Elviselhetőbb új évet!

Boldogabbat, különösen pedig boldogat nem merek kívánni: ha még januárban megbukna a NER, az is borzasztóan megkésne.

Az elaljasodás romlott kéje

Ráadásul itt maradnánk mi, zavartan, egymásra bámulva: hogy az istenbe’, azaz ördögbe’ tűrhettük el a NER-t ilyen sokáig..? Igaz, az ország másik, csak kevéssel kisebbik fele kritikátlanul lelkesedett, tán ma is lelkesedik érte. Vagy legalábbis bármit elfogad tőle – alighanem azért, mert ez a hatalom megkínálja híveit az elaljasodás romlott kéjével.

„Szép” éve volt ez a hatalomnak: amit lehetett rombolni az emberek tudatában, lelkében, abban a bizonyos szimbolikus térben, azt ez a hatalom megtette. És az év végén sunyiban elvitték Nagy Imre szobrát, a Vezér pedig diadalittasan készül föl a Várba.

Bár ha komolyan belegondolok, ama szimbolikus térben még mindig maradt teendőjük. Ahogyan már azt TGM évekkel ezelőtt észrevette, a jelenlegi magyar uralom – a világon egyedüliként – mintegy felújította tengelyhatalmi tagságát: ezt fejezi ki a Horthy-kultusz, az országot ellepő Wass Albert- és hasonló szobrok, emlékművek sokasága. Vagy tán pontosabban: a tengelyhatalmi tagság és a Rokonok világának felújítása zajlik.

Menni kell még sokaknak

De a „kormánynak” és sleppjének van még teendője, ha el akarja tüntetni azt a vékony és egyre vékonyodó határvonalat, amely ifjabb Hegedűs Lóránttól és híveitől (ma még, talán) elválasztja.

Nagy Imre szobrának sötétben való eltávolítása után mennie kell még sokaknak: sokan vannak, akik a „balliberális” eszmevilág, szabadságvágy, hasonlók képviselői. Voltak olyanok is, akik szembefordultak a nácikkal és a nácibarát magyar kormánnyal. Hiába volt például nemzeti szempontból példás előélete Bajcsy-Zsilinszky Endrének, ha élete második felében még a komcsikkal is hajlandó volt összeállni Magyarország ellen..! Aztán ott van – szerencsére ritkán beszélnek róluk – Kiss János altábornagy és társainak ügye: nyilvánvalóan hazaárulók, nemde? Nem elég évente hivatalosan megünnepelni a kitörés napját: el kell végre ítélni például a Budai Önkéntes Ezred katonáit is. És mindenkit, aki megtagadva a hazát, átállt… Átálltak, pedig – mint azt egykor a Magyar Ökörség Díjának átadásakor arra hivatottak elmondták – még a munkaszolgálatosok is meghozták a szükséges áldozatot…

A harcban azonban nem szabad megállni!

Nem elég Károlyi Mihályt a helyére tenni, és nem elég Jászi Oszkárt és társait újra meg újra kiátkozni. Van még az országban például Damjanichról, Pöltenbergről és társaikról elnevezett utca, közterület: visszamenőleg is el kell távolítani a migráncsokat a magyar történelemből!

Szép dolog az ormótlan, de hazafias Tisza István-emlékmű visszaállítása; még szebb lesz majd, ha ugyanezt megteszik a nemzet vértanúinak – sőt: a Nemzet Vértanúinak! – emlékművével. Remélhetően az eredetihez hasonlóan emelkedett műsorral fogják avatni!

(Egyetlen rossz szavam sem volna a vörös- és fehérterror áldozatai emlékére állított méltó mű ellen.)

És a kultúrharcot is végig kell vinni: mindent birtokba kell venni!

Mert nem elég kimondani, hogy a tuggyuk kik Adyt és József Attilát, ezt a két született magyar zsenit tévútra terelték: a tuggyuk kik utódait és bérenceiket is el kell űzni!

No és nem mellékesen gondoskodni kell Parraghéknak szabadon kizsákmányolható munkaerőről: a rabszolgatörvény kezdetnek jó, de lehet még szigorítani. A közigazgatási bíróságok remek dolgok, ám lehetőleg minden ügyet el kell venni a rendes bíróságoktól, amíg nem telik meg NER-kompatibilis bírákkal.

Van még min dolgozni, van még miért harcolni. Ha végigmennek az úton, az eszékihez hasonló stadionok VIP-páholyai várják a NER legjobbjait..!

*

2019 akkor lesz 2018-nál elviselhetőbb, ha valami radikálisan új és demokratikus kezdődik. Ám arra csak az Orbán-„kormány”, a NER bukása adhat reményt.

Nem is tudom, reménykedjünk-e…

Kapcsolódó

Orbán bevette a Palotanegyedet, olvassa, mit lehet január 1-e után és főleg, hogy mit nem, a Várban!