelemről” a Városi Kurírban is olvashattak.
A nemzeti ünnepeken pedig ez a fideszes állam rendszeresen olyanokat is bevesz a magas elismeréssel méltatott személyiségek listájára, akik nemhogy a nemzet egységét szolgálják, de éppen hogy velük szemben kellene a kormánynak megvédenie polgárait.
Kukorelly Endre íróval beszélgetett a Klubrádió Megbeszéljük műsorában Bolgár György az idei március 15-i kitüntetések botrányáról.  A 2004-es, Tilos Rádió elleni tüntetés után, ahol Döbrentei gyalázatos beszédet mondott, tömeges kilépéssel tiltakoztak kiváló írók, költők a Magyar Írószövetség tétlensége ellen. Kukorelly Endre is akkor távozott. Az író most arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen ellentét tapasztalható a kormánykörökben hangoztatott “zéró türelem” és a valóság között. “Döbrentei kijelentései a mai kormányzati felfogás szerint, úgy tűnik, nem tolerálhatók. Ennek árnyékában az, hogy pont most tüntetik ki Döbrenteit és Takarót— mert ne felejtsük el Takaró Mihály Attila-díját sem — ez enyhén szólva furcsa” — mondta Kukorelly Endre. “Egyetértek Ottlikkal, aki a kommunizmust ízlésproblémának nevezte” — Kukorelly Endre ma is ízlésproblémát lát a kitüntetettek listáját átnézve. (A beszélgetés a felvételen a 11. percnél kezdődik. )

“Mert mi szeretjük őket”

Egy friss kutatást ismertetett  a szegregátumokban élő fiatalság helyzetéről a Népszavában Czene Gábor. Lannert Judit, a T-Tudok Zrt. (a TÁRKI-TUDOK Zrt. jogutódja) szakértője a kutatás eredményeiről elmondta: “A cigány lakosság körében is többféle kultúra és nevelési stílus létezik. Mindenhol megtalálhatók a pedagógusok többségi kultúrájához közeli nevelési elveket valló családok. Az ettől a kultúrától messzebb álló családokat viszont a pedagógusok képtelenek megközelíteni, erre nincsenek is kellőképpen kiképezve. Az ebből adódó frusztráció okozza azt, hogy a pedagógusok gyakran a szülőket hibáztatják, korán feladják a problémák megoldását.”
A gyerekekhez olykor nagyon nehéz megtalálni a kulcsot, de segíthetnek a szokatlan ötletek. L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője saját gyakorlati tapasztalataitól mesélt a HVG Portré rovatában.
Diákként jó élményei voltak a szegregált osztályáról, de évtizedekkel később, mikor kezdő tanárként hasonló osztályban kezdett el dolgozni, a gyerekek észre sem vették, hogy ott van. „Sokkal nagyobb volt a zaj annál, hogy feltűnjön nekik az én túlságosan lágy hangszínem. Miután semmi sem érdekelte őket abból, amit mondtam nekik, a rajztudásommal próbáltam elérni, hogy figyeljenek rám” – mesélt a kezdeti nehézségekről L. Ritók Nóra a HVG hetilapnak adott interjúban. – “Elkezdtem őket lerajzolni, mire az egyyik fiú megszólalt: ‘Egész jól rajzol, lyány létére.’ Innen elindult valami, szakköröket tartottam, csupa olyasmivel kezdve, ami érdekelte őket: például a tetoválások, a graffitik. És elkezdtek működni.” https://hvg.hu/elet/20190227_L_Ritok_Nora_portre_Igazgyongy
Minderről még egy megjegyzés: a Népszabadság kiváló portrésorozatában, az Arcok rovatban Derdák Tibort, a sajókazai Dr.Ámbédkár Gimnázium igazgatóját is bemutatták. Az iskolai erőszakról (hol diákok, hol tanárok ellen) a sajtóban mindennapos híradásokról is kérdezték a pedagógus véleményét. Hogy lehet, hogy náluk nem történik ilyesmi? – tették fel a kérdést. – Mert mi szeretjük őket! – hangzott a válasz.
Az L. Ritók Nóra-portré a HVG-ben jelent meg.

Vallják be végre, hogy fenntarthatatlan

Simonovits András közgazdász részletesen elemezte a kormány nyilvánosságra hozott nyugdíjterveit az Élet és Irodalomban. Ebből idézünk: “… az egész elképzelést támogatom, de előtte szeretném látni, hogy a kormányzat végre kiteríti kártyalapjait az asztalra, és bevallja, hogy erre azért van/lesz szükség, mert a magyar nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan. A fenntarthatatlanságot az is valószínűsíti, hogy a reálbérrobbanás miatt elszaladnak az induló nyugdíjak, miközben a járulékkulcs 2016 és 2022 között megfeleződik.
(…)
“Kihagyott reformok. Egy demokratikus rendszerben egy nyugdíjjavaslat kidolgozása nem annyira a Nemzeti Bank, mint inkább a Pénzügyminisztérium feladata. A felvázolt reformokhoz illene költségszámítást mellékelni. A 4. pont legfőbb hiányossága: el kellene árulni, hogy a javaslattevő miért hagyja ki a sokkal kézenfekvőbb reformokat. Távirati stílusban: a) Miért nem vezeti be a világszerte jól bevált rugalmas korhatárt? Aki 1–2 évvel az általános kor­határ előtt/után megy nyugdíjba, az 6–12 százalékkal kevesebb/több nyug­díjat kap egész hátralévő életében. (Miért nem szünteti meg a Nők40-et, amely egyébként úgy kedvezményezte 2016-ban a 60 éves, 40 évnyi jogviszonnyal rendelkező nőket 63/39-es társukhoz képest, hogy elhallgatta, mennyire megérte volna még 3 évet továbbszolgálni.) b) Miért nem egyenesíti ki a történelmi okok miatt cikkcakkos szolgálati időskálát? (Az első 20 szolgálati év a nettó kereset 53, a második 20 év csak 27 százalékát éri.) c) Miért nem áll le a járulékkulcs fenntarthatatlan csökkentésével? (Az eszement csökkentést eddig a korábbi nyugdíjak relatív leértékelése tette lehetővé, de minden csoda három napig tart…) d) Miért nem tesz valamit a 2012 óta egykulcsos szja miatt egyre inkább polarizálódó induló nyugdíjak szűkítéséért?
Utoljára, de nem utolsósorban: miért nem tekinti az MNB (és az egész kormányzat) az állampolgárokat felnőtteknek?”
Simonovits András cikke itt olvasható.

Most Popular Topics

Editor Picks

Megosztás