Advent negyedik hetében ismét egy igaz történetet szeretnék elmesélni. A közelmúltban történt, egy vidéki nagyvárosban, ételosztáson. Szülei mellett állt a sorban egy hat év körüli kisfiú, aki lehajtott fejjel, halkan válaszolgatott a kérdéseimre.

Megtudtam, hogy még óvodába jár,

ahol kap ellátást, hétvégén azonban gyakran nem lakik jól , mert a szüleinek nem telik ennivalóra. A szülők -akik rendszeres vendégek- elmondták, hogy munkájuk nincs, segélyekből próbálnak megélni. Kevéske pénzüket képtelenek beosztani, hiszen a rezsi az szinte mindent elvisz. Szerényen élnek, minden fillér kiadást kétszer is meggondolnak, de hiába, bizony hóvégére üres a bugyelláris. Figyelik, hogy éppen hova tudnak menni ennivalóért, ahogy mondták, szerencséjükre vannak még jó emberek, akikre számíthatnak.

Hogy mi lesz holnap, erre ők nemigen mernek gondolni,

minden erőfeszítést megtesznek azért, hogy kis családjuk együtt maradjon.A kisfiú, mikor már elfogyasztotta az ebédet elárulta, hogy szereti a focit, kedvenc csapata a Real Madrid.

“Köszönöm bácsi, hogy enni adtak, finom volt “

-mondta búcsúzóul, amikor szülei kezét fogva elindultak ,lassan bandukolva a szokott úton, hazafelé. Az úton, ami most – még?- a kilátástalanság útja. Vajon mi lesz ebből a kisgyermekből? Szeretnék egyszer, pár év múlva találkozni vele, megtudni, hogyan alakult a sorsa.

/A fotókon a kisfiú nem látható./

Becso

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét